Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

BUCHHOLTZ GYÖRGY (Késmárk, 1688. nov. 3. – Késmárk, 1737. szept. 5.) természettudós, a Tátra egyik első kutatója volt már gyermekkorában. Evangélikus lelkész és nem mellesleg elismert természetvizsgáló édesapja révén érdeklődött a természeti jelenségek vizsgálata, magyarázata iránt. Az egyetemet Greifswaldban végezte el és tanulmányai befejezésekor, 1710-ben készítette el első jelentős csillagászati értekezését a Merkúr bolygónak a napkorong előtti elvonulásáról. Sokat utazott Németországban tudományos tapasztalatszerzés céljából. 1723-tól Késmárkon tanított és rendszeresen írt természeti megfigyeléseiről. Egyik legnevezetesebb eredménye a liptói Deményfalvi barlangok térképének elkészítése volt 1719-ben. Az összességükben mintegy 1600 méter hosszú járatokat hosszmetszetben mutatta be, ez egyike volt a világ első modern barlang-ábrázolásainak. A térkép közzétételében két másik nevezetes magyar tudós működött közre: Mikoviny Sámuel metszette rézbe és Bél Mátyás közölte az 1723-ban kiadott Hungaria antique et novae prodromus című művében.

Buchholtz főként a Breslauban kiadott Sammlung (később Nachrichten) von Natur und Medizin című, akkoriban igen elterjedt tudományos közlönyben tette közzé tanulmányait. Írt például az 1724 januárjában észlelt szepességi földrengésről, az 1728-ban és 1730-ban látott sarki fény jelenségekről, a nappali égen megfigyelt Vénuszról.

Apja nyomdokain haladva sokat foglalkozott a Magas-Tátra megfigyelésével. Többször bejárta hegyeit-völgyeit, írt a kárpáti szelekről, a Poprádban folytatott pisztránghalászatról, a felső-zúgói ásványvíz gyógyhatásáról. A hegységről panoráma és dombortérképet készített; ezeken egy sereg csúcs pontos helyét ő határozta meg.

Testvére, Jakab, egyszerű tűkészítő létére ásványgyűjtőként vált híressé, sok ezer darabos gyűjteménye Mária Terézia férjének érdeklődését is felkeltette, aki azután anyagi hozzájárulásával segítette a Buchholtz fivérek további kutatómunkáit.

Buchholtz György szakmai sikereinek teljében, mindössze 37 évesen halt meg szülővárosában.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988 [ifj. Bartha Lajos])