Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal
együttműködésben készült.
BORSOS JÓZSEF (Veszprém, 1821. dec. 21. – Budapest, 1883. aug. 19.): arcképfestő,
fényképész, portréfotós, az első hazai fotóiskola megalapítója.
Tanulmányait Bécsben végezte, ahol korán magára vonta a figyelmet. Sikereket ért
el neves kortársakról festett arcképeivel és polgári témákat ábrázoló, gondosan
megmunkált életképeivel: Bor, asszony, szerelem
(1847); Lányok bál után (1850), melyek a Magyar
Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. Jellegzetesen biedermeier, anyagszerűen
festett élénk, erőteljes, finoman árnyalt színei, harmonikus kompozíciója
kedveltté tette a fejlődő Pest műpártoló közönsége előtt. Miután vagyonát a
tőzsdén elvesztette, 1861-ben Bécsből Pestre költözött. A fotográfiával azonban
nem tudván versenyezni, maga is fényképészműhelyt nyitott, Doctor Alberttel.
Rövidesen a főváros népszerű fényképész műhelyévé váltak. 1864-ben alapította
meg a Vegyészeti-fényképészeti Tanintézetet, az első hazai fotóiskolát.
Fotográfiai cikkeket jelentetett meg, a fotótechnikában is nevet szerzett.
1877-ben váratlanul megvált műhelyétől, és végül a Szép Juhászné vendéglő
tulajdonosaként halt meg.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar
életrajzi lexikon; MEK)
(részlet)
Még nagyon sokan emlékeznek Borsos Józsefre, a "Borsos és Doctor", majd "Borsos és Varságh" fotográfus-cég társtulajdonosára, aki később felhagyott a fotografálással, megvette a "Szép Juhászné" csárdát, a hozzávaló épületekkel és mint korcsmatulajdonos halt meg. Hogy azonban ez a Borsos József festő is volt, még pedig kiváló festő, azt csak némelyek tudták, akik még emlékeztek a Nemzeti Múzeumból Eszterházy Pál herceg arcképére, főleg a "Bál után" c. zsánerművére, mely a Szépművészeti Múzeumban az e korbeli magyar művek közt a legkiválóbb alkotás. Úgy kellett darabról darabra összeállítani Borsos művészi arcképét, felfejteni lelki életének rejtelmeit és megkérdezni élettitkai felől felszínre került műveit.
