Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal
együttműködésben készült.
BOROS ÁDÁM (Budapest, 1900. nov. 19. – Budapest, 1973. jan. 2.) botanikus,
gyógynövénykutató, a mohagyűjtés és -kutatás legnagyobb magyar szakértője
1922-ben szerzett diplomát a budapesti Tudományegyetemen. Pályája során
különböző, növénytermesztéshez kapcsolódó kutatóintézetekben dolgozott. Nevéhez
fűződik a gyógynövénykutatás és termesztés újjászervezése. Nagyon sok területen
ért el jelentős eredményeket: érdekelték a flórakutatás, a rét-, legelő- és
gyomvizsgálat, a fajtagyűjtés, a biológia általános kérdései. Legkedveltebb
szakterülete a mohászat volt. A Magyarország
mohái (1953), majd az élete főművének tartott, külföldön is nagy elismerést
szerzett Magyarország mohaföldrajza és
mohaflórája (1968) máig alapműveknek számítanak. Egész Európára vonatkozó
mohaspóra atlasz elkészítését tervezte; ennek a Kárpát-medencére vonatkozó része
készült el, de már csak halála után jelent meg 1975-ben (társszerző: Járainé
Komlódi Magda). Élete során 730 publikációt készített; ezek között kiemelkedő
jelentőségű 51 kötetes terepnapló sorozata, a „Florisztikai jegyzetek”. Ezekben a dokumentációs anyagokban
florisztikai és növényföldrajzi megfigyeléseit adta közre. Államilag védett
herbáriumát (130 ezer mohamintával és 63 ezer virágos növény lappal) halála után
a Természettudományi Múzeum Növénytára vásárolta meg.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és
természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)