Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A matematikatörténet egyik legnagyobb lángelméje, az abszolút geometria megalkotója, BOLYAI JÁNOS (Kolozsvár, 1802. dec. 15. – Marosvásárhely, 1860. jan. 27.) apja, Bolyai Farkas segítségével sajátította el a matematika alapjait és ismerte meg a később életét meghatározó, a párhuzamosokra vonatkozó problémát. Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián folytatta, ahol korán kiemelkedett matematikai tudásával. Egy iskolai jegyzetfüzetében már 17 éves korában szellemes szerkesztési módszert adott a szögharmadolás problémájának megoldására. Katonai tanulmányainak befejezése után Temesvárra helyezték. Innen írta édesapjának legendássá vált sorait geometriai felfedezésével kapcsolatban: „…semmiből egy új, más világot teremtettem”. Az apa a levélbeli, és később a szóbeli kifejtés alapján sem ismerte fel először fia gondolatainak jelentőségét. Ugyanígy nem talált támogatóra Bolyai János bécsi matematika tanáránál, katonai elöljárójánál, sőt a kor híres tudósánál, Gaussnál sem. Az „abszolút geometria” csak 1831-ben jelent meg nyomtatásban, latin nyelven, Bolyai Farkas Tentament című könyvének függelékeként. Ezért emlegetik azóta is „Appendix”-ként. Az „abszolút igaz” geometria keretében Bolyai János főként azokat a tértani tulajdonságokat kutatta, amelyek az euklidészi és nem-euklidészi geometriában egyformán érvényesek.

Hosszas betegeskedés után 1833-ban nyugállományba vonult. Domáldon, majd Marosvásárhelyen tudományos kutatással töltötte élete hátralevő részét. Raumlehre című munkájában találhatók az irányítható zárt felületekre vonatkozó fejtegetései, amelyek a topológia egyik előfutárává teszik. Matematikai munkássága nem korlátozódott a geometriára. 1837-ben egy lipcsei pályázatra beküldött Responsio című tanulmányában a komplex számok értelmezésének és alkalmazásának kérdéseivel foglalkozott. Korát megelőzve függvénytani alapon értelmezte a komplex számok hatványait és logaritmusait. Jelentős alkotásokat hozott létre a bölcselet, a matematikai logika, a nyelvfilozófia, a jeltan és az információelmélet terén is. Virtuóz hegedűművész is volt; Muzsikatanában a zenei nyelv megújítására törekedett. Befejezetlen, az egész emberi tudás összegzését és rendszerezését célzó munkájának egyik fontos fejezete az Üdvtan, amelyben azt fejtegeti, hogyan lehetne elérni egyidejűleg, egymást nem kizárva, hanem feltételezve, a közösség és az egyén boldogságát.

Hatalmas, eddig még feldolgozatlan további iratanyag maradt utána; ezek értelmezése, megismerése és megismertetése a jövő nemzedékekre vár.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)