– Megvalljam, mit hiányoltam még nagyon a magyar főúri osztályban? Hogy rokonszenves eszelősei, imádandó különcei nem voltak. Afféle Miskin hercegek. Akikkel a külföldi irodalom tele van.

– Én tudok egyről. Még az arisztokraták is bolondnak tartották. Egy Batthyány-Strattmannról.

– Mit csinált?

– Annak a hobbyja a szem volt. Szemésznek tanult ki. Még egyetemet is végzett.

– Mi ebben a bolondság?

– A kastélyban igazi műtőt rendezett be.

– Bolondságot ebben sem látok.

– Rendelt is, ingyen persze; előbb csak a cselédeinek. Aztán, aki csak jött. Sőt, még ő járta a betegeit.

– Ez maga a színjózanság.

– A Batthyányakat általában bogarasoknak tartották. Már a szép Lojzit is. Aki kivégeztette magát.

– Szintén a legjózanabbat akarta, az osztályának is. Különben én is tudok egy Batthyányról. Kropotkinnal volt barátságban, Tolsztojért rajongott. Azt Ervinnek hívták. Ugyancsak ledöfve, de hogy! Valami eszmei földközösséggé akarta átalakítani a birtokait. Együtt akart élni parasztsorban a parasztjaival.