Winkler Benő nyugdíjba vonulását követően Böckh Hugót (1900-1914) nevezték ki tanszékvezetőnek rendkívüli tanári minőségben, amelyet a következő évben rendes tanárrá történő előléptetés követett. Az akkor 26 éves fiatal szakember kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy milyen feladatot vállalt el. Azonnal hozzálátott tanszéke továbbfejlesztő átszervezéséhez, további felszerelések beszerzéséhez, az oktatás színvonalának emeléséhez. 1901-ben, amikor a Földtani Közlönyben közzéteszi az első Selmecbánya vidékéről szóló dolgozatát, arról szól, hogy kötelességének érzi továbbvinni azt a munkát, amelyet e vidék földtani megismerésében nagy elődei ráhagytak. Az oktatás színvonalának emelését célozta az 1903-ban kiadott Általános geológia című könyve, melyről Kriván P. a következőket írja: „Böckh Általános geológiája a kor modern, világszintű eredményeit hozta: az újból is kiemelve mindig a maradandót, a fejlődést hozót, a gondolkodásra, kutatásra gerjesztőt.” A Geológia II. kötete két „könyv”-ben 1907-ben illetve 1909-ben jelent meg. Álljanak itt Bogsch L. elismerő szavai: „Böckh Hugó olyan tudományos kritikával átszűrt és rendkívül világosan fogalmazott óriási ismeretanyagot foglalt egységes keretbe, amely nemcsak a maga korában volt elsőrendű tankönyv a bányamérnökök számára, hanem máig megbízható tudástár mindazoknak, akik a század elején rendelkezésre állott ismeretanyagból meríteni kívánnak.”