Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal
együttműködésben készült.
BEYTHE ANDRÁS (Sárvár, 1564. okt. 18. – Németújvár, 1599): botanikus, református
prédikátor. A XVI. századi magyar tudományos élet kevés számú képviselőjének
egyik, a korra jellemző tudósi életpályát magáénak mondható alakja.
Batthyány Ferenc gróf nevelője, utóbb a Batthyány grófok udvari papja volt,
miként apja, Beythe István is. Füves könyve Melius Herbariumának átvétele,
néhány tévedését azonban kijavította, Műve tulajdonképpen orvosi használatra
szánt füves könyv florisztikai feljegyzések nélkül. Eredeti címe: Fives-könüv, fiveknek és fáknak nevökről,
természetökről és hasznokrul (Németújvár, 1595).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar
életrajzi lexikon; MEK)
Fecsegő szamarak, lusta hashizlalók, a tobzódásnak és a részegeskedésnek
adózók, fajtalan kecskebakok, együgyűek és tudatlanok, nemcsak az égi tanításban és a szabad művészetekben, de az erkölcsök gyakorlásában is járatlanok. Titeket, elaggott vén idiótákat éretlen ifjoncok irányítanak és kormányoznak, s nyakatokra pórázt kötve ide-oda ráncigálnak házi barmok módjára, amelynek ha csontot vetnek, elhallgat, de mihelyt lenyelte, rákezd az ugatásra és
nem szűnik meg szitkozódni. Nem kívánjuk, hogy dicsérjetek, mert tudatlanoktól dicsértetni ugyanaz, mintha káromolnának, és ellenkezőleg. Ti bizonnyal lelketek minden erejével Isten egyházának romlását készítgetitek és fontolgatjátok. Ne csodálkozzatok válaszomon, mert valamivel szabadabban felelnék, mint ti, ha nem jutna eszembe az ismert versecske: “Hoc scio pro certo, quando cum stercore certo, vinco vel vincor, semper ego macor.” [Azt biztosan tudom, hogy valahányszor ganéjjal birkózom, akár győzök, akár vesztek, mindenképpen én mocskolódom be.] Maradjatok meg csak a saját mocskotokban: én örömest átlépek ezeken a szemérmetlen gúnyolódásokon – hacsak nem provokáltok –, és keresztyén
emberhez sehogy sem illő szavaitokon, melyekkel azt hazudjátok, hogy Hegyfaluban csak a gyűlésetek második napján voltam ott, mikor pedig már az első nap hajnalban ott voltam. Ezenkívül a ti hívásotokra mentem el. Ha vezéretek szokása szerint túlságosan belekeveredik a szószátyár hazugságokba, semmit nem gondolok véle, pedig bizony meghívott engem levélben is, Biky Mátyás által is erre a barátságos tanácskozásra, ahol én követi tisztemben jelentem meg, mert a ti egyetemes és apostoli egyházatok, melytől gonosz elpártoltatok, küldetett oda. Nem színlelve, ahogy a ti írásaitok
hazudják, hanem jámbor, tisztán és testvérien szólaltam föl, kértelek Isten nevében és intettelek benneteket, hogy az egyház békéjére, egyetértésére és hasznára ügyeljetek és törekedjetek. De holott semmit sem tudtam elérni, mindenféle bocsánatkérés nélkül, sőt bizony képmutatással, szofisztikus, bűzös hízelkedéssel, ünnepélyes protestációval zártatok ki ünnepi gyűlésetekből.