A rókafarmok főnyereségét egyidejűleg a továbbtenyésztésre szolgáló élő fiatal ezüstrókák eladása alkotja. A valóságban a tenyésztésre alkalmas ezüstrókapár ára aránytalanul nagy volt, 1914-ben egy párért 60.000 márkát (81.600 pengő) is fizettek, ma már egy pár tenyészállat ára 10.000–20.000 pengő között váltakozik, vagyis amíg a tenyészállatok ára a harmadára, sőt még alább is csökkent, addig az elsőrendű gerezna ára nem egészen a felére esett vissza.
Hazánkban legelőbb a dőri uradalomban, majd Békessy Jenő kezdeményezésére a gödöllői magyar királyi baromfitenyésztő telepen ezüstróka-tenyészetet rendeztek be. A harmadik ezüstróka tenyésztelep hazánkban az abonyi, melyről a következőkben számolhatunk be:
„Az abonyi ezüstróka tenyészetet 1927. november 11-én alapította dr. gróf Teleki István és vitéz Jékey Sándor társasviszonyban. Még 1927 tavaszán vásároltak az International Foxes and Furs Inc. nevű, a Michigan állambeli Owosso városban székelő észak-amerikai ezüstróka tenyésztő társaságnak a kanadai Prince Eduard szigeten levő tenyészetéből egy pár ezüstrókát 2000 dollárért, azzal a kikötéssel, hogy a tavaszi szaporulattal együtt köteles a társaság a rókákat őszig ott tartani és amikor a kicsinyek szállíthatók, tehát késő ősszel elszállítani. November hóban jöttek meg a gödöllői állami tenyészet számára hozatottakkal együtt: két öreg és négy kölyök.