„A parlagi magyar tyúkok javítására a sárga orpingtont, a szimpla tarajú wyandottot és a sávozott plimutot használta. Majd a cseppvérkeresztezéssel feljavított magyar parlagiakat, most már mint nemesített magyar tyúkokat, korszerű vonaltenyésztéssel családszelekcióval, a környezeti tényezők, mint a takarmányozás, ólazás egyidejű javításával olyan termelési szintre emelte, hogy 2,0 kg-on felüli testsúly mellett évi átlagban 160 db körüli tojáshozamot ért el, de mindhárom színváltozatban több 200 db éves tojáshozamot meghaladó tyúkot is talált.

Báldy Bálint ezen tevékenysége 1944 őszéig tartott. A szovjet csapatok Cegléd-Vecsés felé törve a visszaözönlő magyar csapatok ellepték telepünket. Baromfiállományunk legértékesebb részét a Sopron megyei Csermajorba a Tejipari Szakiskola baromfitelepére átvittük, az állomány zömét értékesítettük, húsáron. A Telep állománya ezzel megsemmisült, lakóit, dolgozóit kiszórták.

Báldy Bálint a szünet után Gödöllőn egy irodahelyiséget szerzett és a villanytelepen egy romjaiból összerakott 10.000 tojásos keltetőgépet üzemeltetett, ahol a lakosság által hozott tojásokat keltették. A tógazdaság zsiliprendszerét, töltéseit felrobbantották, üzemelése szünetelt. A Telep központi része, épületei a gödöllői Premontrei Gimnáziumban (ma a GATE központi épülete - a szerk.) levő hadifogolytáborban tífuszban, vérhasban megbetegedett foglyok gyűjtőtábora, temetője lett, kettős, magas tüskésdrót kerítéssel, a négy sarkán a szokásos őrtornyokkal.”

Forrás: Kállay György: Szemelvények a Gödöllői Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet történetéből (1897–1950) – Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet Gödöllői Kutatótelepének honlapja