A Bak jegyet uraló hónap december 22/23-án kezdődik, és a Bak csillag-képről
nyerte a nevét, mely az i.e. két évezredben adott otthont a Napnak. A magyar
elnevezés nem pontos, a görög, illetve latin megjelölés (Aigokerosz, Capricornus) „kecskeszarvat viselőt” jelent, a csillagképet ugyanis
egy elől kecske, hátul hal keveréklény testesítette meg. A jele is a kecske–hal
ábrázolásokból egyszerűsödött le: E „szörnyszülött” keletkezésének megint csak
csillagászati-naptári oka lehetett. A Bak jó 10 000 éve Egyenlítő alatti, tehát
„alvilági vizekbe” érő csillagkép, az eget tanulmányozó ember is már ilyennek
ismerhette meg. A mezopotámiai Éának, a föld, a vizek és a déli égbolt urának a
jelképe volt. „Nedves közeg” egész környezete: szomszédja a Vízöntő, felette a
Delfin, alatta a Déli Hal és a Flamingó (újkori nevén Daru). Csillagmitológiája
szerint viszont a Bak a halálból, halál-állapotból visszatérő isten jelképe, aki
azért jelenik meg kecskegida képében, mert a mitologikus tudatra jellemző módon
a hérosznak, istennek gyakran át kell esnie egy sajátos törzsfejlődésen, adott
esetben úgy, hogy valamely hidegvérű állat képében tölti halotti, magzati létét,
négylábúként születik e világra,
ember
alakban végzi el itteni feladatait, és
madáralakban távozik a
túlvilágra.