A science fiction „új hullám”-ának egyes képviselői azt gondolták, hogy az igazi fantasztikus mű nemcsak témájában, ötleteiben, az ábrázolt világban tér el a valóságtól, hanem nyelvében is. Írtak is néhány elbeszélést kitalált nyelven, ezeket azonban az olvasók elutasították. A fantasztikum végletes túlhajtása kudarcot eredményez, de kudarccal jár az is, ha az alkotó hosszasan elmagyarázza az általa bevezetett fantasztikus elemek mibenlétét, tulajdonságait. Űrhajós témájú regényekben találkoztunk ez utóbbival, a szerző úgy mutatta be kitalált járművét olvasóinak, ahogy óvodásoknak szokás magyarázni a közlekedési múzeumokban. Emlékezetesen jó módszer a fantasztikus elem bevezetésére az, amelyet Wells alkalmaz „Az időgép”-ben, amikor a regény kezdetén feltalálójával bemutattatja egy társaságnak a gép kicsiny modelljét, természetesen működésben.

(…)

Tekintélyes helyet foglalnak el az utóbbi évtizedek sci-fi filmjeiben a közlekedési eszközök, a hadihajók, tengeralattjárók, repülőgépek, űrállomások, légpárnás járművek, de mindenekfölött az űrhajók. Benépesítik a mozik vásznát, a televízió képernyőjét, röpködnek a Naprendszerben, a Tejúton, a végtelen világűrben, leszállnak ismert és ismeretlen bolygókon, harcolnak idegen élőlények és földi kollégák ellen, összeütköznek meteorokkal és egymással, lezuhannak a Marsra, Vénuszra, Holdra, Földre, megkerülik a Napot és fölfedezik testvérbolygónkat, iszonyú természeti katasztrófák elől menekítik az emberiség javát vagy más bolygók értelmes lényeit, de helyszínei emberek és robotok konfliktusainak, a növény- és állatvilág elpusztításának, békés találkozóknak, embereket pusztító szörnyek támadásának. A felületes szemlélő ugyanúgy a science fiction szimbólumának tartja őket, ahogy a jövő megjósolását. Ha nem is értünk egyet azzal, hogy az űrhajó a science fiction címere, azt azért nem tagadhatjuk, hogy a legszebben és leggazdagabban kidolgozott tárgya.