Hatalmas Isten, emberi gyarlóságnak erős gyámola és oltalmazója, ki kezében vannak életünk határi: könyörgünk felségednek a te beteg szolgáidért: vigasztald őket, bátorítsad és erősítsed, hogy jó néven vegyék és csendesen szenvedjék látogatásidat. Gyógyítsd meg őket, szent nevedért, a reájok bocsátott csapásból, hogy megismérvén hozzájok való jóvoltodat, méltó hálát adjanak irgalmasságodért, és atyai ostorozásod által öregbüljenek szerelmedben és félelmedben.

Csordás Elemér emlékének

Zoltán másnap ezt kérdezte Behrtől: – Te Alfréd, volt egy lakótársam, így és így találtam a szobánkban. S elmondta előző esti tapasztalatait. Alfréd mosolygott. – Te persze azt hiszed, hogy az ördög szállta meg. Az a fiú epilepsziás volt. Ki kellett volna nyitnod az ablakot, s vízszintesen fektetni, hogy össze ne törje magát. – Úgy is vízszintesen feküdt, felelt Zoltán. – Az más, nyugodott meg Alfrédben az elsősegély kézikönyve. S elmondta, hogy Hannibál és Napóleon is epilepsziások voltak. Különben Dosztojevszkij is; vannak tudósok, akik a regényeiben is kimutatják az epilepsziát. Olvastad a Bűn és bűnhődés-t? Zoltán nem olvasta, de nem is akarta olvasni, ha egy epilepsziás írta.