Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

1950. november 7-én adták át a forgalomnak a legfiatalabb budapesti közforgalmú Duna-hidat, az Óbudát Angyalfölddel összekötő Árpád hidat.

Ezen a helyen már a római korban is állt egy híd, amelynek maradványai a XIX. század végén, a Duna medrének kotrásakor kerültek elő, és amely a IV. század végéig állt.

Az új híd megépítése már az 1800-as évek végén sürgetővé vált, mivel Óbudán a filoxéra tönkretette a szőlőket és a lakosság egy jelentős része a szemben levő Észak-Pest újonnan létesült gyáraiban talált munkát, de a közlekedésre csak nagy kerülővel, a Margit hídon keresztül volt lehetőség. Már az 1870-ben kiírt városrendezési pályázat is tartalmazta egy új északi híd terveit. Anyagi nehézségek miatt sem ez, sem a XX. század eleji elképzelések nem valósultak meg. Az 1929-es tervpályázatot egy északi és egy déli hídra írták ki; ezek közül csak a Boráros téri (akkor Horthy, mai nevén: Petőfi) híd valósult meg. Végül 1932-ben kezdődött újra a tervezés a Kereskedelmi Minisztérium és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felügyelete alatt. A hídszerkezetet illetően a döntéshozók a felsőpályás, gerinclemezes acélszerkezet mellett foglaltak állást. A város rendjébe természetesen illeszkedő tengelyvonalat választottak, amelyet a Vörösvári út és a Hungária körút összekötése határozott meg. A tervek Széchy Károly irányításával készültek, ezen belül a hajógyári és a Margit-sziget feletti vasbeton áthidalások Sávoly Pál munkái. A talajmunkálatok 1937-ben indultak meg, az építkezés 1939-ben kezdődött. Az épülő hidat 1940 februárjában hivatalosan Árpád fejedelemről nevezték el. Az építkezés 1943-ban a háború miatt megszakadt és csak 1948-ban folytatódott. A híd szélességét az eredeti elképzelésekhez képest csökkentették 13 méterre. 1950. november 7-én adták át a forgalomnak Sztálin híd néven. 1956 óta viseli ismét eredeti nevét.

Az építkezés alatt a pesti oldalon fúrt artézi kútból váratlanul gyógyvíz tört fel; itt létesült 1948-ban a főváros legnagyobb fürdője, a Dagály. A budai lehajtó kialakítása során pedig a római légiós tábor fürdőjének maradványaira bukkantak; a Therma Maiores rekonstruált formában ma az aluljáróban csodálható meg.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000 [Kiss Csaba])