1848. március 15-ét követően felgyorsultak az események. Az utolsó rendi
országgyűlés két hét alatt lefektette az új, polgári Magyarország alapjait. A
törvényeket a király – ünnepélyes külsőségek között – április 11-én
szentesítette. Az áprilisi törvények rendelkeztek a független felelős magyar
minisztérium felállításáról (III. tc.), az évenként összehívandó népképviseleti
országgyűlés rendjéről (IV–V. tc.), Magyarország és Erdély uniójáról.( VII.
tc.), a közteherviselésről (VIII. tc.), az úriszék, a papi tized
megszüntetéséről (XI. tc. XIII. tc.), hitelintézetek felállításáról (XIV. tc.)
és az ősiség eltörléséről (XV. tc.). A törvények között szerepelt számos további
polgári törvénycikkely, amely a sajtóra, a vallásra, az egyetemre, a színházra
vonatkozik.
A törvénykönyv azonban – minden erénye mellett– sok kérdést nyitva hagyott. Nem
rendezte, nem rendezhette egyértelműen Magyarország Ausztriához fűződő
viszonyát, nem fejezte be a parasztság terheinek felszámolását, és nem készült a
kor követelményeinek megfelelő nemzetiségi törvény sem.
Kezeinkre nagy kincsek bízvák – mögöttünk egy örvény, melybe e nemzet históriája eltemettetett, előttünk egy új vidék, alaktalan még, melynek formái szülemlés alatt vannak, s mi még nem tudjuk, Achill vagy Thersites fog-e születni –, de azt tudjuk, hogy midőn a világ megrázkódik, nem vakondtúrás van készülőben, s ki egy ezredév sziklájához támaszkodik, nem áll biztosabban, mintha egy nádszálhoz fogódznék.
Legyenek önök, uraim, gyámolaink. Mi a szabadság választottai, mi a törvény szolgái vagyunk. És mi azt mondjuk: a törvény szent. – Pest a nemzet szíve, s a nemzet testében a vér akkint kering, mikint ereibe a szívből ömlik – rohan, ha a szívben forr, nyugodtan folyik, ha a szív nyugodt. Gyönyörű szerep a szív szerepe, de roppant felelősséggel jár, ha
öntudatosan lüktet. Nyújtsanak nekünk kezet, uraim, hogy a szabadságot a rend talapján megszilárdítsuk, s adják meg nekünk annak lehetségét, hogy ha majd nemsokára a nemzet törvényszerző hatalma Pest falai közt összegyűl, hogy tőlünk számot vegyen, tisztelő hódolattal mondhassuk: itt van, amit kezeinkre bíztatok, mentve, fejlesztve sértetlenül.
