Pintér József 1928-ban, 70 éves korában halt meg, az Egyesült Izzóban eltöltött 45 éves szolgálat után. Végig műszaki igazgató, az utolsó években pedig a vállalat alelnöke is volt.
Beszámolóm Pintér Józsefnek az Egyesült Izzóbeli szerepéről nem lenne teljes, ha nem említeném meg azt a feszült viszonyt, amely közte és Aschner Lipót között kialakult. Mindketten a maguk útját járva bárkinél jobban hozzájárultak a Tungsram fejlődéséhez és sikereihez. A Pintérnél 14 évvel fiatalabb Aschner az 1890-es években egyszerű irodai alkalmazottként került a céghez – röviddel 1901, a társaságnak Újpestre történt kiköltözése előtt. Látványosan haladt előre a ranglétrán. 1904-ben, 32 évesen már az Izzólámpa Osztály aligazgatója volt, 1908-ban ő lett a cég kereskedelmi igazgatója, 1919-ben pedig majdnem korlátlan hatalommal felruházott vezérigazgató lett.
Az Aschner-Pintér ellenségeskedés – ha nem erős ez a kifejezés – 1908-ban kezdődött, amikor Aschner, mint frissen kinevezett kereskedelmi igazgató azt javasolta, hogy szüntessék meg a telefon- és távíró-berendezések gyártását, ami pedig Pintér fő működési területe volt. Ezt azzal indokolta, hogy a gyengeáramú osztályban hiányzott a megfelelő műszaki felkészültség. Aschner vádjaira Pintér egy beadvánnyal válaszolt, mire a végrehajtó bizottság 1909 elején Egger Ernő igazgatósági tagtól kért szakvéleményt. Ennek alapján a bizottság úgy döntött, hogy a gyengeáramú cikkek gyártását továbbra is fenntartja és fejleszti. Az ellentétek fennmaradtak a két ember közt egészen Pintér József 1928-ban bekövetkezett haláláig.
Forrás: Fizikai Szemle 1996. 9. szám
- Mivel magyarázható az, hogy a harmincas években az Egyesült Izzó a hazai műszaki és tudományos kutatás fellegvára lehetett?
- Két kiváló kutató, ötletgazdag ember dolgozott itt, Bródy Imre és Selényi Pál. Az Izzónak két kitűnő kutatógárdája volt. Az egyik az izzólámpát fejlesztette, ebbe tartozott Bródy Imre, Selényi Pál és munkatársaik, a másik csoport az elektroncsöveket tökéletesítette: Winter Ernő, Budincsevics Andor, Vámbéri Lőrinc és társaik. A kutatókat olyan műszerészek segítették, akik munkájukat művészi hajlammal, tökéletes precizitással végezték. Számukra nem létezett végrehajthatatlan feladat.
[...]
- Azt hiszem, Aschner Lipót vezérigazgatónak is nagy szerep jutott abban, hogy az Izzóban ilyen ütőképes tudományos alkotóműhely alakuljon ki. Ahogy én tudom, ő jószemű, felvilágosult, a tudományt támogató ember volt.
- Ez így igaz. Aschnerrel sokat beszélgettem, mielőtt elfogadtam meghívását. Volt egy feltételem. Hajlandó leszek az Izzó műszaki problémáin gondolkozni, komolyan dolgozom megvalósításukért, hiszen ez egyezik elképzeléseimmel, egyéniségemmel. Ugyanakkor ragaszkodom ahhoz, hogy olyan kísérleteket is végezhessek, melyeknek semmi közük sincs az Izzó kereskedelmi előírásaihoz.
- Aschner Lipót tehát pénzt adott olyasmire is, amiről tudta, hogy rövid távon nem várható tőle haszon. Az alapkutatásra.
- Természetesen. Ő sokra tartotta a jó kutatót, az alkotó embert. Feltételeimet azonnal elfogadta. Az volt az elve, hogy a kutatót jókedvre kell hangolni. Hagyni kell, hadd unatkozzék - így fogalmazott.
Forrás: Magyar természettudományi és tudománytörténeti dokumentumok