Jeles Napok - Árpád-házi Szent Eiréné/Piroska

Árpád-házi Szent Eiréné / Piroska (kb. 1080 - 1134)
(Az animációt a Color Plus Kft. készítette.)

(részlet)

Piroska és a farkas

Más vélekedés szerint Szent László királyunk leányának – ő volt az első, akiről tudjuk, hogy ezt a nevet viselte, aki ugyanakkor Iréné néven bizánci császárné volt – csupán beceneve volt a Piriska, mégpedig épp az Iréné magyaros becéző alakjaként. (Iri-Piri, Iriska-Piriska az irinyó-pirinyó, Anna-Panna mintájára.) Eszerint a magyar királyleánynak egy keresztény neve lett volna, az Iréné. Egyébként a bizánci ortodox egyház e néven is avatta szentté.

Ami tárgyunkat illeti, a Piroska név mindhárom származtatása szerint külön-külön is illik naptári helyéhez.

Arany János: Toldi szerelme

(részlet)

Ötödik ének

Rozgonyi Piroska föltette magában,

Hogy megtöri szívét fájdalmas igában,

Ketté szakad ámbár, és ha könyez vért is:

Feleségűl mégyen Lőrinchez azért is.

Toldi bosszújára, maga bosszújára,

Szűzet megalázó lovagok csúfjára.

Halni ha lehetne, oh! halni szeretne:

Szűnjön meg az élet, csak a becsület ne!

De könnyü halálhoz nincs semmi reménység:

Játszik piros arcán az ifju egészség,

S úgy védi magát a viruló ép élet:

Soha öngyilkosság eszébe se rémlett.

Ám rózsa lehervad: hervadjon el ő is;

Virági lehullnak: úgy hulljon el ő is;

Kell lassan emésztő szél, köd, aszály, féreg:

Neki a házasság legyen ilyen méreg.

Legyen neki undor, ami másnak tetsző,

Ami élet másnak, neki életvesztő,

Legyen neki átok, ami másnak áldás,

Neki nem jegyváltás, de halálra-váltás;

Menyasszonyi fátyol neki szemfedője,

Menyasszonyi ágya neki teritője,

Maga magát százszor azon elsirassa…

Ezt ha nem gondolta, ezt érzé Piroska.

De mikor az első indúlat alább szállt,

Kereste szegény szív a fogódzó nádszált,

Azt keresé titkon, éjente-naponta,

Hogy mi után áhit, még neki se’ mondta.

Nem érti Piroska, mi vonja Budára,

Enyhülve miért vár s gondol ez útjára;

Mit maga sem sejt ő: arra van a lejtő,

Minden ohajtását édesdeden ejtő.

Ott van, ki szeresse, ott az, ki gyülölje:

Nincs távol, akárhol, maradása tőle;

Mint az Akastyán hegy, griffmadarak honja,

Száz mérföldnyirül is maga felé vonja.

Hadd lássa hidegnek, vagy lássa betegnek.

Büszkén dacolónak, vagy szíve-szegettnek;

Ne szeresse, szánja, mellőzze, utálja:

Ő pedig elhaljon – de szeme láttára!

Csak előtte haljon, a lelkire haljon. –

De hát az a nádszál nem lebeg ott, vajjon:

Ha talán a bántást a lovag megbánta,

S édes szerelemre fordulna iránta?…

Oh te dacos, bús szív, mely halni akarnál,

Tudod azt, árúló! ki van az udvarnál;

Nyom téged, igen nyom, Toldi lovag bűne,

Mikor a bocsánat egy szódba kerűlne.

Józsa Judit: Árpádházi Szent Piroska (1088-1134) (kerámiaszobor)

ÁRPÁD-HÁZ

(gyűjtőoldal)