JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. április 20.Névnap: Tivadar, Odett
    
 
Hónapok
 
Kormány Vera: Április

Kormány Vera: Április

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)

A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, l. görög Aphrodité). Terentius Varro, római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire „kinyílni, feltörni” igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt.

A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni. Április 4-én volt a Megalesia, a kisázsiai Kübelé (latin Cybele) ünnepe. A Megalé Métér (görög „Nagy Istenanya”) Venus phrűg megfelelőjeként Attisz (Adónisz) párja volt. Április 12-én a gabonaanyát, Cerest ünnepelték a Ceralia ünnepen. 15-én vemhes teheneket áldoztak nyilvánosan a szaporulatért, a Fordicidia ünnep erről kapta a nevét. 21-én tartották a Palilia ünnepet, Palesnek, a nyájak istenének neve után. E napon emlékeztek meg Róma alapításáról. Ennek során a Vesta-szüzek tisztító és termékenyítő máglyatüzeket gyújtottak, melyeken a résztvevők átugráltak és áthajtották rajtuk barmaikat. 23-a a Vinalia Urbana, a Borkóstoló ünnep napja, 25-e a Robigaliáé, amikor körmenetet tartottak és állatáldozatot mutattak be Robig(o) istennőnek, hogy a vetést elkerülje a gabonarozsda (robigo jelentése: „gabonaüszög,” „rozsda”). A megelőzés sajátos módját gyakorolták a rómaiak. Az üszög ellen vörös rókákat hajtottak a gabonatáblákba. Érdekes, hogy a bibliai Sámson – noha bevallottan egészen más céllal – hasonlót cselekedett a filiszteusok gabonaföldjeivel. Összefogott 300 rókát, égő csóvát kötött a farkukra, és a vetésbe hajtotta őket. A filiszteusok gabonája megsemmisült, akárha üszög esett volna bele. (A mi üszög, üszök szavunk nemcsak „betegséget”, hanem „parazsat, pernyét” is jelent!) Figyelemre méltó az is, hogy a néphit szerint az „üszögöt” asszony szüli („üszöggyerek”), s azért lesz „üszög” a magzatból, mert a viselős asszony a tűzhely parazsát vízzel öntötte le, s a szoknyája alá felcsapó gőz bejutott a méhébe. Az „üszöggyerek” – úgy tartják – szőrös állathoz hasonló. Mindez arra vezethető vissza, hogy a vörös rókát, úgy is mint napállatot, de főleg azért, mert a rágcsálók irtásával nagy hasznot hajt, egykor Eurázsia-szerte, mint Japánban még ma is, gabonaszellemként tisztelték. Visszatérve április havához, a hónap utolsó ünnepe a 28-ától május 3-ig tartó Floralia, Flora virágistennőt tiszteli meg. Ez azonban már a májust vezeti be.

Játékok
Kvíz – április Keresztrejtvény – április
Rudan Mária: Bika zodiákus

Rudan Mária: Bika zodiákus

Gesztesi Albert: Az éjszakai égbolt. Április
(ismertető)
Rudan Mária: Bika csillagkép

Rudan Mária: Bika csillagkép

Mednyánszky László: Virágzó fák
(festmény)
Csontváry Koszka Tivadar: Virágzó mandulafák Taorminában
(festmény)
Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)

 

A szerelem hónapja

 

Ha a márciust Romulus atyjának, Marsnak szentelték, csak méltányos volt, ha a rákövetkező hónapot Mars kedvesének, Venus-istenaszszonynak dedikálták, annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve „aprilis” volt. Ez a szó az „aperire”, „megnyitni” (tulajdonképpen ad-parire) igéből ered. Venusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott ez a „megnyitás”. Mint naptári fogalmat aztán úgy magyarázták, hogy ezen a napon hivatalba lépett konzulok, akikről tehát magát az illető esztendőt elnevezték, hivatalosan „megnyitották” hivatalba lépésük napján, „Aperilis” vagy „Április” elsején az esztendőt.

 


Jácint (fotó: Bálint Eszter)

Jácint (fotó: Bálint Eszter)

Április
népi mondóka
György-nap előtt, ha nem esik,
György-nap után sok is esik.
Hogyha Vitálisz didereg,
Tizenötször lesz még hideg!
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.


Vízcseppek (fotó: Vimola Ágnes)

Vízcseppek (fotó: Vimola Ágnes)

Radnóti Miklós: Naptár/ Április
(részlet)
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
ÉVSZAKOK
(gyűjtőoldal)
IDŐJÁRÁS
(gyűjtőoldal)

Szilvavirágzás (fotó: Bálint Eszter)

Szilvavirágzás (fotó: Bálint Eszter)

Földi János: Aprilis, az Égi jegy szerént Bika hava.
Bika Hóban a’ bikákat
  Ismét a’ tsordába verd.
Szőllőt köss, a’ báránykákat
  El-választni meg ne merd.
Vess a’ mit még nem vetettél,
Kőfalat most jól kezdettél,
  Méheket ki-menni hagyj,
  Plántáidnak vízet adj.
Radnóti Miklós: Április I.
(részlet)
Ragyogó rügyre ült le most a nap
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorog feléje a nevető rét
s a bárány is csodálkozik. Csoda,
hogy nem billen ki száján fogsora.
Kányádi Sándor: Április hónapja
(részlet)
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Berzsenyi Dániel: A tavasz
(részlet)
A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
 
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;
Számtalan létek lekötött csirái
 
S magvai kelnek.

Szilvavirágzás (fotó: Bálint Eszter)

Szilvavirágzás (fotó: Bálint Eszter)

Tóth Árpád: Április
(részlet)
Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!

Jácintok(fotó: Bánkeszi Katalin)

Jácintok
(fotó: Bánkeszi Katalin)

Gyöngyössi János : Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
ÁPRILIS
Fordul az Hold: fordul a szerencse, s megcsal,
Ha jobbod felől áll, te vagy mellette bal,
Akkor pök még arcul, mikor nyájason nyal.

Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok
(részlet)

A húsvéttól pünkösdig terjedő 50 (Cselekedetek 2,1) nap alatti vasárnapok jelentős része április hónapjára esik, vagy az egyházi szóhasználat szerinti Szent György havára. Ezek a vasárnapok szintén ökumenikus latin elnevezésűek valamennyi keresztyén felekezet irodalmában. Egymás után így következnek egy-egy bibliai vers első szavának a mintájára:

„Quasi–modo–geniti” = „Mint most született csecsemők a tiszta hamisíthatatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon üdvösségre növekedjetek” (1Péter 2, 2); „Misericordias Domini” = „Az Úr kegyelmével telve a föld” (Zsoltárok 33, 5); „Jubilate” = Imádkozzatok, vagy „az imádság vasárnapja” (dies rogationum). Bod Péter szerint ez az „Imádkozzatok” ünnep eredetileg húsvét harmadnapjára esett mint a „könyörgés és böjt” ideje a nyomorúságban, de mert „a húsvét örömmel meg nem állhatott, azért… általtették az áldozó csütörtök előtt való vasárnapra”.

Márai Sándor Négy évszak / Április
(részlet)

Április a retek és fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején, ez az övé.

A retekkel, a hagymával, a friss salátával érkeztem a világra, kényesen, mint afféle „primeur”.

Fecskék (fotó: Bálint Eszter)

Fecskék (fotó: Bálint Eszter)


Tulipánok(fotó: Bánkeszi Katalin)

Tulipánok
(fotó: Bánkeszi Katalin)

[Egy, kettő, három, négy…]
Egy, kettő, három, négy;
– Kis őzike, hová mégy?
– Sem erdőbe, sem rétre:
A szép tavasz elébe!
[Tavaszi szél utat száraszt… ]
Tavaszi szél utat száraszt.
Minden állat társat választ.
Hát én vajon kit válasszak?
Szüvet szűvért kinek adjak?
Bolyong elmém, mint a felhő;
Hull a könnyem, mint az esső:
Ki ölőmbe, ki a fődre,
Ki kesergő kebelembe.
Árkot mosott két orcámra,
Mint a zápor az utcára.
Én istenem, rontsd meg, verd meg.
Aki miatt gyászt viselek!
[Adj, Isten, meleget…]
Adj, Isten, meleget,
Fünek-fánok levelet!
Nyisd ki, Isten, kiskapudat,
Ereszd be a meleget,
Zárd ki a hideget!
[Nyisd ki, Isten, kiskapudat…]
Nyisd ki, Isten, kiskapudat,
Hadd lássam meg szép napodat!
Süss föl, nap, fényes nap!
Kert alatt a ludaim megfagynak
[Április bolondja… ]
Április bolondja
Felment a toronyba,
Megkérdezte: – Hány óra?
Fél tizenkettő;
Bolond ez a kettő.
Stekly Zsuzsa: Tulipán
(tűzzománc)
Stekly Zsuzsa: Nárcisz
(tűzzománc)
Stekly Zsuzsa: Jácintok
(tűzzománc)
Simon Máté: Gyönyörű tavasz
(részlet)

Félretévén azoknak rossz és unalmas szokásokat, kik még a világos, nyilvánvaló igazságról is örömest patvarkodnak, szükség, hogy ki-ki megvallja, hogy nincs oly kemény és irtóztató tél, melynek alkalmatlanságit helyre ne hozná, el nem felejtetné a gyönyörű tavasznak kellemetes vidámsága. Nem látod itt gyászban a magas egeket, sem béfödött orcával; mert eloszolván az ártalmas setét gőz, vidámon, tisztán tűnik szemünkbe azoknak tekintete, és mindenütt tetszeti azoknak vidámságát, világosságát; a szeleknek szertelen dühössége szokott barlangiba szorul, és a könnyen, édesdeden fuvalló szellők kerülnek elöl. Megfutamodván amaz ősz és hóval hintett szakállos, komor hideg, mind a havat, mind a jeget utána folatja, és helyt ád ama gyönyörű ábrázatú ifjúnak, a tavasznak, ki mind az erdőket, mind a kerteket, mind a hegyeket, mind a völgyeket zöldelő füvekkel, kékes hyacinthussal, különb-különbféle tulipányokkal, rózsákkal, liliomokkal ékesíti, vidámítja.


Aranyvessző (fotó: Sudár Annamária)

Aranyvessző (fotó: Sudár Annamária)

Csokonai Vitéz Mihály: Ének a tavaszhoz
(részlet)
 
Jer, kies tavasz! bocsássál
Éltető lehelletet,
Hogy kihalt mezőnkbe lássál
Újra vídám életet.
Száz zefir köszönti csókkal
Rózsaszínű lábadat,
A kiomlott nárcisokkal
Bársonyozván útadat.
Révai Miklós: A kikeletről
(részlet)
A tarcsai savanyú víznél
Víg tavasz, a kerek esztendő szebb része derűl fel,
 
S új pompájával tér mezeinkre kiszáll.
Újúl a nagy föld, mindent a lágy meleg éleszt,
 
S könnyű szellőnek lengedezése nevel.
Tóth Árpád: Áprilisi capriccio
(részlet)
Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,
De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,
Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon
(részlet)
Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.
Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Csukás István: Áprilisi köszöntő
(részlet)
Huszonöt év köszöntése
– nem érdemel nagy cicomát –
e vers, nincs márványba vésve
a dátum s bölcsőm rengése,
tisztelőn mégis összevágd
te szél, a rügyek bocskorát!
Borzas hónap vadóc fia
– címekben nem vagyok szerény –
nem szabad meghatódni a
siker előtt s szabódni, ha
nyakadba hull, hisz a napfény
besüt nadrágod fenekén!
Fontoskodók, álszerények,
lerí képetekről a vád:
„Hogy született, attól részeg!”
Huszonöt év, rád felnézek,
s most tisztelegve összevágd
te szél, a rügyek bocskorát!
Vajda János: A tavasz jelei
(részlet)
Nem szedek én kikericset,
A gólyákat sem bámulom,
Én a tavaszt egészen új
Költői pontról jósolom.
Fölöstökömre a biró
Már nem pálinkát, bort iszik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.
Ady Endre: Thaiszok tavaszi ünnepe
(részlet)
Kék hajnal, most szalad
Fészkébe az éjjel.
Tavasz van.
A csókos város pihenjen,
Ez a tavasznak ő csoda-napja.
Szűz szerelemről énekeljetek,
Szegény leányok.
Ez egy napon
Csókját pénzért Thaisz se adja.
Faludi Ferenc: Tavasz
(részlet)
1. Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.
Faludi Ferenc: Tavaszi üdő
(részlet)
Már a mord télnek
S fene szeleknek
Hullanak napjai, s multon mulnak;
Virágzó fáknak,
Gyöngyvirágoknak
Jádzó szemei nyilton nyílnak.
Kertek palánkja,
Mezők virágja
Zöldellő szinben öltözködik,
Mosolyog Flóra,
Pirul orcája,
Narcissus előtt kevélykedik.
Mátyási József: A tavasznak mesés leírása
(részlet)
Álmomba vendége jött a Természetnek,
 
Magaviselete mutatta követnek,
 
De értelméből is a vett izenetnek
 
Kisült, hogy embere volt a Kikeletnek.
Ki midőn bényitott a hálószobába,
 
Még a vén Természet nyújtózott ágyába,
 
Noha minden dolog mozgott udvarába,
 
Mint reggel a cseléd gazdája dolgába.
Felébredvén pedig a köszöntő szóra,
 
„Nincs még jelen, úgymond, a felkelő óra,
 
S e felettem függő időmutatóra
 
Hallgatván, az idő még hajlandó hóra.
Még nyugodalomnak hónapja nincs három,
 
Ablakim a napnak addig ki nem zárom,
 
Mert a fizetségből gyakran történt károm,
 
A tavasz postáját, Sz. Györgyöt elvárom.”
Jékely Zoltán: Tavasz van, gyermekek
(részlet)
Tavasz van, gyermekek! A hegyi szélben
érzitek-é ezeréves szagát?
– Őrült leány, virággal az ölében,
vén koldusoknak is vad csókot ád.
Tóth Árpád: A tavaszi sugár
(részlet)
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez
(részlet)
De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok, – ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.
Babits Mihály: Dal prózában
(részlet)
A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves?
Gyere ki a szőllőbe – virágos fákkal habzik a hegy
Gyík surran a szurdékban, amerre az ember megy
A rög szinte él, a nap szinte nedves –
Kányádi Sándor: Tavaszi kép
Napfénnyel-vegyes, langyos
földet hantolgat, reszkető
csemeték tövére, egy gondos
faültető.
Ő maga öreg fához
hasonló: csupa dér,
a két keze, két ráncos
őszi levél.
Babits Mihály: Tavaszi szél
(részlet)
Ez a friss nap se tudja még
hogy a földben zavart csinál
amely nem lesz se szelidebb,
se tisztább a tavalyinál;
sötét csirák kéjeiről
semmit se sejt; csak mosolyog
s édessen ömlik mint a must
mely bor lesz majd s égetni fog.
Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás
Tarka virágnak
Illata kábít, –
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;
Lebben a lepke,
Röppen a méh –
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál.
Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett; –
Harsog a himnusz,
Hangos a táj! –
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket…
Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind!
Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! –
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!
Somlyó György: Ezen a tavaszon
(részlet)

Ha még ifjú volnék s nem nyomna mindenféle gond és fojtó aggodalom,

ezen a tavaszon

a nőknek azt mondanám

(s magamban titkon még most is ezt mondom talán):

legyetek szépek! nézzétek, a téltemető-virág

pici sárga szirmaiba temeti a tél irtózatát,

a hóvirág, a kankalin, a nárcisz

már elfeledte, milyen rettenetes volt a naptalan ég, a fagyott föld s a vajudás is.

Kálnoky László: Áprilisi este
(részlet)
Hűs, nyirkos este van. Ma a didergő
kora tavaszi táj oly idegen:
a Dunapart, az ótorony, az erdő,
a sárga lámpasor a szigeten.
És mintha bánatos szemmel csodálnák
fent a változhatatlan égi ábrák
változhatatlan sorsunk idelenn.
Csukás István: Április
(részlet)
Erdők doh-csendjét felverik
a kirándulók, reggelit
nyársról bicskáznak csillogó
szemmel s szájjal, s zajtalanul,
zöld izmot feszítve gurul
sűrű nyárba a földgolyó.
Tóth Árpád: Tavaszi holdtölte
(részlet)
Táncolva suhannak a szőke sugárkák,
Hűs hold aranyával elöntve a lég,
Ott kinn, valamint csodaszép, szines árkád,
A méla nagy ablakok ív-sora ég.
Vén függönyömön kipirúl a virág-dísz,
Rég elfeledett kezek ósdi müve:
Foszló violák, halovány, puha nárcisz,
Mind, mintha virulna, oly édes, üde...
Kosztolányi Dezső: Áprilisi ezüst eső
Szeles, fehérlő délutánon,
mikor dalt hallasz messze, távol,
a tiszta, illatterhes égből
hull a napfényes, könnyü zápor.
Akáctömjén röpül a légben,
a lomb merengő, szűz fehérség,
kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Nyílt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap,
vékony, ezüst esőfonálon
fehér angyalkák citeráznak.
Piros a síró égnek arca,
s a lágy eső vígan pörög le,
mint fiatal, szelíd leányok
titkos szerelmü, enyhe könnye.
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj, felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
 
hullj le, te zápor,
 
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.
Zsiros Ari: Tulipánok
(festmény)
Karinthy Frigyes: Zivatar 1927. április 2. délután
Tavaszi felhők közt hirtelenül
Megvillant valami – cikázó harangnyelv
S a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána.
Egyet ütött csak
És egyet dobbant rá válaszul lélekharangom:
Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél!
Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedő hajómról a S.O.S.-t!
Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.


Eső (fotó: Legeza Dénes István)

Eső
(fotó: Legeza Dénes István)

Juhász Ferenc: Áprilisi elégia
(részlet)
Égetik a kertekben, temetőkben a tavalyi gazt,
a tavalyi lombot, a krumpliszárat.
Asszonyok, sírásók gereblyézik a sírokat, ágyasokat,
fekete rudakban nyúlik a füst, akár a bánat;
a fekete rudakat szétzilálja az alkonyi szél,
a gyors eső előtt a földre csapódnak verdesve, leomolva,
fekete madarak szárnyaként a kertekben, temetőkben,
a ropogó máglyák lombjai, a madarak tolla;
Kabai László: Virágzó gyümölcsös
(festmény)
Juhász Ferenc: Áprilisi elégia
(részlet)
nehezen tavaszodik, de ezen a tavaszon már
a szó is nehezebb, mint a só, kristályokban
a szívre rakódik az elhallgatott, a kimondhatatlan,
s epévé válik a kenyér a szájban, a nyál a torokban;
s a félelem is, hogy lassan megöregszünk, s mit se tettünk,
hisz tavaszodik újra, s hol van a tegnapi tavasz, a régi?
Faludy György: 24. Április végén
Április vége van megint. Hányadszor már, ki tudja?
Gőzölögnek a pocsolyák, csupa csillám az utca.
Ezer mérföld sugárban zöld a tájék; nemsokára
kinő a búza gyermeteg, arkháikus szakálla.
Fehér kakas nézi magát a tóban s kukorékol.
Lenn kis halak folyton fújják a szappanbuborékot.
A patakban kerek kövek: mind egyszerre beszélnek;
köztük a moha foltjai, megzöldült rézfillérek.
A hegytetőn galagonya áll tárt karokkal: várja
a felhőket, hogy karmait langyos véknyukba vájja.
Köröskörül a szerelem eperszaga. Megállok,
Li Ho, a volt császári ház egy sarja, most napszámos,
s a gyönyörtől megremegek,
ahogy a mindenség előtt
porig hajtom le fejemet.
 
Jékely Zoltán: Velencei április
(részlet)
Sütkérezem a feltámadt napon,
álmatagon,
s Velence köveit simogatom,
rajzolgatom.
Fekete, néma hangszerek,
suhannak lent a gondolák,
évezredek
mélyéről ittmaradt csodák.
Rózsálló, sávos fellegek
a város átlátszó egén:
a menny lebeg felettetek,
a mennyet látom lentről én!
Húsból, vérből szép ékszerek,
isteni lányok, asszonyok:
valami bennem értetek
a sírban is zokogni fog!
Bertók László: Áprilisi fa
Befelé, mindig befelé,
a szem, mint bogár csápja,
mint ultrahang, gépiesen
jelez falat, fát, embert,
a fül, a szervek ághegye
vattába fúr, végérvényes
arcot vesz föl a város…
Befelé, mindig befelé,
hasadt sziklákra, kövületekre,
mamutnyomba lépő mamutra,
emberi hangú növényekre,
a fára, a falra, az arcra,
befelé, be a múzeumra…
És ez az áprilisi fa,
az egyszeri, a sose látott,
zöld ujjhegyeivel fölborítja,
helyrebillenti a világot.
Jékely Zoltán: Tavasz a Városmajorban
(részlet)
Felhő-rucák lubickolnak az égen,
mely kékebb, mint a legszebb hegyi tó;
támlátlan, rokkant padra dőlve nézem,
szomjas szememnek tündér itató!
Körülöttem szegett fővel botorkál
két-három zord, magábahullt öreg:
bottal piszkál avart vagy új rügyet,
s a sírás, mint szálka, áll a torkán.
Jékely Zoltán: Bátortalan tavaszodás
(részlet)
Száguld a koldus-szagu tél,
szirmok esőjét záporozza.
Emlékeim felé, elálmodozva,
egy mag-vitorlás ringva útrakél.
Utána megremegve bámul a
kis pipehúr – érzelmes pici kék szem –
és búcsut int a rom-kőkeritésen
a primula.

Balázsovits Zsuzsanna: Április

Balázsovits Zsuzsanna: Április

Babiczky Tibor: Reggeli áprilisban
Barna T. Attila: Áprilisi szél
(vers)
Kerék Imre: Áprilisi változatok
(vers)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal