Anyák napja (Az animációt a Color Plus Kft. készítette.)
Az amerikai eredetű hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték. Az anyák napját Magyarországon minden évben május első vasárnapján ünnepeljük.
Mennynek és földnek Ura, ki azt parancsolád, hogy ha e világon nyomósok akarunk lenni, tiszteljük atyánkat és anyánkat, kiktűl életünket vettük: kérlek, oltalmazd meg az én szerelmes szüleimet, minden testi-lelki nyavalyáktúl. Fogadásod tartja, én Istenem, hogy meggyalázod, aki atyját, anyját nem tiszteli: aki pedig böcsüli, meghallgatod minden könyörgésében és hosszú életűvé tészed e földön maradékát. Adj azért nékem csendes és szelíd elmét, hogy szüleimet és gondviselőimet tiszteljem, engedelmesen szavokat fogadjam, meg ne háborítsam: vénségeket és fogyatkozott erejeket meg ne utáljam, mint amaz istentelen Kám; hanem reám való gondviselésekért és fáradságokért holtig úgy szolgáljak nékik, mint uraimnak, tudván, hogy elégségesen meg nem hálálhatom az ő sok fáradságokat és velem való bajlódásokat.
Szentlélek tanításának engedelmeskedünk, amidőn fölemlítjük, hogy május első vasárnapja református egyházunkban az anyák napja. A bibliai szülőtiszteletnek és gyermekszeretetnek egyik áldott alkalmához nyílik út valamennyiünk számára a megbizonyítás külső lehetősége által. Az anyák napja az életcsodáját, a teremtő Úr művében való részvétel páratlan méltóságát állítja szemünk elé (1Mózes 1, 28). Bizonyos, hogy nemcsak a gyermekeknek, a fiaknak és a leányoknak kell édesanyjukra és édesatyjukra tekinteniök (2Mózes 20,12), hanem fordítva is: a szülőknek gyermekeikre mint az „anyaméh” zsoltáros gyümölcseire (zsoltárok 127, 3; Efézus 6, 1–4). Istenem, milyen sok kérdés merül fel (kiváltképpen a magyar nyelvterületen) akár a születések mértéke-, akár a természetellenes halálozások (öngyilkosságok) összefüggésében! Anyáknapján válik minden-minden idevágó kérdés világossá: a hívők elfogadják a teremtó Úr ajándékát, és engedetlenül nem pusztítják el azt; mint ilyent hagyják életben és éltetik, illetve gondozzák mindaddig, mígcsak „az anyaméh jutalmát” az ajándékozó Úr szent tetszése tőlük megköveteli.
Majdnem két hete már, hogy az anyám meghalt, munkához kell látnom, mielőtt a temetéskor roppant heves kényszer, az írjak-róla vissza nem változik azzá a bárgyú szótlansággá, amellyel a halál hírére reagáltam.
Igen, dologra!, mert az igény, hogy anyámról írjak, néha nagyon váratlanul jelentkezik ugyan, de nagyon bizonytalan is, vagyis erőltessem meg magam, nehogy egyszerűen és pillanatnyi kedvem szerint egyetlen betűvel püföljem tele a papírt, m m m m m mmm m mmmmmmmm m mmm m m m
Radnóti Miklós: Ikrek hava
(részlet)
– Hogy halt meg anya? – kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit.
– Tanulj, és en kérdezz butaságokat! Meghalt!
– Hogy halt meg? Miért halt meg? – A hangom megijeszthette, mert felém fordult, és összekulcsolta a kezét.
– A szíve nem bírta, ikerszülés volt.
– Ikerszülés volt? – mondtam ámulva utána. – Mi mindent rejtegetnek ezek még! – csikordítottam össze a fogam és a kezem ökölbe szaladt… Micsoda cslaád! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél!
– Hol az ikertestvérem? – támadtam a néniregyanakodva.
– Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt.
– És?
– Mit és?
– És… és anya azért halt meg, mert ikergyerkei lettek?
–Azért – törtölki yorsan egy könnyet a szeméből a néni – , de ezen már úgysem lehet segíteni, en kérdezgess és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad!
