Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A Vaskapu a Pojana-Ruszka hegység és a Godján-Szárkő hegység közötti vízválasztó hágó, amelyet a Duna áttörése választ ketté. A stratégiai jelentőségű helyen több nevezetes csata zajlott: itt folytak Traianus császár döntő harcai, itt nyomultak be a törökök, és Hunyadi János a Vaskapu-szorosnál verte meg 1442-ben a törökök segítségére siető ruméliai beglerbég seregét. A győzelem emlékére 1896-ban Hunyad vármegye lakossága emlékoszlopot állíttatott a csata helyén.

A Duna hajózhatóvá tételére irányuló munkálatok már a római korban megkezdődtek, hiszen az al-dunai hajózást nagyban akadályozta a Vaskapu-szoros, ahol a Kárpátok alatt az addig jól hajózható folyam hirtelen összeszűkül. A Vaskapu-szoros a hirtelen gyorssá váló sodrás és a rengeteg zátony miatt hajózhatatlan volt. A szoroson csak magas vízállásnál tudtak a hajók átjutni, ha pedig nem volt elég víz a mederben, akkor át kellett rakni a rakományt dereglyékre, szekerekre.

Traianus császár nagyszabású tervet dolgoztatott ki, amely egy hajózható csatorna építését tűzte ki célul. A véd- és duzzasztógátakkal ellátott csatornán a kisebb merülésű hajók ősztől tavaszig tudtak átjutni. A sodrással szemben pedig úgy segítették át a hajókat, hogy a gránitfalba egy utat építettek, amelyen lovakkal vontatták föl a hajókat.

Később több ízben is fölmerült a Vaskapu hajózhatóvá tétele, de igazán komolyan csak Széchenyi István kezdett el a kérdéssel foglalkozni, amikor megbízta Vásárhelyi Pált az Al-Duna feltérképezésével. A munkálatok megkezdésére azonban csak 1878-at követően nyílt lehetőség, amikor egy nemzetközi konferencián született döntés értelmében a nagyhatalmak kicsikarták Szerbiától és Romániától a hozzájárulást a csatorna megépítéséhez. A magyar mérnöki és műszaki kar számára hatalmas elismerést jelentett, hogy őket bízták meg a tervezéssel, valamint a kivitelezéssel. Az európai szempontból is kimagasló jelentőségű munkálatokat a magyar államkincstár finanszírozta.

A Vaskapu medrében rézsútosan átvonuló sziklapad és a mellette kiálló sziklaszirtek okozta hajózási akadály megszüntetése érdekében egy kb. 11 kilométer hosszú, 80 méter széles és 2 méter mély hajózó csatornát építettek, amelyhez a Pallas Nagy Lexikona szerint a következő munkálatokra volt szükség: „350,000 m3 sziklaeltávolítás a csatornából szárazban, 43,000 m3 viz alatti sziklaeltávolítás a csatorna felső és alsó torkolatában, 211,000 m3 kőhányás, 258,000 m3 vegyes anyagból való feltöltés, 62,000 m3 kőburkolat, 38,000 m3 kőhányáskiegyenlítés, 12,000 m3 kőhányáskiszedés, 2000 m. fakorlát és a jobboldali gát alsó részén egy 10 m. nyilásu híd.”

A csatornát fényes ünnepség keretében nyitották meg 1896. szeptember 27-én. Elsőként a Ferenc Józsefről elnevezett luxusgőzhajó haladt át az új víziúton, fedélzetén a három érintett ország: Magyarország, Románia, valamint Szerbia királyaival és kíséretükkel. A magyarok méltán vették zokon, hogy a végig fellobogózott partokon magyar zászlót nem lehetett látni, Ferenc József pedig – Magyarországot meg sem említve – ünnepi beszédében a grandiózus vállalkozást a Monarchia sikereként aposztrofálta. A magyar mérnökök és műszakiak teljesítményét azonban a királyi „feledékenység” semmivel nem kisebbítette: a Vaskapu-csatorna hosszú időn át nélkülözhetetlen és fölbecsülhetetlen szolgálatot tett Európának.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a hajózás és a vasút történetében; Pallas Nagy Lexikona)