Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A folyószabályozások eredményei igen lassan, gyakran évtizedek múltán jelentkeznek. A szükséges korrekciók végrehajtásának érdekében komoly tudományos kihívást jelentett a szabályozott folyómedrek alakulásának nyomon követése. A feladat ellátására a vízrajzi szolgálat Péch József vezérlete alatt megindította a magyarországi vizekre vonatkozó hidrológiai adatgyűjtést, s az évente kiadott Vízrajzi Évkönyvekben adták közre az adatok tudományos vizsgálatából levonható következtetéseket.

A vízrajzi szolgálatnak jelentős szerepe volt az árvízi előrejelzések rendszerének kidolgozásában és a hidrológia tudományának európai szintre emelésében is. A vízrajzi osztály többéves előkészítő munkája eredményeként lépett életbe a Tisza- völgyében az árvíz-előrejelzés rendszere is 1892-ben, és megindult a vízjárási térképek közreadása is. Kezdetben csak az árvizek idején, 1895-től napi rendszerességgel készültek a jelentések.

A közlekedési minisztérium kebelében működő vízrajzi osztályt, a későbbi Vízrajzi Intézet jogelődjét Péch József mérnök szervezte meg Baross Gábor miniszteri rendeletére 1886-ban. Ebben a rendelet meghatározta az osztály feladatait:

„A folyóknak olyan szakaszain, amelyeken a vízfolyási viszonyok az általános vízjárásra jellemzőknek tekinthetők, a lefolyó vízmennyiségnek különböző vízállásoknál rendszeres, és a különböző vízlefolyási viszonyok közt eszközlendő lehető gyakori meghatározása, s ezekből minden vízállásnak megfelelő mennyiség megállapítása.”

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1992. MTESZ; Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum;)