2000. január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő
román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel
szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat Romániában. A szennyeződés február 1-12.
között vonult le a Tiszán ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. A
magyar országgyűlés erre emlékezve 2000. június 16-án elfogadott határozatának
10. pontjában február 1-jét a TISZA ÉLŐVILÁGÁNAK EMLÉKNAPJÁvá nyilvánította.
Ott van
mindjárt a harmadik versszakban a folyó alkonyi, halk csobogásának a megidézése: Síma tükrén a piros
sugárok / (Mint megannyi tündér) táncot jártak, / Szinte hallott lépteik csengése, / Mint parányi sarkantyúk pengése. Tündérsarkantyú: olyan ez, mintha azt mondanánk: tündércsizma, tündérpatkó, tündérbajusz. Ezek
azok a pillanatok, amikor az adott korszak beúszik a versbe, és beúszik persze a magyar népmese. Ez a piros, parányi
pengés, ami sarkantyús napsugaraktól való, gondolom, örökre ott fog hallatszani az esteledő Tisza fölött.
