A Részvénytársaság rövid története
1939. szeptember 6-án, a második világháború kitörésének hírére a váci KODAK gyár angol vezetői elhagyták az országot.
A háborús konjunktúra a váci gyárban is érezteti hatását, hadiüzemmé nyilvánítják, s négy év alatt, 1943-ra a munkáslétszám 176-ra, a termelés a korábbi 800 ezer négyzetméterről 1 millió négyzetméterre nő. A megnövekedett belső szükséglettel egyidőben megnő az export is, főleg az angol piactól elzárt országokba. A háború utolsó évének termelésére viszont már rányomja bélyegét a német megszállás, az ipartelepek állandósult bombázásának veszélye, továbbá az, hogy a gyár elsőosztályú hadiüzemmé lett és élére katonai parancsnokot neveztek ki. Amikor 1944 novemberében a németek már látták, hogy küszöbön az összeomlás, a gyárban fellelhetô nyerspapír-készletet, a raktáron lévő késztermék nagy részét, sőt az ezüst üstöket is uszályra rakták és elindították felfelé a Dunán. Az angol hadsereg az egyiket Linznél, a másikat Passaunál tartóztatta fel, lefoglalta és később hadizsákmánykényt elárverezték. A gyárat felmérhetetlen veszteség érte. Mindezt a bajt fokozta a Vácot
december 5-én ért bombatámadás. A légiveszély jelzésére a rádiónak nem maradt ideje. A szőnyegbombázás a legnagyobb károkat éppen a város déli részén okozta, célpontja ugyanis a KODAK gyár volt. Negyvenkilenc bomba hullott a telepre, tizenhat telibe talált. A bombázásban öten vesztették életüket. A gyár anyagi kára 4 millió pengő volt. Megsemmisült a brómemulzió-főző jelentős része, a papíröntő melletti gázfényemulzió-főző és környéke a központi hűtőkondenzátorral együtt. Találat érte a földalatti csőalagutat is, mely a gyár két felszíni óvóhelye mellett bunkerként is szolgált. A termelés megbénult.
Forrás: Magyar Kémikusok Lapja, 52. évfolyam 12. szám