| ||||||||||||||
Szentkereszt feltalálása (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)
|
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
|
Jézus keresztjének középkori legendájával naptári ízeire tördelve eddig két részletben ismerkedhetett meg az olvasó (vízkereszt, a Szentkereszt megtalálása). Íme a történet harmadik, egyben befejező része.
A VII. században II. Hoszrou szászánida perzsa uralkodó serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak övével határos részeit, és a Szent Ilona által megtalált kereszt Jeruzsálemben lévő darabját magával vitte. Herakliosz császár azonban győzelmet aratott a betolakodók felett, és visszaszerezte a legszentebb ereklyét. A legenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győzelmes bevonulásakor egy angyal állította meg Heraklioszt, és felszólította, hogy alázkodjék meg. A császár levetette díszeit, és maga vitte gyalog a relikviát a városba (más változat szerint csupán az történt, hogy paripájáról szamárra ült át). A keresztet oltárra helyeztette, illetve – a drámaibb változatban – a Golgotán állíttatta fel. (A valóságtól elrugaszkodott legendaszerző Herakliosszal a fogságba esett Hoszrout mintegy rituális emberáldozatképpen ki is végeztette.)
Ezt az eseményt ünnepelte az egyház a Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio S. Crucis) néven szeptember 14-én. A régi katolikus naptár tehát három Szentkereszt-ünnepet tartott számon: január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. E három ünnepnap szinte hajszálra harmadolja az évet. Az ünneprend kialakulását tekintve a január 6-i Szentkereszt (vízkereszt) volt az első (III. század). A Szentkereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázad első harmadában alapozódott meg, ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14-én (a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg), és csak a VII. század fordulóján – még Herakliosz uralkodása előtt – helyezte át az ünnepet I. (Nagy Szent) Gergely pápa május 3-ára. Amikor Herakliosz néhány évtized múltán „felmagasztalja” a keresztet, érthetően esett választása a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14-re. Az ünneprend hármasságában mutatkozó szabályszerűséget azonban már Gergely pápa (köre) is fölismerhette, s kiaknázva a január 6-i és a és a szeptember 14-i dátumból adódó lehetőséget, a harmadik ünnepnap közbeiktatásával az ünnepeknek további szimbolikus súlyt adott.
|
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
|
Szentkereszt felmagasztalása kultikus hátteréről, legendavilágáról, ikonográfiájáról a Szentkereszt feltalálása (máj. 3.) napjánál már megemlékeztünk. Itt csak a titulusokat soroljuk föl:
Esztergom: Bart (Bruty), Csitár (Stítáre). Dunakiliti (1910, azelőtt Mindenszentek), Galgóc (Hlohovec, kápolna), Gidrafa (Budmerice), Gósfalva (Kossolna) Hidaskürt (Mostová), Léva (Levice, kápolna), Merőce (Merašice), Nagykér (Kiarov), Nagylóc, Nagymagyar (Zlaté Ihlasy), Nagymaros, Nógrádszakál, Nyitrasárfő (Nitrianska Blatnica), Örsújfalu (Nová Štráž), Pereszlény (Preselány), Pozsony (klarisszák, kálvária), Sissó (Šišov), Stomfa (Štupava), Udvarnok (Dvorny na Zitavou, 1788), Üzbég, Vágszakály (Sokolovce), Vágkeresztúr (Dvorniky), Vágszentkereszt (Sväty Križ).
|
|
|
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
|
A szentkereszt föltalálásának legendájával középkori falképeinken nem találkozunk.
Gótikus szárnyasoltáraink képciklusai:
Bártfa (Kálvária-oltár 1490:.7. A kereszt feltalálása, 8. Heraklius a kereszttel Jeruzsálembe vonul, 9. A kereszt imádása. 10. Ilona császárnő a máglya előtt, 11. A kereszt halottat támaszt föl. 12. Heraklius másodszor vonul kereszttel a szent városba), Kisszeben (Sabinov, Kálvária-oltár 1520: 1. Szent Ilona megkérdezi a tudósokat. 2. A kereszt halottat támaszt föl. 3. Heraklius a keresztet Jeruzsálembe viszi. 4. Másodszor viszi be), Liptószentkereszt (Sväty Kriz; 1520, Túrócszentmártoni Múzeum: 1. a kereszt föltalálása, 2. A kereszt-csoda, 3–4. jelenetek a legendából), Zólyomszászfalu (Sasová, Ilona- és Egyed-oltár 1515: 3. A kereszt megtalálása. 4. Vita a kereszt fölött. 7. A kereszt-csoda. 8. A kereszt felállítása.
A barokk ikonográfia áttekintése és rendszerezése még a jövő kutatás kötelessége. A mi ismereteink szerint legkiemelkedőbb Balatonkeresztúr freskóciklusa (feltalálás, Heraklius visszaszerzi a szentkeresztet, fölmagasztalás). Utalunk még Sasvár (Šaštin) és Szécsisziget falképeire.
A plasztikus emlékek közül jelentős a kolozsvári Szent Mihály-templom barokk fareliefje, amely a világ bűnei alatt összeroskadó Krisztust ábrázolja. Fején töviskoszorú, vállán az emberi bűnöket jelképező keresztek serege: Ira, Avaritia, Superbia, Invidia, Blasphemia, Homicidium, Ebrietas, Detractio, Non felix Matrimonium, Mendacium, Inquieta Constientia, Gula, Acedia, Luxuria, vagyis harag, fösvénység, gőg, irigység, istenkáromlás, gyilkosság, részegség, gyalázkodás, házasságtörés, hazugság, rossz lelkiismeret, falánkság, bujaság, jóra való restség. Hasonló oltára van Csíksomlyó búcsújáró templomának is. A téma számos somlyai misztériumjátékban, a karácsonynál is emlegetett égi pör több változatában is megjelenik.
|
Faludi Ferenc: A feszülethez
|
|
| Neumann Kht. | Color Plus Multimedia | Ismertető | Impresszum | © Copyright | Főoldal |