Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Ruszkabányán 1803-ban létesítettek először vaskohót, Hofmann Antal és testvére Hofmann Ferenc. majd 1803. október 14-én a katonai kincstár meghatalmazottjával szerződést kötöttek, majd megkezdték a vasérctelep feltárását és a szükséges épületek létesítését.

Néhány évtized múltán, a négy Hofmann-leszármazott társul vette Ernő és Ádám egykori selmecbányai kollégáját, a tiroli származású Maderspach Károlyt, aki kiváló kohász és vegyész volt. Együtt megalakították a „Hofmann Testvérek és Maderspach Károly Ruszkabányai Bányatársulatot". Maderspach Károly ügykörébe tartoztak ezután a fontos vaskohászati és gépészmérnöki teendők: a kohóművek, öntödék és a gyár vezetése. Ez az időszak volt Ruszkabánya egyik aranykora.

A szabadságharc viharai és a Bach-korszak elmúltával Kerpely Antal tervei alapján 1866. áprilisában kezdték építeni a Lózsna-réten megvalósult korszerű vaskohót. Kerpely 1865-ben, éppen, amikor az általa tervezett brassói bánya- és kohóvállalat ruszkabányai vasgyárának építését vezette, szabadalmaztatta „a nyersvas kéntől, foszfortól és réztől való megtisztítására vonatkozó eljárását”. 1866-ban szabadalmát Szászországban be is mutatta, és más jelentős kohászati üzemekben működött szakértőként. 1868-ban visszatért Selmecbányára, ahol az akadémia kohászat-„kémlészet”, illetve az általa szervezett vaskohászat-vasgyártás tanszékének tanára és vezetője lett.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1992. MTESZ; Bányászati és Kohászati Lapok 2003/5; (Schiff Júlia))