Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Az autóbusz, mint tömegközlekedési eszköz, a XIX-XX. század fordulóján kezdett Európa-szerte tért hódítani. Az első autóbusz-üzemet 1903-ban, Londonban létesítették, ezt 1905-ben a berlini, majd 1906-ban a párizsi követte. Budapesten legelőször a Svábhegy és a János-hegy közötti idényjárattal kísérleteztek. Több éves előkészületek után a Székesfővárosi Közlekedési Rt 1915. március 1-jén indította el első járatát az Andrássy úton. Az autóbuszok 15 percenként követték egymást. Megállót nem jelöltek ki, fel- és leszállás céljából a kocsikat bárki leinthette. Az Austro-Daimler gyártmányú, emeletes kocsi alvázára függesztett akkumulátor áramával a hátsó kerékagyban elhelyezett motorokat hajtottak. Egy másik, egyszintes, benzinmotorral felszerelt kocsit a kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Rt gyártotta. Anyaghiány miatt rövidesen leállt a gyártás és 1917 áprilisában az autóbuszforgalmat leállították; a járatok csak 1921. szeptember 24-én indultak újra. Ezután felgyorsult a buszközlekedés fejlődése. 1928-ban már 100 darab kocsi beszerzéséről döntöttek. A három kocsitípust – kicsit, közepest és nagyot – a Mercedes-Benz licence alapján a MÁVAG gyártotta, a 30-as években pedig áttértek a Ganz-Jendrassik rendszerű, Diesel motoros autóbuszok használatára.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990 [Keller László])