De a legnagyobb megterhelés mégis az idegrendszerüket éri. Állandó stresszben élnek, mert végestelen-végig azt tudatosítják bennük, hogy az Államot képviselik kint az utcán, egy helytelen intézkedéssel, sőt már egy rossz mozdulattal is az ország tekintélyének ártanak.

A civilek gyanakodva nézik, gyakran provokálják őket, az utcai rendőrök többségének alacsony az iskolai végzettsége, műveltségi szintje, ha vitába keveredik egy orvossal vagy egy mérnökkel, nem tud megfelelően érvelni, és alulmarad. Egyébként a rendőrség nagy balszerencséje, hogy épp a legképzetlenebb rétege kerül leggyakrabban kapcsolatba az emberekkel.

A rendőr minden téren érzi, hogy a hivatása népszerűtlen, hogy egy egész ország arra büszke, hogy okosabb, mint a saját rendőrei. Ez a családjára is kiterjed: gyerekét már az óvodában háttérbe szorítják, nemcsak lenézett szakmája miatt, de azért is, mert nem tud ajándékokat vinni a személyzetnek, a feleségét „gyanús elem”-nek tekintik a munkahelyén. Nincs mit csodálkozni azon, hogy sok rendőr idegileg kiborul.