Azon brit eszmét helyesled-é, fiam, Gerson, avagy hogy is hívnak a keresztségben, hogy a zsidókat mind Palesztinába telepítsék vissza?

Nem, sugallta a választ Ramnak a távolból a Mester; az Új Világban mindegy lesz, ki hol él, mert az Új Világ leszen.

Helyeselte a választ az öreg bankár; ám mi lesz, ha a te Messiásodnak elfogadása elhúzódik? mert ez ugye nincs kizárva, fiam, Gerson, vagy hogy is hívnak mostanában? nos, addig is, hol éljenek a zsidók?

Nem tud róla, felelhette Ram, hogy a Messiás ezen gondolkodott volna.

Pedig a zsidók ezen gondolkoznak mostanság, fiam. Vallási szempontból a dolog egyszerű: amíg a Messiás nem jött el, nincs értelme Palesztinát zsidó állammá tenni; politikai szempontból vizsgálva azonban a kérdést, és a politika, úgy tűnik, a mai világ vallása, akárhogy nézzük is, és hogy e mai világ új-e, régi-e, ne méricskéljük, titok az, hagyjuk a minősítését, politikai szempontból tehát nem helyeselhető, hogy minden zsidót odatereljenek, a sok gettóból egyetlenegybe; egy állam, édes fiam, könnyűszerrel leigázható, és összes lakói kiirthatók; megmaradna talán pár hírmondó, azok aztán rohanhatnának újraalapítani a Szétszóratottságot; csak a Diaszpóra biztos, édes fiam, a Szétszóratottságtól vannak még zsidók a világon. Hol vannak a punok, hol a rómaiak? hol lesznek az angolok, a franciák, az oroszok, a németek pár száz év, pár évezred múlva? sehol, fiam, Gerson, de zsidók akkor is lesznek, mert nincsen államuk. A nemzetállam ennek a politikai vallású kornak a tébolya, fiam; minden népecske eszelősen államba tömörülni törekszik; ősöket és hősöket találnak ki maguknak visszamenőleg, mítoszokat gyártanak, nyelvet fabrikálnak, hogy azon ugyanazt állítsák, amit a másik a maga fabrikátumán; micsoda vakság! egy olyan korszakban, mikor világpiac van már! de persze csak akkor maradnak meg a zsidók, ha egyfelől államuk nem lesz, másfelől kitérni és egyenjogúsodni és a lakhelyükön termő nemzetállamba beolvadni nem akarnak, mert az a másik csapda.

Ha az izraeliek nem tudnának visszaütni, ha ki lennének szolgáltatva ellenfeleik fegyvereinek, akkor azok ugyanazt mondanák, amit hajdan a németek mondtak: „Mi nem akarjuk megölni, a tengerbe kergetni a zsidókat, mi csak azt akarjuk, hogy menjenek innen el. Menjenek vissza oda, ahonnan jöttek! Mit bánjuk mi, hogy hova, menjenek Európába, bárhova, ahol befogadják őket!”

Csakhogy egy arabnak és egy zsidónak más a helyzete. Arab ország húsz is van, zsidó ország csak egy. A palesztinok minden autonómiát megkaphatnak akár az izraeli jobboldaltól is, csak állami-katonai önrendelkezést nem, mindaddig, amíg az iszlám fundamentalizmus nemcsak a hatvanhetes határok visszaállítását akarja, hanem egyáltalán a „cionista képződmény” eltüntetését a Közel-Keletről.

A megszállt területekből valóban nem következhet más, mint területi megszállottság a konfliktus mindkét oldalán. Vannak aktuálisan megoldhatatlan ellentétek. Két nacionalizmus ugyanazt a földet akarja.

Lehet, hogy az arabok és a zsidók csak akkor fognak békésen egymás mellett élni, ha kölcsönösen elfáradnak? Lehet, hogy a zsidók előbb fáradnak el, mint az arabok? Egyik sem fog elfáradni. Még lesz sok halál, de egyik sem adja fel. Egyszer talán majd észreveszik, hogy már megszokták egymást az ellenségeskedésben.

A holocaust sok szörnyű hatása közül nem is a legkisebb az, hogy szakrális eseménnyé válik a patetikusan emlékező tudatban. Illetéktelen szóval említeni tilos. Hozzá fogható emberi szenvedés nincsen, és nem is gondolható el. Az egész zsidóság felmagasztosul általa, és ez a mások szenvedéséből merített erkölcsi előkelőség alkalmasint kamatozik is.

A holocaust-retorika Izraelben hivatalos frazeológiává változott, az állami lét, a személyes odaérkezés és a bevándorlási politika legfőbb legitimációjává, olyannyira, hogy a Ciszjordánia annexióját is igazolni látszik sok zsidó szemében. Mindinkább sértő gondolat azt állítani, hogy a zsidó gyerekek elgázosítása nem igazolja a palesztin táborok bombázását Libanonban, amelyeknek gyerekek is áldozatul esnek.

Egy üldözött kisebbség államot alapítva és többséggé válva elkezdi elnyomni a helyben talált vagy a szomszédos országokból idevándorolt arab lakosokat, akik ugyanazt a kései nacionalizmust fedezik fel és élik át, mint a zsidók.

Szomszéd népek konfliktusát csak a retorikák növesztik élethalálharccá. Igaz, hogy meg tudják rontani békés civilek egymás mellett élését is.

Az európai zsidók megtanulták az európai népek kultúráit, az izraeli zsidók nem tanultak meg arabul. Nem lesz béke, csak a béke igyekezete; de igazat mondanak, a békének nincsen alternatívája. Újabb háborúból, újabb győzelemből és újabb megalázásból nem lesz béke. A bosszú itt is, ott is megvan. Érdemes állammá szerveződniük a palesztinoknak, mert akkor lesz a fejük felett legitim és realista autoritás.

Legyen állam, hogy a palesztin elit felelősen viselkedjen, és megértse a kölcsönös függés törvényét.