Ennek a könyvnek a Nap a hőse, mégpedig szó szerinti értelemben. Minden idők legnagyszerűbb történeteit a Napról, a Napot megszemélyesítő emberistenekről írták, hogy én is a divatos, filmreklám ízű ajánló szavakkal éljek. A témaválasztáshoz ez is elegendő ok lenne, de van más is. Az ember egyre elveszettebb végtelenné, parttalanná táguló világában, és ami sokak számára fejlődésnek, egyre magasabbra emelkedésnek tűnik, azt ugyanannyian hanyatlásnak, süllyedésnek látják. A végtelen felfoghatatlan, és helyünket lehetetlen megtalálni benne. A naprendszer, a Nap „világa” áttekinthető és ugyanarra tanít, amire a Végtelen: nem szakíthatjuk, ki magunkat a büntetlenül a nagy Egészből (de a kis közösségből sem) mert belátható időn belül elpusztulunk. A Napról szóló ősi mítoszok tanulsága ez: fogadd el a világ Rendjét és törvényeit, tanulj meg élni velük, de ne lázadj ellenük, mert úgyis reménytelen.