Az MTA a 2006-os árvíz idején (fotó: Vimola Ágnes)
1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen határozták el a magyar rendek a
Magyar Tudományos Akadémia létrehozását. A Magyar Tudósok Világtalálkozóján
(1996) döntés született arról, hogy ez a nap lesz minden évben A MAGYAR TUDOMÁNY
NAPJA, amelyet először 1997-ben ünnepeltek meg.
Növelni, talán meg kell kétszerezni egyetemünkben a tanári állások számát.
Nem új tanszékek rendszeresítését értem én ez alatt; nem is mindig csak rendszeresített tanszékekhez keressük a tudóst, hanem inkább az érdemes, a tudós kedvéért állítsuk fel a tanszéket. Ha Magyarországnak például tíz kiváló romanistája vagy tíz kiváló fizikusa van vagy lesz, s ez bizony nem sok, akkor gondoskodnunk kell, hogy ez a tíz romanista vagy tíz fizikus ne csak megélhessen, de olyan körülmények között élhessen, melyek zavartalan tudományos foglalkozását és tanítását lehetővé teszik.
A tudós hazája széles e világ, szoktuk mondani; de ne feledjük soha, hogy Magyarország is ehhez a világhoz tartozik.
Eötvös Loránd (Az Eötvös Loránd c. diafilm részlete)
Ezeket a jegyzeteket egy művész írta, aki néha a tudományról álmodott.
1. Tudományt és művészetet nem lehet egyszerre definiálni, mert nagy dolgok:
nincs definíció, mely őket kimerítené. Íme azonban egyik oldaluk: ők a világról
való Tudatunk legkincsesebb gyűjtőkamarái, a művészet az érzetek és érzések, a
tudomány a belőlük leülepedett fogalmak drága gyűjteménye. Az élet friss
szőlejéből pompás bort sajtolunk és hasznos ecetet: azokat hordjuk e
végérhetetlen, homályos pincékbe.
2. Művészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt;
mint csápja vajon? vagy parazitája? eszköze? vagy célja?
Az ember már mítoszaiban, őskönyveiben és
meséiben, látomásaiban és szerelmes-sóhajaiban is elképzelte a Mindenséget és a Mindenség-és-Emberjövőt, de a természettudomány dacos föllobbanásával, a technika áradó lehetőségeivel, az új
és új fölfedezések gyönyörű izgalmával, és a költői képzelet legszebb
hatalmával utólérhetetlen vággyal és fékezhetetlen ámúlattal keresi a lét szerkezetét, hogy bátrabb
legyen a megismeréssel, bátrabban vállalja halálát, keresi a világegyetem, e roppant dübörgés-koponyába zárt agyvelő értelmét, hogy szolgálni tudja teremtő és tevékeny gondolatait, keresi
értelmes társait a táguló világanyag többmillió bolygóján: műszereivel és képzeletével. Hogy ne
legyen ilyen egyedűl!
