Jeles Napok - A magyar dráma napja

Paulay Ede (A Madách Imre c. diafilm részlete)

A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től minden évben szeptember 21-én ünneplik A MAGYAR DRÁMA NAPJÁt, annak emlékére hogy 1883-ban ezen napon volt Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a Nemzeti Színházban. A művet Paulay Ede állította színpadra.

A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeinek jobb megismertetésére, valamint, hogy ösztönözze az írókat újabb alkotások létrehozására.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

A Madách Irodalmi Társaság honlapja

Paulay Ede összeállítás

Színészkönyvtár

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Első szín

AZ ÚR

Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen.

Évmilliókig eljár tengelyén,

Mig egy kerékfogát ujítni kell.

Fel hát, világim véd-nemtői, fel,

Kezdjétek végtelen pályátokat.

Gyönyörködjem még egyszer bennetek,

Amint elzúgtok lábaim alatt.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Első szín

LUCIFER

S nem érzéd-e eszméid közt az űrt,

Mely minden létnek gátjaúl vala,

S teremtni kényszerűltél általa?

Lucifer volt e gátnak a neve,

Ki a tagadás ősi szelleme. –

Győztél felettem, mert az végzetem,

Hogy harcaimban bukjam szüntelen,

De új erővel felkeljek megint.

Te anyagot szültél, én tért nyerék,

Az élet mellett ott van a halál,

A boldogságnál a lehangolás,

A fénynél árnyék, kétség és remény.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Második szín

LUCIFER

Megúntam ott a második helyet,

Az egyhangú, szabályos életet,

Éretlen gyermek-hangu égi kart,

Mely mindég dícsér, rossznak mit se tart.

Küzdést kivánok, diszharmóniát,

Mely új erőt szül, új világot ád,

Hol a lélek magában nagy lehet,

Hová, ki bátor, az velem jöhet.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Harmadik szín

LUCIFER

Minden, mi él, az egyenlő soká él,

A százados fa s egynapos rovar.

Eszmél, örűl, szeret és elbukik,

Midőn napszámát s vágyait betölté.

Nem az idő halad: mi változunk,

Egy század, egy nap szinte egyre megy.

Ne félj, betöltöd célodat te is,

Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van

Szorítva az ember egyénisége.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Első szín

AZ ÚR

Csak hódolat illet meg, nem bírálat.

LUCIFER

Nem adhatok mást, csak mi lényegem.

(Az angyalokra mutatva)

Dicsér eléggé e hitvány sereg,

És illik is, hogy ők dicsérjenek.

Te szülted őket, mint árnyát a fény,

De mindöröktől fogva élek én.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Első szín

AZ ÚR

(gúnnyal)

Legyen, amint kivánod.

Tekints a földre, Éden fái közt

E két sudar fát a kellő középen

Megátkozom, aztán tiéd legyen.

LUCIFER

Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy –

S egy talpalatnyi föld elég nekem.

Hol a tagadás lábát megveti,

Világodat meg fogja dönteni.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Harmadik szín

ÁDÁM

Mit is köszönjek néki? puszta létem?

Hisz az a lét, ha érdemes leszen

Terhére, csak fáradságom gyümölcse.

A kéjet, amit egy ital viz ád,

Szomjam hevével kell kiérdemelnem,

A csók mézének ára ott vagyon –

Amely nyomán jár – a lehangolásban.

De hogyha a hálának csatja mind

Le is hullt rólam, bár szabad levék

Alkotni sorsom és újból lerontni,

Tapogatózva amit tervezék –

Ahhoz segélyed sem kellett talán,

Megbírta volna azt saját erőm.

S te nem mentél meg a súlyos bilincstől,

Mellyel testem por földéhöz csatol.

Érzem, bár nem tudom nevét, mi az,

Talán egy hajszál – annál szégyenebb -,

Mi korlátozza büszke lelkemet.

Nézd, ugranám, és testem visszahull,

Szemem, fülem lemond szolgálatáról,

Ha a távolnak kémlem titkait;

S ha képzetem magasb körökbe von,

Az éhség kényszerít, hunyászkodottan

Leszállni ismét a tiprott anyaghoz.

Zichy Mihály: Illusztráció Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez: A paradicsomon kívül

Képzőművészet Magyarországon

(grafika)

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Negyedik szín

ÉVA

Nem úgy, nem úgy, mért éltél volna eddig,

Ha most halnál meg, amint föllelél.

RABSZOLGA

Miért él a pór? – a gúlához követ

Hord az erősnek, s állítván utódot

Jármába, meghal. – Milljók egy miatt.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Negyedik szín

ÁDÁM

Mindennek nincsen szűmre ingere.

Mint kénytelen adó jő, nem csatázok

Érette, nem köszönhetem magamnak.

De itt e művel, melyet alkotok,

Azt tartom, hogy megleltem az utat,

Mely a valódi nagysághoz vezet.

Művészetét a természet csodálja,

S évezredekre hirdeti nevem.

Nincs földindúlás, nincs vész, mely ledöntse:

Erősebb lett az ember, mint az Isten.

LUCIFER

S óh, fáraó, mégis boldog vagy-é

E képzeletben? Tedd kezed szivedre.

ÁDÁM

Nem én. Űrt érzek, mondhatatlan űrt.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Negyedik szín

LUCIFER

(gúnnyal)

Ne félj, csak szellemed vesz,

De tested megmarad, mint múmia,

Kiváncsisága iskolás fiúknak,

Torz arculattal, melyről elmosódott

Az írás, szolga volt-e, vagy parancsolt.

(Egy múmia felé rúg, mely ezalatt a trón előtt tűnt fel, s lassan legördül annak lépcsőin.)

ÁDÁM

(felugorva)

Pokolbeli káprázat, el veled!

Hiú törekvés, dőre nagyravágy –

Fülembe cseng még: milljók egy miatt.

E millióknak kell érvényt szereznem,

Szabad államban – másutt nem lehet.

Enyésszen az egyén, ha él a köz,

Mely egyesekből nagy egészt csinál.

Madách Imre (A Madách Imre c. diafilm részlete)

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Ötödik szín

ÁDÁM

E gyáva népet meg nem átkozom,

Az nem hibás, annak természete,

Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,

S a szolgaság vérengző eszközévé

Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.

Csak egyedül én voltam a bolond,

Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Hetedik szín

NEGYEDIK POLGÁR

Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,

Vagy a Homoiusiont?

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Nyolcadik szín

ÁDÁM

Minő csodás kevercse rossz s nemesnek

A nő, méregből s mézből összeszűrve.

Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja,

Míg bűne a koré, mely szülte őt.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Hatodik szín

PÉTER APOSTOL

Az Úr meghallgatott. – Tekints körűl,

Az elkorcsúlt föld újra kezd születni.

E medvebőrös barbár harcfiak,

Kik üszköt vetnek fényes városokra,

Kiknek lova múlt századok vetését

Tiporja el, s istállót elhagyott

Templomfalak közt lél, új vért hozand

Az elsilányúlt, megfogyott erekbe.

S kik a cirkuszban himnuszt énekelnek,

Míg a bősz tigris keblöket kitépi,

Új eszmét hoznak, a testvériséget,

És az egyénnek felszabadulását,

Melyek meg fogják rázni a világot.

Madách Imre (A Madách Imre c. diafilm részlete)

Gyárfás Jenő: Az ember tragédiája. Római szín

Képzőművészet Magyarországon

(tusrajz)

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Kilencedik szín

ÁDÁM

(folytatva)

Egyenlőség, testvériség, szabadság! –

NÉPTÖMEG

Halál reá, ki el nem ismeri!

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Tizenkettedik szín

ÁDÁM

Ah, mily szerep jutott, Plátó, neked

A társaságban, mely után epedtél! –

AGGASTYÁN

A hetvenkettedik szám!

MICHELANGELO

(kilépve)

Íme, itt. –

AGGASTYÁN

Rendetlenűl hagyád el műhelyed.

MICHELANGELO

Igen, mert mindig széklábat csináltam,

És azt is a leghitványabb alakra.

Soká könyörgtem, hagyják módosítnom,

Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,

Nem engedék. Kivántam változásul

A szék támláját, mindent hasztalan.

Megőrüléshez voltam már közel,

S otthagytam a kínt, ott a műhelyet.

AGGASTYÁN

E rendbontásért a szobába mégy,

S nem élvezed e szép, meleg napot.

ÁDÁM

Michelangelo, mily pokol lehet

Szűd istenének, hogy nem bír teremtni.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Tizenegyedik szín

ÉVA

Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!

Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:

A por hull csak belé, e föld szülötte,

Én glóriával átallépem azt.

Szerelem, költészet s ifíuság

Nemtője tár utat örök honomba;

E földre csak mosolyom hoz gyönyört,

Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.

Paulay Ede síremléke
(fotó: Legeza Dénes István)

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Tizenharmadik szín

ÁDÁM

A csillagok megettünk elmaradnak,

S nem látok célt, nem érzek akadályt.

Szerelem és küzdés nélkűl mit ér

A lét. Hideg borzongat, Lucifer!

Zichy Mihály: Illusztráció Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez: Az űr

Képzőművészet Magyarországon

(grafika)

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Tizenharmadik szín

ÁDÁM

(eszmélve)

Élek megint. – Érzem, mert szenvedek,

De szenvedésem is édes nekem,

Oly iszonyatos az, megsemmisűlni. – - –

Óh, Lucifer! Vezess földemre vissza,

Hol oly sokat csatáztam hasztalan,

Csatázzam újra, és boldog leszek. –

LUCIFER

S e sok próbára mégis azt hiszed,

Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?

S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen

Gyermekkedély csak emberé lehet. –

ÁDÁM

Korántse vonz ily dőre képzelet,

A célt, tudom, még százszor el nem érem.

Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?

A cél, megszünte a dicső csatának,

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Tizennegyedik szín

ÁDÁM

Sokan tengődtök-é még e vidéken?

ESZKIMÓ

Sokan bizon, többen, mint ujjamon

Számíthatok. – Szomszédimat, igaz,

Agyonverém már mind, de hasztalan,

Mindég kerűlnek újak; s oly kevés

A fóka-faj. – Ha isten vagy, tegyed,

Könyörgök, hogy kevesb ember legyen

S több fóka. –

Madách Imre

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

Madách Imre: Az ember tragédiája

Képek a magyar irodalomból. Irodalomtörténeti kép- és diafilmgyűjtemény

(diafilm – Neumann-ház)

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Tizenötödik szín

ÁDÁM

Uram! rettentő látások gyötörtek,

És nem tudom, mi bennök a való.

Óh mondd, óh mondd, minő sors vár reám:

E szűkhatáru lét-e mindenem,

Melynek küzdése közt lelkem szürődik,

Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztúlt,

A földre öntsd, és béigya porond?

Vagy a nemes szeszt jobbra rendeléd?

Megy-é előbbre majdan fajzatom,

Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,

Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,

S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?

Van-é jutalma a nemes kebelnek,

Melyet kigúnyol vérhullásaért

A kislelkű tömeg? Világosíts fel,

S hálásan hordok bármi végzetet;

Csak nyerhetek cserémben, mert ezen

Bizonytalanság a pokol. –

AZ ÚR

Ne kérdd

Tovább a titkot, mit jótékonyan

Takart el istenkéz vágyó szemedtől.

Ha látnád, a földön múlékonyan

Pihen csak lelked, s túl örök idő vár:

Erény nem volna itt szenvedni többé.

Ha látnád, a por lelkedet felissza:

Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt

Hogy a múló perc élvéről lemondj?

Míg most, jövőd ködön csillogva át,

Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,

Emel majd a végetlen érzete.

S ha ennek elragadna büszkesége,

Fog korlátozni az arasznyi lét.

És biztosítva áll nagyság, erény. –

LUCIFER

(kacagva)

Valóban, melyre lépsz, dicső a pálya,

Nagyság s erény leszen tehát vezéred,

E két szó, mely csak úgy bír testesűlni,

Ha babona, előitélet és

Tudatlanság álland mellette őrt. –

Miért is kezdtem emberrel nagyot,

Ki sárból, napsugárból összegyúrva

Tudásra törpe és vakságra nagy. –

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Tizenötödik szín

AZ ÚR

Karod erős – szived emelkedett:

Végetlen a tér, mely munkára hív,

S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd

Szünetlenűl, mely visszaint s emel,

Csak azt kövesd. S ha tettdús életed

Zajában elnémúl ez égi szó,

E gyönge nő tisztább lelkűlete,

Az érdekek mocskától távolabb,

Meghallja azt, és szíverén keresztűl

Költészetté fog és dallá szürődni.

E két eszközzel álland oldalodnál,

Balsors s szerencse közt mind-egyaránt,

Vigasztaló, mosolygó géniusz. –

Madách Imre: Az ember tragédiája

(részlet)

Tizenötödik szín

ÁDÁM

Gyanítom én is, és fogom követni.

Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni! –

AZ ÚR

Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!

Kerényi Ferenc: „...e küzdés maga”

Napút, 2002. 2. szám

( esszé)

Sándor Iván: A Tragédia továbbgondolásának lehetőségei

Forrás, 1999. november

Kürthy György: Az ember tragédiájának egy új képzőművészeti megoldása

Művészet, 1915. 8. szám

A MAGYAR DRÁMA

A kassai színház képe (A Katona József c. diafilm részlete)

Katona József

Képek a magyar irodalomból. Irodalomtörténeti kép- és diafilmgyűjtemény

(diafilmek – Neumann-ház)

Katona József: Bánk bán

Képek a magyar irodalomból. Irodalomtörténeti kép- és diafilmgyűjtemény

(diafilm – Neumann-ház)

Katona József: Bánk bán

(részlet)

Első szakasz. Harmadik jelenet

PETUR

- Oh

A nemzet! - ahány fő, szintannyi ész.

Kényes becsűlete, mint a köntöse –

Sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj

Neki hirtelen egy jó szót s világot

Teremtve öszverontja ellenségidet.

Déryné Széppataki Róza (A Katona József c. diafilm részlete)

Déryné Széppataki Róza mellszobra - Budapest, Margitsziget (Fotó: Legeza Dénes István)

Katona József: Bánk bán

(részlet)

Első szakasz. Tizennegyedik jelenet

BÁNK BÁN

– Vond ki lelkem, most magad

Azon setét ködből, mely eltakarta

Előled a világot s emberi

Vak bízodalomba szőtt! - És ilyen asszony

Őriz meg, oh magyar hazám? Hah, egy

Fertelmes asszony, kit hogy ördögi

Érzésiben ne lephessen meg a

Jobb ember, érthetetlenül beszéli

Kétféleképpen gondolatjait. –

De hát Melinda! oh! hát a haza!

Itten Melindám, ottan a hazám –

A pártütés kiáltoz, a szerelmem

Tartóztat. - Énrám bíz a szúnnyadó

Gondatlan - énrám tevé le a

Szegény paraszt elfáradt csontjait:

Nem vélik ők a zendülést, mivel

Bánk a király személye – esküszöm

Meg is fogok felelni ennek, és

Habár tulajdon síromon fog is

A békességetek virágzani. –

[…]

Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-

Midőn az alkotó szavára a

Reszketve engedő chaos magából

Kibocsátja. - Két fátyolt szakasztok el:

Hazámról és becsületemről. A

Bocsánatot hörgés közt is mosolygom,

Ha ölettetésem ezekért lészen! – Egy

Mennykőcsapás ugyan letépheti

Rólam halandóságom köntösét: de

Jóhíremet ki nem törölheti.

Katona József (A Katona József c. diafilm részlete)

Katona József: Bánk bán

(részlet)

Ötödik szakasz. Hatodik jelenet

BÁNK BÁN

Nincs a teremtésben vesztes, csak én!

Nincs árva más több, csak az én gyermekem!

A magyar dráma és játékszín története I.

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

A magyar dráma és játékszín története II.

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

A magyar dráma és játékszín története III.

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

(részlet)

Sötét és semmi vannak: én vagyok,

A fény elől bujdokló gyászos Éj. –

A féreg, a pillantat búboréka,

Elvész; idő sincs mérve lételének.

Madárt a szárny, a körmök állatot

Nem váltanak meg, kérges büszke fát

Letesznek századoknak súlyai.

Az ember feljő, lelke fényfolyam,

A nagy mindenség benne tűkrözik.

Megmondhatatlan kéjjel föltekint,

Merőn megbámúl földet és eget;

De ifjusága gyorsan elmulik,

Erőtlen aggott egy-két nyár után,

S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

Vörösmarty Mihály (A Vörösmarty Mihály c. diafilm részlete)

Életrajzi diafilmek Vörösmarty Mihályról

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

A magyar színháztörténet kezdetei

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

Kisfaludy Károly: A kérők

(részlet)

LIDI

Mely könnyen hordozza bácsi a kérőket.

BALTAFY

Kihúz egy levelet. Itt van! olvassátok.

LIDI

elkapja. Én, én olvasom! Olvas. „Minthogy házi circumstanciák – úgy hoz –

BALTAFY

Hohó! mint van az? Károly, olvasd te!

KÁROLY

félre. Még ezt is! Elveszi a levelet és olvas. „Spektábilis kapitány úr! Minthogy a házi circumstanciák úgy hozzák magokkal, hogy a házassági vinculumba lépjek, tehát voluntarie szemeimet a spektábilis úr kisasszonyára vetettem, és véle az élet tengerén keresztül navigálni eltökélém. Azért humillime jelentem, hogy első szeptemberre praefiguráltam a terminust, amelyben in persona udvarlására leszek az egész úri háznak; és legottan az oculátát elvégezvén, a matrimoniális dokumentumokat mindjárt solemnisálni és authenticálni fogom. Különben úri fávoriba magamat rekommendálván, vagyok spektábilis úrnak alázatos szolgája Perföldy Tóbiás Jakab, Juris utriusque et Philosophiae Doctor és felesküdt ügyész.”

BALTAFY

Hallod, leány?

LIDI

Már ez bájos, ömledező levél; mely heves, mely forró szerelem lehel ki belőle! Valóban, Máli, ezen meg kell indulnod.

Blaha Lujza nyaralója Balatonfüreden
(fotó: Moizes Gábor)

Blaha Lujza mellszobra Rimaszombatban (Fotó: Mann Jolán)

Blaha Lujza nyaralója Balatonfüreden
(fotó: Moizes Gábor)

Szigligeti Ede: Liliomfi

(részlet)

Harmadik jelenet

CAMILLA.

Igen bátortalan; pedig szeret, bizonyosan szeret; a színpadról mindig rám nézett.

LILIOMFI.

Hogy adjam tudtára, hogy szeretem; a színpadról gyakran néztem rá; de ő lesüté Szemeit, természetesen, mert a mámi is mellette ült.

CAMILLA.

Vajon itthon van-e? – Senki sem lát – Az ajtóhoz közeledik.

LILIOMFI.

Megnézem, vajon ő-e az? Az ajtóhoz megy, mindketten egyszerre teszik szemeiket a kulcslyukhoz.

CAMILLA.

Ah! – itthon van – átnéz! – Elugrik.

LILIOMFI.

Fekete szem – ő az! – átnéz – ő az! – Diadal! Sóhajt.

CAMILLA.

Sóhajt! értem sóhajt! Sóhajt.

LILIOMFI.

Visszasóhajtott! – ó, ez az ajtó!

CAMILLA.

Valami ürügy alatt megszólítom. – Kopog.

LILIOMFI.

Kopog – ő kopog! Visszakopog.

CAMILLA.

Liliomfi úr!

LILIOMFI.

hátrál. E hang?! – A szem ugyan a Mariskáé volt – de a hang – s a kéz az ézsaué?

CAMILLA.

odahajlik. Kérem, mit játszanak ma?

A pesti magyar szinház (A Vörösmarty Mihály c. diafilm részlete)

Kisfaludy Károly mellszobra - Budapest, Múzeumkert (Fotó: Legeza Dénes István)

Rohn Alajos: A régi Nemzeti Színház belseje
(fotó: Gottl Egon)

Fülöp Elemér: Blaha Lujza síremléke a Kerepesi temetőben
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Miakits Károly: Jászai Mari síremléke a Kerepesi temetőben
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Lendvay Márton síremléke
(fotó: Legeza Dénes István)

SZÍNHÁZ

(gyűjtőoldal)

Nánay István: Víg – a magyar drámák színháza

Budapest, 1945. augusztus 25. Bajor Gizi színművésznő otthonában

Magyar Távirati Iroda

(fotó)

DRÁMA

(gyűjtőoldal)

A KORTÁRS MAGYAR DRÁMA

Nemzeti Színház
(fotó: Legeza Dénes István)

Székely György, Kerényi Ferenc, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet

Magyar Elektronikus Könyvtár

Szakonyi Károly: Adáshiba

(részlet)

EMBERFI

[...] Hirtelen körülnéz, odamegy a nyakát nyújtogató Szűcs mögé, föléje tartja a kezét. Kelj fel és járj!

SZŰCS

Hirtelen felugrik a tolókocsiból, a tévé elé pattan. Háh! A szobában van a pisztolyos! A szobában! Ugrálva ütögeti Dönci széktámláját. Hajrá, hajrá, hajrá!? Ezt most elkapják! El a bitangot!

DÖNCI

Izgalomtól elfúlva. Ez ölte meg a nőt! Idegesen hátraszól. Ne ugráljon már annyit, Szűcs úr!

IMRUS

Alig tud felocsúdni a csodálkozástól. Jár! Szűcs bácsi jár!

EMBERFI

Mint aki várja, hogy megdicsérjék a művét. És elég jól, nem? Körülpillant. Egészen fürgén mozog, nem?

IMRUS

Ordítva. Jár! Látjátok?! Jár!

BÓDOGNÉ

Felrezzen. Jaj, Imrus, ne kiabálj, felébred a gyerek!

Nádas Péter: Takarítás

(részlet)

ZSUZSA

A por megőrzi az óvatlan mozdulatok nyomát.

KLÁRA

Reggel fölkeltem a díványról, és főztem egy teát.

ZSUZSA

Az ágynemű érintetlen maradt, mert tartogatni tetszett.

KLÁRA

Délben fölkeltem a díványról, és ettem egy szelet téliszalámit.

ZSUZSA

Nézni tetszett a pókokat, és a rádió skáláján lekoptak a betűk a csavargatástól.

KLÁRA

Éjjel fölkeltem, és kimentem a kertbe.

ZSUZSA

Napjában háromszor tetszett megkerülni az asztalt, s ilyenkor az asztal széléről mindig lesodródott egy kevéske por.

KLÁRA

Érzed te is, milyen jó, hogy nézzük egymás szemét, és beszélgetünk?

ZSUZSA

Mert egyedül maradtunk.

KLÁRA

Hol marad ilyen soká?

Spiró György: Csirkefej

(részlet)

VÉNASSZONY

Mennyit vártam – a csarnokban – az orvosnál – mennyit vártam, amikor beteg volt – fohászkodtam érte – amikor bent tartották, vittem neki csirkefejet – és ha nem volt – nem lehet mindig kapni – mer bedarálják – takarmánynak – amikor nem volt, májat vittem – marhamájat – mer disznómájat nem szabad – szereztem neki nyugati gyógyszert – amikor kellett – mer nekik ott bent nem volt – mennyit törődtem vele – szép fényes volt a szőre – vittem oltásra – és akkor megfogják – megfogják azt a kis állatot megfogják – azt az ártatlan kis állatot – és felhúzzák – a nyakába spárga – felhúzzák – biztos engem hívott – amikor – és én nem voltam – nem segíthettem rajta – mit gondolhatott akkor – mit gondolhatott – Zokog.

TANÁR

Hát ha nem tetszett itthon lenni – el tetszett menni – éppen neki tetszett vásárolni –

VÉNASSZONY

Pedig még reggel is – eszembe jutott – még lett volna neki két napra – nem kellett volna – éreztem valami hang mondta, hogy van még neki két napra – hogy ne ma – akkor most is élne – de én nem hallgattam – a hangra –

NŐ

Megdöglött a macskája?

TANÁR

Meg.

NŐ

És mi volt, felakasztották?

TANÁR

Úgy látszik. – Elnézést, hogy én csak így –

Vénasszony zokog, harákol.

Még rosszul lesz.

NŐ

Hova húzták fel?

TANÁR

Hát valahova – a porolóra – Elnézést, még nem vagyok felöltözve. Vénasszonyhoz. Hozok valami nyugtatót – tetszik engem hallani?

NŐ

Felhúzták a porolóra?

TANÁR

Vénasszonyhoz. Tessék rám figyelni – Ez így nem lesz jó, ki tetszik fulladni – ez megviseli a szívet – nem szabad ennyire –

NŐ

Biztos a kölök volt.

Parti Nagy Lajos: Ibusár

(részlet)

AMÁLIA

Sikoltva kiront a pénztárból. Jajj, hát mégis megtörtént a baj! Egy férfi!!!

BAJKHÁLLÓY

Ezer pardonn, hogy megzavartam álmodozásában. Magam volnék emitt a csatatéren a huszárok kapitánya, s könnyebben megsebesülvén be-betértem ide megfrüstökölni. Engedelmével… Döngve összecsapja a bokáját. Bajkhállóy Richard a becsületes nevem.

AMÁLIA

Zavartan pukkedlizget. Ó, ó, vagy úgy! Csak tessék kérem! Amália vagyok. Ellenben ha gyámom meglát itt önnel, jaj lesz nekem.

BAJKHÁLLÓY

Oppardon, világért se! Talán húzódjék be vélem ide a lugasba! Parancsol pezsgőt? Fehérorosz!

AMÁLIA

Nem is tudom… ilyenkor reggel kevésbé… Talán egy szemernyit.

BAJKHÁLLÓY

Pezsgőt tölt. Hanem ne vegye okvetetlenkedésnek vagy afférnak, de én régóta csodálom önt titkon, hol a madár se jár. Számos hányattatásaim szomorú közepette, ó beh hányszor lestem önt tábori gukkeron…

AMÁLIA

Közbesikkant. …Gukkeron?

BAJKHÁLLÓY

Bevallom, gukkeron, midőn pajtáns és infánsnőivel lapdázgatott lágyan a palota gyöpén. Szentül hittem benne, hogy eljön a nap, mikor összecsendül két pohár, s hánytorgó érzéseim színét bevallhatom. Mert…

Sütő András: Advent a Hargitán

(részlet)

DÁNIEL

Álomból álomba zuhantál. Téged kétszeresen kell fölébreszteni. Nagy az Isten kertje a Hargitán innen s a Hargitán túl. Válassz más társat magadnak.

GÁBOR

Az ember szíve csak egyszemélyes, édesapám.

DÁNIEL

Ki hirdette meg ezt? Hol tanultad ezt?

GÁBOR

Éppen hogy édesapámtól.

DÁNIEL

Amilyen anyád volt: olyan lélek csak egy volt.

GÁBOR

Azt mondom én is. Amit Rékán kívül teremtett az Isten: fölöslegesen csinálta.

DÁNIEL

Átok rajtad, hogy amit egyszer megláttál, nem szabadulsz tőle. De még fel is magasztalod a rabságodat! Csapdába lépett farkas – a csapdáját dicsőíti.

GÁBOR

Ember embernek csapdája. Nem én rendeltem így!

DÁNIEL

Ez az asszony rajtad rémzsineg és kerítőháló, sövényháló, csapó háló, függő háló és fedeles háló, rókafogó lepedő és farkasfogas vascsapdája, nem érted? Nem veszed észre?

GÁBOR

Életemben és halálomban is ő talált meg engem. Legyen rémzsineg és százféle háló! Ő talált meg engem.

DÁNIEL

Mint a horog a halat. De nem találtok már! Mindent el kell felejteni.

GÁBOR

Semmit sem lehet elfelejteni.

DÁNIEL

Már csak az a mienk, amire még emlékezhetünk? Jövődnek már csak a múltat látod? Az emlékezést hagyd mireánk, öregekre. Neked nem itt a helyed, az emlékezés golyózáporában.

Tamási Áron: Énekes madár

(részlet)

REGINA

Hát mitől van olyan jó kedved?

LUKÁCS

Nekem attól, hogy immár rövidesen megházasodok, s a hátralévő időt még így akarom eltölteni.

REGINA

Erősen megeheztem.

LUKÁCS

Meg, ugye?

REGINA

Mit gondolsz, alig vittünk volt az aratóba, csak egy kücsi szalonnát s egy kücsi túrót s egy fazakacska szilvaízet s két kupa körtövét.

LUKÁCS

A’ nem sok. Egy század katonaság többet viszen!

REGINA

Igen, de azok nem is aratnak egész nap, hanem döglődnek, s a legtöbb, amit csinálnak, ha egyet-egyet puffantanak.

LUKÁCS

Meghiszem azt! Csakhogy a lövés is munka, hé! Ott célozni kell, lefeküdni s felkelni, s egyszer az egyik szemet hunyni bé, s máskor a másikot, s rúg a fegyver is, mint a nyavalya! Te azt nem tudod, hogy micsoda munka folyik abban a világban.

REGINA

Azt nem is tudtam, hogy te is voltál katona.

LUKÁCS

Hát hogyne! De még a java!

Bella István: A csodaszarvas

Neumann-ház – Digitális Irodalmi Akadémia

Csukás István: Ágacska. Három színdarab

Neumann-ház – Digitális Irodalmi Akadémia

Gyurkó László: Szerelmem, Elektra

Neumann-ház – Digitális Irodalmi Akadémia

Gyurkovics Tibor: Nagyvizit

Neumann-ház – Digitális Irodalmi Akadémia