Jeles Napok - a költészet világnapja

Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban egy UNESCO-hoz intézett levelében a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁvá, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

VERS

(gyűjtőoldal)

VERSZENE

(gyűjtőoldal)

Versek

Linkcenter

(gyűjtőoldal)

VILÁGIRODALOM

(gyűjtőoldal)

MAGYAR IRODALOM

(gyűjtőoldal)

IRODALOM

(gyűjtőoldal)

Kosztolányi Dezső: Induló a költőkhöz

(részlet)

Ez itt az élet, hámor és kohó –

világ költői, ide jőjjetek,

testvéri szemmel, örökös merészek,

nézzétek itt az ősi lényeget.

Látjátok-e, a zöld asztal szövetjén,

ott ugrik a véletlen, mint a nyúl

és kavarognak a szinek veszetten,

mint álmainkba, határtalanul.

Rémítve jönnek szörnyű figurák,

a feketék, a dörgő pirosak.

Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez

(részlet)

a szó, amely a földből égbe

sistergő döngés ütemét

ingázza folyton, összevétve

önrángását, s a fellegét –

erkölcs és rémület között,

vagy erkölcstelen rémületben,

mesterségem, mégis te vagy,

mi méred, ami mérhetetlen,

ha rángva is, de óraként,

mely képzelt ütemet rovátkol

az egy-időn – mégis a fényt

elválasztja az éjszakától.

Petőfi Sándor: A költészet

A költészet nem társalgó-terem,

Hová fecsegni jár a cifra nép,

A társaság szemenszedett paréja;

Több a költészet! olyan épület,

Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,

Mindenkinek, ki imádkozni vágy,

Szóval: szentegyház, ahová belépni

Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék

(részlet)

Szeszélyes, bús ajándék

E rímes, furcsa játék,

Ó, zokog, bár negédes -

Fogadd szivedbe, édes!

Mert csupa szívbe vert seb

Vérszínezi e verset,

Mint halvány őszi rózsa

Szirmát az őszi rozsda.

De lásd, egyebem nincsen,

Se birtokom, se kincsem,

Nem adhatok tenéked,

Csak ily borús zenéket.

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép / 1. Vers

Sár és virág, kavargó semmiség,

de hirtelen, mint villám, hogyha lobban –

két sor között – kinyíl nekünk az Ég.

Federico Garcia Lorca: Andalúz tengerészek éji dala

(részlet)

Cádiztól le Gibraltárig

Jó kis út az éjben!

Tenger háta sóhajomról

Megismeri léptem.

Jaj, te lányka, lányka,

Malagában mennyi, mennyi bárka!

Cádiztól le Sevilláig

Citromfák a szélben.

Citromerdő sóhajomról

Tudja visszatértem.

Jaj, te lányka, lányka,

Malagában mennyi, mennyi bárka!

Sevillától Carmonáig

Nincs egyetlen kés sem.

Vág a félhold, száll a szél

Sebzetten az égen.

Jaj, fiú, jaj a bánat,

Hullám viszi paripámat!

Holt sópárlók partja mellett

Elfeledlek, elfeledlek.

Aki szívet akar éppen,

Faggasa a feledésem.

Jaj, fiú, jaj a bánat,

Hullám viszi paripámat!

Cádiz, elborít a tenger,

Ne gázolj be mélyen.

Föl, Sevilla, meg ne fulladj

A folyó vizében.

Jaj, te lányka!

Jaj, fiú!

Jó kis út az éjben!

Száz hajó a kikötőben,

Hideg szél a téren.

Vilém Flusser: Az írás. Van-e jövője az írásnak? – Költészet

Artpool Művészetkutató Központ

(tanulmány)

Radnóti Miklós: A „Meredek út” egyik példányára

(részlet)

Költő vagyok és senkinek se kellek,

akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:

È – È – È – sebaj, hisz énekelnek

helyettem kandi ördögök.

S higgyétek el, higgyétek nékem el,

joggal legyez az óvatos gyanu!

költő vagyok, ki csak máglyára jó,

mert az igazra tanu.

Kosztolányi Dezső: Fohász

Vers, vers, ne hagyj el. Csak most maradj még.

Maradj, maradj itt. Voltál te nékem

kamasz-dicsőség, szívdobogtató,

vad kokain, mitől megbandzsult

részeg pupillám. De légy ma minden,

élet helyett élet, mert már a téli

holdfény inog a háztetőkön,

szél dudorász az utcacsatornán

s úgy összeszűkül a világ köröttem,

úgy fintorognak rám a viszolygó

tárgyak, mint hajdan csecsemőkoromban,

amikor a sötétbe hagytak,

rémek között s kimentek a szobából.

Illyés Gyula: Haza, a magasban

(részlet)

Mi gondom! – áll az én hazám már,

védőbben minden magasságnál.

Csak nézelődöm, járok, élek,

fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,

milyen e biztos, titkos otthon.

Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,

köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad

özönli el a tiszta tájat,

ha útaink megcsavarodnak,

mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,

csak mondd a szókat, miktől egyszer

futó homokok, népek, házak

Magyarországgá összeálltak.

Csukás István: A költészet

A maradék tisztesség, amit még

nem játszottunk el félelemből, vagy

renyheségből; vagy amit nem játszottak

el helyettünk költő-császárok, vagy csak

örmesterek; s amit lopva viszünk, már-

már értelmetlenül – talán jó lesz küszöbnek.

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép / 2. Költők

Mint árva rokkant, aki cigarettát

koldul a hídon, úgy esdünk hitet mi,

Európa költői, kik ma élünk

s szeretnénk szebb sziget felé vitetni.

Rákos Sándor: A vers halála

(részlet)

íme a vers

lángra lobbantható

s mécslángja vagy máglyatüze

az ember arcát világítja meg

és ha kihúny

a lét is meghasad

jegesen villámlik verstelenül

s a fagy kígyója

a teremtés szívére kúszik

Balla Zsófia, Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos: A költészetről

Lettre, 1998. 31. szám

(interjú)

Jorge Luis Borges: A költészet

Nagyvilág, 1999. július–augusztus

(tanulmány)

Költészet

Wikipédia – a szabad lexikon

(szócikkek)

Költők

Wikipédia – a szabad lexikon

(szócikkek)

Budapest irodalmi emlékei I.

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

Budapest irodalmi emlékei II.

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

Budapest irodalmi emlékei III.

Képek a magyar irodalomból

(diafilm – Neumann-ház)

Arisztotelész: Poétika. Fordította: Sarkady János

Magyar Elektronikus Könyvtár