Jeles Napok - A II. világháború kitörésének emléknapja

Varsói emlékmű (Lengyelország)
(Fotó: Konkoly-Thege György)

1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel elkezdődött A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ, amely mind méreteiben, mind veszteségeiben, mind máig tartó hatásaiban többszörösen meghaladta az elsőt. A hat évig tartó háború közel 60 millió embert pusztított el.

Neumann-ház– Irodalmi Szerkesztőség

VILÁGHÁBORÚ

(gyűjtőoldal)

Jékely Zoltán: Töredék 1939 szeptemberéből

(részlet)

Bár jönne el az idő, amikor

a visszagondolás bizsergésével nézhetünk e napra,

s majd mondhatom:

– Emlékszel? hogy álltunk ott a balkon magasán,

tudván, hogy nemsokára itt a vész,

s lila lángnyelvként vad szirénák

csapnak a fekete-kék homályba,

szörnyű dörejjel lángszóró gépmadarak

zuhannak házainkra a csillagos űrből,

a rendíthetetlen csillagok közül,

melyek soha, soha nem fognak tudni semmit

nyomorult testvérük békéjéről, háborújáról…

– A halottakat irigyeltük, emlékszel?

a halottakat! – fogom majd mondani, ha mondhatom,

– akik álmélkodó szemüreggel néztek fel akkor

koporsójuk csillagtalan, végtelen űrébe,

s bennünket, mégis bennünket irigyeltek,

s boldog rivalgással adták volna ide

békés holtságukat, örökös csendjüket

nyomorult, veszendő életünk egyetlen pillanatáért!

Radnóti Miklós: Erőltetett menet

(részlet)

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.

Pilinszky János: Francia fogoly

(részlet)

Csak azt feledném, azt a franciát, kit

hajnalfele a szállásunk előtt

a hátsó udvar sűrüjében láttam

lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.

Körülkutatva éppen visszanézett,

s hogy végre biztos rejteket talált:

övé lehet a zsákmánya egészen!

Akármi lesz is, nem mozdul odább.

S már ette is, már falta is a répát,

mit úgy lophatott rongyai alatt.

Nyers marharépát evett, de a torkán

még alig ért le, jött is a falat;

és undorral és gyönyörrel a nyelvén

az édes étel úgy találkozott,

mint telhetetlen testi mámorukban

a boldogok és boldogtalanok!

Jékely Zoltán: Őszi készülődés

(részlet)

A hírlapok sötét dolgokról írnak:

maholnap tán reszket is a Teremtés.

Kezet-festő friss gyászjelentés-

szaga van az újságpapírnak.

Úgy látszik, jő a gyermekkori Rém.

S ha fent az ég ívén

a csillogó géptestek megjelennek,

ki ne gondolna Rá,

ki ne ismerne Rá?

Ez még nem Ő.

De jő, de jő…

És egy napon, meglátod, szörnyű csend lesz.

E csend, e csend jelenti: megjelent.

Harangszó száll a dermedő szívekhez,

rézangyal-felhők szállnak odafent;

az esti szélben borzongnak az ágak,

búcsúzva intenek, bólintanak

a tegnapi, a boldogabb világnak,

amely után annyit sóhajtanak

s könnyeznek majd a gyermekek, a vének.

„Béke” s „Békében” – mondják, s ráborul

őrült anyjára a menő fiú:

már perzsel, öl, dühöng a Háború!

Radnóti Miklós: Töredék

(részlet)

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

Becsapódó repülőgép (A Radnóti Miklós c. diafilm részlete)

A háború művészete honlap

A II. világháború története

(virtuális kiállítás)

II. világháborús honlap

Jékely Zoltán: Tragikus ősz

(részlet)

S ránk jön az apokaliptikus ősz,

kóbor kutyák, ragályok, varjúszárnyak,

hadifoglyok, hullák és menekültek –

bűnhődése sok-sok szomorú bűnnek,

s mindez oly végzetes, oly ismerős!

Határ Győző: Életút I.

(részlet)

1941. április 1., Rommel diadalmas előretörése Észak-Afrikában, az angolok kiürítik Bengázit; április 2-áról 3-ára virradó éjjel, Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos lesz, mintsem hogy eleget tegyen a németek csapatátvonulási kérésének; 5-én, Magyarországon keresztül, a németek elözönlik Jugoszláviát (félig lopva, félig eltussolva gyászoljuk a miniszterelnököt, miközben tucatjával születnek a savanya-tréfák az „örökbarátsági szerződések” értékéről); május 10-én Rudolf Hess, a Führer helyettese, magánrepülőgépével Skóciában leszáll: mendemondák a nácik „különbéke”-ajánlatáról; a foglyul ejtett Hesst a Wilhelmstrasse „tébolyodottnak” deklarálja. Szeptember 19.: „Kiev a miénk!” (mármint a németeké); december 7.: a japán légierő megsemmisíti a Pearl Harbour kikötőjében horgonyzó amerikai hadihajókat; 1942. február 15-én a japánok bevonulnak Szingapúrba; július 1-jén elesik Szevasztopol; augusztus 30-án Rommel új offenzívát indít Egyiptomban… Ugyan felfigyelt-e valaki arra, hogy 1941. január 13-án, Svájcban elhunyt James Joyce? Vagy március 28-án, Angliában Virginia Woolf öngyilkos lett?

Jékely Zoltán: Háborúból

(részlet)

Kérdezzétek csak meg a köveket:

akarták-é ezt a históriát?

Faggassátok a földet, az eget:

kellett nekik ez az iszonyuság?

Vegyétek sorra az állatokat,

kikkel egy-földön étünk idelent:

akartak-é ily szörnyű dolgokat?

Legfeljebb a hiéna mond igent.

Jékely Zoltán: Háború!…

(részlet)

Európa mezőin, Afrika sivatagjain

többmillió névtelen halott

arcára ugyanegy ordítás fagyott:

Nem hagyták, hogy megcsókoljam anyámat!

Jaj, senki, senki se tudja meg,

mi lett belőlem, hol vagyok!

Jékely Zoltán: Légoltalmi litánia

(részlet)

Fekhelyünkön hánytorogvást

elképzeltük azt a bombát,

mit a lég vitéze dob ránk.

De mielőtt szerterobban,

s arcunkba kék lángja lobban,

imádkozunk a sarokban:

„Légibomba, légibomba,

ó, ne légy hozzám goromba,

ne küldj korai siromba!

Jékely Zoltán: 1944. október

Október, október, október!

Nyakunkra rozsdás, sűrű-nyírkú ég ült,

ege szörnyű lélekbeli borúknak:

mindég ilyen cudar őszben a végük

nyáron kezdett vak magyar háborúknak.

Október, október!

Vén koldus vagy, ruhád: fekete rongyok,

hazakullogó bús hadifogoly vagy,

kit még nem ismer nemzetted porontyod,

s rettegsz csókjától őrült asszonyodnak.

Jékely Zoltán: A Történelemhez

(részlet)

Ismét megejtettél, Történelem,

vakondlyukban bújkáló tarka semmi;

hős lendület incselkedik velem,

s úgy érzem, messze, messze kéne menni.

Hol vagy található, mesés anyag,

hol van szép országod kezdete, vége?

Jelenünk java is beléd szalad,

s mánk holnap szomszéd csillag tölteléke.

Radnóti Miklós: Lángok lobognak

(részlet)

aknák lebegnek mindenütt, virraszt az érzékeny halál

s dagálykor néha síkos testével partraszáll;

holt férfiak kisérik ringva és széttépett delfinek,

a hajnal ott is fölkél, de nem kell senkinek;

egy gép dörögve száll az égen és sötét árnyéka lenn

némán kiséri röptét a sanda tengeren…

Illyés Gyula: Légiriadó

(részlet)

Kereng a halál fent, a vércse.

Kinek lehet még menekvése?

Bégetnek, rínak, port kavarnak

körötted a megriadt falvak.

Megiramodva belefutna

Orosháza egy ürgelyukba,

bemenekülne félve, fázva

Szabadbattyán egy hangyaházba.

Pilinszky János: Ravensbrücki passió

Kilép a többiek közűl,

megáll a kockacsendben,

mint vetitett kép hunyorog

rabruha és fegyencfej.

Félelmetesen maga van,

a pórusait látni,

mindene olyan óriás,

mindene oly parányi.

És nincs tovább. A többi már,

a többi annyi volt csak,

elfelejtett kiáltani

mielőtt földre roskadt.

Illyés Gyula: Egy jól-telt légiriadó után a Ferenc-hegyen

(részlet)

Lapultunk – asszony s férfi –

anyánk, a halál karján, mint a gyermek.

Beh jó – letéve – újra földre lépni,

sietni egyet.

Nem így akartam, a sors ne így akarja,

ne így ossza, ne így röpítse szét

e várost, csupa nyomorék

és használhatatlan darabra.

Jékely Zoltán: Haláltánc, 1944

(részlet)

[Nocturno]

Az boldog, akinek

senkije sincsen,

ki egy életen át

hiába rúgkapált

nyitatlan kilincsen.

Az boldog, akinek

apja, anyja nem volt,

kit egy életen át

sújtolt az árvaság

s hontalan csatangolt.

Az boldog, aki még

szerelmet sem ismert,

ki egy életen át

várta a várva-várt

nyilazó kis istent.

Az boldog, akinek

nemzete sem volt,

ki egy életen át

játékos renegát

módjára bitangolt.

Az boldog, akinek

Istene sem volt,

ki egy életen át

hitet, szép babonát

nem fogant, nem ápolt.

Az boldog, akinek

még neve sem volt,

kit egy életen át

úgy hordott a világ,

mint aki itt sem volt…

Vas István: Teleki Pál emlékezete

(részlet)

Amit ezer éve mindig csak néhányan

Tudtunk, volt már úgy is, hogy csak ketten-hárman,

Volt már olyan év is, mikor nem élt másban,

Csak az egyetértő szemhunyoritásban,

Ami soha nem volt pillanatnyi érdek,

Nem részeg hujjongás, nem áldott tenyészet,

Ami soha nem volt, ami csak lehetne,

Ami nincs forgandó sorsnak alávetve,

Ami fel-feltámad tisztultabb agyakban,

Az eladhatatlan, meghódíthatatlan,

Ami még osztályé, párté soha nem lett,

Az a vágy, akarat, az a magyar nemzet

Akkor vele egy volt, s lángja benne égve

Vele együtt hullott a nemesebb éjbe,

A tisztább sötétből fel a fényre szállva,

A reményentúli remény magasába,

S hiába takarják hazug feledésbe,

Megnő minden évvel éltető emléke,

S ragyog tizenöt év vérpárás ködéből

Teleki füstölgő revolvercsövéből.

Jékely Zoltán: Ezerkilencszáznegyvennégy

(részlet)

Egy őrült gyermek, nagy vasmatadorból,

gyilkos szörnyeket fabrikált;

bennük dúlás energiája tombol,

ezernyi bűnük az égre kiált!

Pilinszky János: Harbach 1944

(részlet)

Térdig gázolnak botladozva

facipőiknek alacsony,

sötéten zörrenő zajában,

mint láthatatlan avaron.

De törzsük már a némaságé.

Magasba mártják arcukat,

feszülten mintha szimatolnák

a messze égi vályukat.

Radnóti Miklós: Razglednicák

(részlet)

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –

súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. –

Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

A II. világháború

A Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára

(összeállítás)

II. világháború

Wikipédia – a szabad lexikon

(szócikk)

Honvédelem online

Honvédelmi Minisztérium

Varsói szobor (Lengyelország)
(Fotó: Konkoly-Thege György)

Hadsereg és/vagy honvédelem?

Eszmélet, 40. szám

(publicisztika)

A II. világháború

Sulinet portál

(történelem érettségi tétel)

HONVÉDELEM

(gyűjtőoldal)

Babits Mihály: Húsvét előtt

(részlet)

ki először mondja ki azt a szót,

ki először el meri mondani,

kiáltani, bátor, bátor,

azt a varázsszót, százezrek

várta, lélekzetadó, szent,

embermegváltó, visszaadó,

nemzetmegmentő, kapunyitó,

szabadító drága szót,

hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!

béke! béke már!

Legyen vége már!

Aki alszik, aludjon,

aki él az éljen,

a szegény hős pihenjen,

szegény nép reméljen.

Szóljanak a harangok,

szóljon allelujja!

mire jön új március,

viruljunk ki újra!

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!

Babits Mihály: Fiatal katona

(részlet)

Még élni sem érte az életet,

egy bátor pillantást ha vetett

s az ég, a föld mind ránevetett –

de nem lesz birtoka semmi:

a szépség, épség, ifjui vér,

tudás, tanulás, az isteni ér,

nők biztató szeme – mind mit ér

ha menni kell neki, menni?