| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
–
(részlet)
Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmáról való megemlékezésre jellemzően éppen a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepét követő napon, búcsúnapjának megülésére pedig a rákövetkező vasárnap kerül sor. Mária hét fájdalmát az egyházi év – mint láttuk – fájdalmaspénteken is számontartja, de ez a nap a nagyböjt ősi liturgikus rendjében mindig megmaradt jövevénynek. Ezért volt szükség önálló ünnepre, amely az emésztő anyai fájdalomnak egyszerre archaikus és szakrális képzetvilágát dicsőíti meg. A kultusz eredetét a kutatásnak még nem sikerült teljesen tisztázni. Aligha tévedünk, ha kibontakozását nem korábban, hanem a keresztesháborúk Szentföld-élményében és a nyomában születő passiómisztikában keressük. Felvirágoztatása körül különösen a koldulórendek, főleg a franciskánusak, majd önállóbban a szerviták buzgólkodnak. Költészetünk legrégibb és legszebb középkori emléke az Ómagyar Máriasiralom, amely már a XIII. században tanuskodik népünknek még napjainkban sem lankadó tiszteletéről. A Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evangélium tekintélye alapozza meg, amikor Simeon szavaira emlékezik: S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok (Lukács 2,35). Menekülnek Egyiptomba: Heródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni (Máté 2,13). Nem találja a tizenkét éves Jézust: Atyád és én bánkódva kerestünk (Lukács 2,48). Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje mellett ott állott édesanyja (János 19,25). Mindez azonban Mária fájdalmának csak négy evangéliumi megnyilatkozása. A másik háromról: a Szűzanyának a keresztvivő Jézussal való találkozásáról, a keresztről való levételről, illetőleg halott Fiának ölében való megpihenéséről és a temetésen való részvételéről csak a tiszteletre méltó ősi hagyomány tud. Erről nagypénteknél bővebben is szólottunk. Mindenesetre ezzel kerekedik a szakrális számszimbólika szellemében 7-re a Szűzanya keserűsége.
Halljátok, rendre számlálja Staniburstus Urunk szenvedéséről írt könyvének 16. cikkelyében: Krisztus Urunk, úgymond, hogy minket megváltana, hatvankét ezer könnyhullatásokat onta. A Getszemáni kertben kilencvenhétezerháromszáz és öt csöpp véres verítéket ejte. Megostoroztatásakor hatezerhatszáz és hatvanhat ütéseket véve. Arculcsapást száztizet, a nyakán százhúsz ütést, a fején nyolcvanötöt, a hasán harmincnyolcat, a vállain hatvankettőt, negyvenet a karjain. Nincs még vége. Lássátok, mit tűrt légyen az orcáján: büdös turhákkal az orcája harminchétszer rútíttatott. A szája harmincszor üttetett. Lábbal rugdaltatott hetvenszer. A földhöz ide s tova csapatott harmincszor. Hajánál fogva hurcoltatott háromszázszor. Mégsincs vége, koronáztatáskor a tövisektől háromszáz sebeket vett. A mi bűneinkért és üdvösségünkért zokogott kilencszázszor. Halált okoztató kínokat szenvedett százhuszonhétszer. Mint halállal tusakodó volt tizenkilencszer. A Pilátus tanácsházától fogva, a Kálvária hegyére felvivén a keresztet, háromszázhuszonegy lépést tett. És így, ennyi kínok után méltán erejétől megfosztatván, a Kálvária hegyén ismég harmadszor, a kereszt alatt földre esett, leroskadott, a szúrós kövektől szentséges orcáján seb-újulásokat vett, és koronás prófétával, Dáviddal siralmasan panaszolkodott: Ego enim sum vermis, et non homo, opprobrium hominum, et abjectio plebis; én pedig féreg vagyok, és nem ember, emberek gyalázatja és a nép megvetése. Azaz amint a földön csúszó-mászó féreg, minden tekintet nélkül lábbal tapodtatik, úgy ő a földre leesvén, minden könyörületesség nélkül a gonosz hóhérok lábaival tapodtatott, rugdaltatott, rongáltatott. Ezeket én csak szóval beszélem, csak elmével szemlélem, mégis már a szív dobog mellyemben, a vér reszket minden ereimben. Mit szóljak hát a fájdalmas Szűz Anyának, Máriának keserűségiről, aki minden lépésében jelenlétével kísérte, minden szenvedésében szemeivel szemlélte a keresztet hordozó Krisztust? Itt, itt valóban általjárta az ő lelkét a fájdalmak s háborúságok tőre.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|