JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 29.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
A család napja (Az animációt a Color Plus Kft. készítette.)

A család napja (Az animációt a Color Plus Kft. készítette.)

1994-ben az ENSZ május 15-ét A CSALÁD NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb „intézményére” irányítja.





Szalay Zoltán: Nemzedékek
(fotó)
Arany János: Családi kör
(részlet)
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Petőfi Sándor: Egy estém otthon
(részlet)
Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer –
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta –
Hja, az idő lejár.
Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.


Danka Dorottya: Illusztráció Petőfi Sándor Egy estém otthon című művéhez / gyermekrajz

Danka Dorottya: Illusztráció Petőfi Sándor Egy estém otthon című művéhez / gyermekrajz

Komjáthy Jenő: Otthon
(részlet)
Amért van békés otthonom,
Ne mondj boldognak engem!
Felhők borítják homlokom,
Mély gyász borong szivemben
Köröttem boldog kedvesim:
De vannak elhagyottak;
A hideg éjben gyermekim
Künn fáznak, künn zokognak.
Reviczky Gyula: Családi fészek
(részlet)
Áldott a kis családi fészek,
Hol anya gondja melegít,
Hová bünbánva visszatérhet
A tékozló fiú megint.
Hol a viharcsapkodta lélek
S a szilaj, átkos szenvedélyek
Egy hű sziven megnyugszanak...
Családi fészek, áldalak!...
Csorba Győző: Család
Ha kereslek tudom hol vagytok
egy csomóban meg is talállak
Ez majdnem olyan mintha veletek
Lesz hogy térdig lekopna lábam
lesz hogy térdig kophatna mégsem
lesz hogy lábam se lesz már
s lesz hogy már ti se lesztek
Nagy László: Család
Anyám kertben sirdogál,
tépi a gazgyökeret,
palántákat menteget,
engem ő már nem gyomlál.
Apám napot tapogat,
megfürödne a borban,
mint a kulacs a tóban,
füstöl, sóhajt nagyokat.
Van egy kotlónk, szédelgő,
nagymama fészekben ül,
imázva elszenderül,
jajunkat kikölti ő.
Szekerünk leáll szegény,
a két leány kerékfék,
követelnek kelengyét,
ránkröhög a vőlegény.
Kisöcsém legtöbbet ér,
ott ficánkol a palánk
tetején akár a láng,
s vénekkel bölcsen beszél.
Én a begyes kan galamb
utolsónak maradtam,
nem mondhatom szavakban
mért vagyok én rossz galamb.

Testvérek (India)(fotó: Konkoly-Thege György)

Testvérek (India)
(fotó: Konkoly-Thege György)

Kosztolányi Dezső: [Az én családom nagy, erős volt]
(részlet)
Az én családom nagy, erős volt.
Egy fergetegre meg nem ingott.
Dörögtek háza kapujában
a hintók.
A nő szelíd, a férfi harcos
hívő, hatalmas, pénze-vesztő
s az élete vidám-viharzó
menyegző.
Petőfi Sándor: A téli esték
(részlet)
Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.
Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!
El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.
A családfő ott fenn ül a nagy asztalnál
Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,
Szájokban a pipa, előttök palack áll
Megtelve a pince legrégibb borával;
A palack fenekét nem lelik, akárhogy
Iparkodnak… ujra megtelik, ha már fogy.
Orbán Ottó: Kisördög
Hétfő, szerda, csütörtök,
 
Kati mint a kisördög.
Bajusza van lekvárból,
kilóg a hasa a nadrágból,
minden holmit szétrámol.
 
Jön,
 
megy,
 
dörömböl.
Nem telik ki nagyobb lárma
 
három szekér töröktől.
Nemes Nagy Ágnes: Család
Apám meghalt, anyám beteg.
Értük miért is szenvedek?
Hisz tőlük annyira vagyok,
mint szememtől a csillagok.
Meghalt szegény. Egy éve holt.
Milyen kicsiny halála volt!
Hogy enyhítsek beteg szivén,
öt krumplicukrot vittem én.
Hideglelős, idegbeteg,
és rajta nem segíthetek.
Nem érdemelt a fájdalom,
hogy valahonnan származom.
Így, igazság, ne langyoskodj,
kesernyés magvad megropog,
fogam közé rejtve magát,
még ízelem neved: család.
S az oktalanság nászait
tagadni újra megtanit,
míg friss világot mér velem,
a tisztaság, s az értelem.
 

Cicatestvérek(fotó: Vimola Ágnes)

Cicatestvérek
(fotó: Vimola Ágnes)

Juhász Ferenc: Apám
(részlet)
Este, mint egy szelíd család
ültük körűl a nagy asztalt,
a hat kéz, a három barát,
lefekvés elől marasztalt.
Mutogató kezünk beszélt,
néha kísértük csak szóval,
ékesebb volt az a beszéd,
mint a leggyönyörűbb szózat!
Tenyér, ujj, ököl mutatta
a szív-küldte szép szavakat.
Meggörbűltek, hajlongtak a
mondatok kő-súlya alatt.
Kosztolányi Dezső: Az apa
(részlet)
Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltűnsz, szaladsz.
Újságot olvasol, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.

Szabó Magda: Régimódi történet
(részlet)

Jablonczay Lenke és Szabó Elek lánya 1917. október 5-én születik meg, a gyermek félórás, mikor ötven szál piros rózsából csokrot hoznak Szabó Mária Magdolna kisasszonynak címezve, az apja névjegyével. „A varázsló – gondolja Jablonczay Lenke. – A koldus kalifa. Megesküdött, hogy nem nyúl az otthon hagyott pénzhez, de nyilván nem tartotta meg, vagy pedig kölcsönkért megint.” És Jablonczay Lenke eltűnődik, mennyit érhet az ő versenyzongorája, és van-e ilyen általános nyomorban még ember, akit ilyen értékes hangszer érdekel. Ki tudja, mit talál, mire hazaér a kislánnyal a Domb utcára? Ha végképp nem lesz semmijük, majd eladja a két megmaradt ékszert meg a zongorát.

Csáth Géza: Szombat este
(részlet)

Szombat este, ó, az mindig a legszebb. E napon ugyanis nincsen meleg vacsora – hús, főzelék vagy tészta, amit sorban meg kell enni – hanem sok minden. És ehetünk, amit akarunk. Akár teát, amelyet nagymama főz a nagy réz szamováron, a pohárszék melletti kis asztalon. Akár tojást: és akkor szólni kell Évának, a szakácsnőnek, hogy mennyi kell. Akár apró halakat, amelyeket apa hoz haza egy dobozban. Szóval, pompás az egész. Az asztalon egy nagy tálban pirított kenyér van, és egy másikban vaj és túró, a harmadikban főtt burgonya.

Ilyenkor apa és anya is, mintha jobban örülnének. És ők is, legalább azt hiszem, szeretnék, hogy mindig ilyen vacsora legyen, mert ez sokkal-sokkal jobb és kedvesebb, mint a többi napi rendes vacsorák.

Nagymama ilyenkor csak teát iszik. Bordó színűre főzi, és mialatt fő, a csészéjében cukrot éget hozzá rummal. A rum lilás rózsaszínű lángocskákkal ég, és kicsapkod néha a csésze szélén túl is, a nagymama meg leteszi a szemüvegét, és mosolyogva nézi; közben cukrokat dörzsöl a citromhoz. Apa halat eszik először, de azután behozatja a paprikát, a sót, a borsot, a mustárt, a köménymagot, a kaprit és a petrezselymet. Mindenikből szed egy keveset, sok túrót és vajat vesz hozzá, azután pedig a vastag, ezüst tejeskanállal szétkeveri az egészet. Pompás ez kenyérre kenve. Én és Dezső mindenből eszünk sorba. Anyikától kérünk, ő mindent ad. Ha apa így szól: Én nem bánom, de ezek a gyerekek betegek lesznek – akkor ő megkéri: Dehogy lesznek, vigyázok én.

Reviczky Gyula: Nyár
(részlet)
Az élet és természet egykép
Bevált sok dús igéretet.
Virágból lesz gyümölcs a fákon,
S ábrándokból lesz férfitett.
A fészek-épitési gondot
Majd kárpótolja víg család.
Ki ifjan gyüjtött lelki kincset,
Élvezni fogja kamatát.
De a kinek életvetését
Megcsípte dér, elverte jég,
S gyümölcsfájáról életének
Hullatja bőven férgesét: -
Kinek szivét, mint puszta tarlót,
A nap kopárrá égeti:
A szép nyár ragyogó egével
Csak lassu fonnyadás neki.
Katona Áron Sándor: A család
(tűzzománc)
Kácser Anikó: Az ép család a jövő útja
(interjú)
Tompa Mihály: Itthon vagyok…
(részlet)
Házi üszköm melegítő lángja mellett,
Keblemen a szomorú fagy ugy felenged!
Csordultig van az én szivem, annyit érzek,
Örömében olyan boldog, olyan részeg!
S nem is tudom: félig alva, félig ébren
Pihenek a szeretetnek hiv ölében;
Két karomon ami kedves, kis családom;
Mi reményem, vágyam van még a világon?
Kis fiamat az ölembe teszi anyja,
S hosszan nyugszik mindkettőnkön pillanatja …
Nem tudok én mit mondani, nem tud ő sem,–
De beszél a mosolygó ajk s könyező szem.
Majd ha lelkem szomorítják ujra gondok,
Vagy élettel és világgal meghasonlok:
Akkor nyájas, kibékitő gondolattal,
Ez a könyű, ez a mosoly megvigasztal.
Zárd magadba, lelkem! ezt a boldogságot,
Mely ez édes szép órában rád szivárog;
Mint a cseppet a világnak kelyhe szokta,
Tartogatván hév napokra, bus napokra.
Máhr Géza: Család
(szobor)
Nepáli család(fotó: Konkoly-Thege György)

Nepáli család
(fotó: Konkoly-Thege György)

Sri Lanka-i család(fotó: Konkoly-Thege György)

Sri Lanka-i család
(fotó: Konkoly-Thege György)

Vietnámi család(fotó: Konkoly-Thege György)

Vietnámi család
(fotó: Konkoly-Thege György)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal