– Gyakran szegezik ellenünk azt a vádat – mondja B. őrnagy, a csoport parancsnoka –, hogy a munkánkban „fajelméleti” alapokon állunk. Ha érdekli, mutatok magának olyan tanácsi feljegyzést, mely még azt is kifogásolja, hogy egyáltalán leírtuk a „cigány” szót, néha még a rendőri körözésekben is úgy kell megjelölnünk a keresett személyt, hogy „kreol bőrű”. Pedig mi egy jól körülhatárolható bűnöző réteg ellen küzdünk, egyetlen tisztességes dolgozó cigányba sem kötünk bele.
[...]
– Igen, hát a dologhoz az is hozzátartozik, hogy Borsodban él a magyarországi cigányság húsz százaléka, mintegy nyolcvan-kilencvenezer ember, a megye minden tizedik lakosa közülük kerül ki. Jelenlétük még ennél a magas arányszámnál is feltűnőbb, mert folyton láthatók az utcákon, a különböző vendéglőkben, kocsmákban. Amennyire az iratokból ki lehet deríteni, 1985 harmadik negyedévében nyolcszázhetvenhárom cigány származású ember követett el bűncselekményt, ezzel a megye összbűnözéséből tizennyolc-húsz százalékos arányban részesednek.
