Jeles Napok - A bős-nagymarosi vízlépcső tervének magyar kormány általi elfogadása

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítási javaslata volt a vízlépcsőrendszer. Környezetvédelmi szempontból a technikai fejlődés és az ökológiai tudatosság ütközőpontjának iskolapéldája. A létesítés körüli viták vezettek a magyar zöld mozgalom megerősödéséhez, a Duna Kör létrejöttéhez.

A bős-nagymarosi vízlépcső ötlete még az 1900-as évek elején merült fel, komolyan azonban csak a szocialista tervgazdálkodás idején kezdett el vele foglalkozni az állami vezetés. A vízlépcsőrendszer terveinek első vázlatát az 1950-es években a Budapesti Műszaki Egyetemen Mosonyi Emil professzor vezetésével alkották meg. Gazdasági és ökológiai, hidrobiológiai és környezetvédelmi megfontolások kezdettől fogva szerepet játszottak abban, hogy a szakmai közvélemény, és sokáig a politikai elit sem fogadta osztatlan örömmel a tervet.

Az építkezés 1977-ben kezdődött el, 1989-ben pedig már több ezren vettek részt a vízlépcső elleni demonstrációkon. Az Antal-kormány megpróbált kihátrálni a beruházásból, de Csehszlovákia hajthatatlan maradt, s ezért a magyar fél egyoldalúan felmondta a szerződést. Szlovákia pedig továbbépítette Bőst, így az ügy Hágába került.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; FigyelőNet)

Fleischer Tamás: Cápafogsor a Dunán – A dunai vízlépcső esete

(részlet)

Előtörténet II, vízügy kontra kormányzat (’50–’75-ig)

Ma már nehéz lenne pontosan és részleteiben rekonstruálni, milyen mögöttes megfontolások következtében sikerült a politikai keményedéssel, konzervatív munkáshatalmi hullámmal egybeeső időszakban, 1974 és 1977 között viszonylag simán eljutni az egyezményes terv elfogadásáig. Mégis, azt mondhatjuk, nem véletlen, hogy erre pontosan egy olyan időszakban került sor, amikorra az 1968-tól kibontakozó korlátozott gazdasági reformokkal szemben megerősödött egy központilag vezérelt visszarendező erő, amikor emigrációba kényszerítették azokat a szociológusokat, akik a társadalmi problémákat kezdték összefüggésbe hozni a politikai rendszer sajátosságaival, és amikor a pártideológia deklarálta a közgazdászokkal szemben, hogy az olajárrobbanás hatásai nem érinthetik a szocialista országokat. Nem érinthetik: de mégis, furcsa párhuzamként, mialatt például Franciaországban az atomlobby sikeresen elfogadtatja nagyszabású atomerőmű-terveit, nálunk az aláírás küszöbéig jut a vízlépcső terve. Sem a keményvonalas kommunista politikusok, sem mások nem sejtették még ekkor, hogy a megszületett terv milyen tökéletesen modellezi keletkezése körülményeit, és, hogy ez a jelkép rövidesen önálló életre képes kelni.

Forrás: Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet