Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
A madagaszkári expedíció: 1773. április 22-én indult el három hajóval a franciaországi Lorient kikötőből, és szeptember 21-én kötött ki a Madagaszkártól keletre levő francia szigeten. Hamarosan megtelepedett leendő főhadiszállásán, a malgasok szigetén, ahol két erődöt is emelt támaszpontul, majd 1774. február 14-i partraszállása után az Antongil-öbölben, az Antainambala-folyó torkolatánál megalapítja (a francia uralkodó tiszteletére elnevezett) Luisbourg városát. Három nagy expedíciót szervezett, a tapasztalatairól szóló beszámolók Madagaszkár megismerésének fontos részei.
Benyovszkynak idővel választania kellett: vagy él a törzsfejedelmek ajánlatával és elfogadja a királyságot (kormányzóságot), vagy összeomlik dédelgetett álma az önálló Madagaszkárról. Benyovszky végül is kilépett a francia király szolgálatából, és a madagaszkári népet választotta, írásba foglalta a sziget népeinek szánt alkotmányt, melyet a törzsfőnökök is elfogadtak.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Bagoly könyv- és kottabolt honlapja)
A Madagaszkáron alapított és a szigeten való megérkezése napjától, 1774. február 14-től Benyovszky grófra bízott királyi telepítvényre vonatkozó dolgok részletes leírása
Mihelyt a „Des Forges” horgonyt vetett, azonnal a partra küldtem a kis csónakot, hogy legfrissebb híreket kapjak a csapatszakaszom helyzete és a sziget lakosságának hangulata felől. A partot ellepték a törzsfőnökök, akik legnagyobb megelégedésüket fejezték ki afelett, hogy engem láthattak, s e körülmény nekem nem csekély örömet szerzett. De kellemes gondolataim nagyrészt elenyésztek, mikor beléptem a cölöpkarámba, amelyben embereim voltak elhelyezve, és amelyet maguknak kellett elkészíteniök, nem levén pénzök a szerecsenek munkáját megfizetni. Ez a nehéz munka, amelyet a rendkívüli meleg országban való partraszállásuk után azonnal végrehajtottak, teljesen kimerítette, és nagyon szánandó állapotba jutatta őket. Mind a vezénylő tiszt, mind a seborvos megbetegedett, minden segély és gyógyszer hiányzott, és ezenfelül éjjel-nappal őrködni kellett a bennszülöttekre, akik máris fegyveresen megtámadták gyönge csapatomat, amely azonban oly vitézül viselte
magát, hogy az ellenség közül két embert és egy Raul nevű főnököt foglyul ejtett. Célszerűnek látták azonban óvatossági szempontból a foglyokat minden váltságdíj nélkül visszaküldeni. Mindezen körülmények, amelyekről Saunier és De la Boulaye önkénytesektől értesültem, csaknem végleg kimerítették a csapatot.
