Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Eötvös Loránd munkatársa, a gravitációs és mágneses földtani kutatások széles körű alkalmazója, PEKÁR DEZSŐ (Arad, 1873. nov. 17. – Budapest, 1953. júl. 4.) fizikát, kémiát, matematikát és ásványtant tanult a budapesti tudományegyetemen. Először a folyadékok kapilláris jelenségeivel és az oldatok felületi feszültségével foglalkozik. A méréseket Eötvös módszerével végzi, aki felfigyel rá és 1895-ben meghívja tanársegédjének. Ekkor kapcsolódik be a híres Eötvös - ingával végzett gravitációs laboratóriumi, majd terepen végzett mérésekbe. Nagyon sok helyen megfordul ennek kapcsán Magyarországon majd külföldön is. Gravitációs és mágneses méréseket végez a Fruska Gora hegységben, a befagyott Balatonon, Dél-Magyarországon, Tirolban, az Erdélyi medencében. A Kiskárpátokban olajat, a Hortobágy környékén földgázt keresett munkatársaival. 1906-ban a göttingai egyetem filozófiai fakultásának pályázatán az Eötvös Loránd – Pekár Dezső – Fekete Jenő szerzőhármas nyerte el az első díjat, amelyben – a bíráló bizottság indoklása szerint – a Newton-féle törvény rendkívül messzemenő érvényességi tartományát mutatták ki, alapot szolgáltatva további elméleti következtetésekhez.

Eötvös Loránd halála után Pekár Dezső vette át a geofizikai mérések irányítását. Az általa vezetett intézet az I. világháború után külföldön is egyre nagyobb hírnévre tett szert, mérési módszereiket tanfolyamokon oktatták, műszereiket sok helyütt vásárolták. Pekár több ízben végzett méréseket Indiában, a francia kormány pedig a Limagne síkságon végzendő, torziós ingás olajkutatások irányítására kérte fel. A gyakran igen nehéz terepviszonyok között végzett kutatások során tervezte és valósította meg a jól szállítható, az eredetinél kisebb méretű Eötvös-Pekár ingát.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998)