Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Nemzeti ünnepek Egyházi ünnepek Jeles napok Kiemelt magyar napok Világnapok, nemzetközi napok Események Mozgó ünnepek Teljes év Teljes év
  
ma: 2024. április 23. Névnap: Béla
    
 
Hónapok
ÁPRILIS – SZENT GYÖRGY HAVA – TAVASZHÓ – SZELEK HAVA
 
Kormány Vera: Április

Kormány Vera: Április

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)

A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, l. görög Aphrodité). Terentius Varro, római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire „kinyílni, feltörni” igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt.

A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni. Április 4-én volt a Megalesia, a kisázsiai Kübelé (latin Cybele) ünnepe. A Megalé Métér (görög „Nagy Istenanya”) Venus phrűg megfelelőjeként Attisz (Adónisz) párja volt. Április 12-én a gabonaanyát, Cerest ünnepelték a Ceralia ünnepen. 15-én vemhes teheneket áldoztak nyilvánosan a szaporulatért, a Fordicidia ünnep erről kapta a nevét. 21-én tartották a Palilia ünnepet, Palesnek, a nyájak istenének neve után. E napon emlékeztek meg Róma alapításáról. Ennek során a Vesta-szüzek tisztító és termékenyítő máglyatüzeket gyújtottak, melyeken a résztvevők átugráltak és áthajtották rajtuk barmaikat. 23-a a Vinalia Urbana, a Borkóstoló ünnep napja, 25-e a Robigaliáé, amikor körmenetet tartottak és állatáldozatot mutattak be Robig(o) istennőnek, hogy a vetést elkerülje a gabonarozsda (robigo jelentése: „gabonaüszög,” „rozsda”). A megelőzés sajátos módját gyakorolták a rómaiak. Az üszög ellen vörös rókákat hajtottak a gabonatáblákba. Érdekes, hogy a bibliai Sámson – noha bevallottan egészen más céllal – hasonlót cselekedett a filiszteusok gabonaföldjeivel. Összefogott 300 rókát, égő csóvát kötött a farkukra, és a vetésbe hajtotta őket. A filiszteusok gabonája megsemmisült, akárha üszög esett volna bele. (A mi üszög, üszök szavunk nemcsak „betegséget”, hanem „parazsat, pernyét” is jelent!) Figyelemre méltó az is, hogy a néphit szerint az „üszögöt” asszony szüli („üszöggyerek”), s azért lesz „üszög” a magzatból, mert a viselős asszony a tűzhely parazsát vízzel öntötte le, s a szoknyája alá felcsapó gőz bejutott a méhébe. Az „üszöggyerek” – úgy tartják – szőrös állathoz hasonló. Mindez arra vezethető vissza, hogy a vörös rókát, úgy is mint napállatot, de főleg azért, mert a rágcsálók irtásával nagy hasznot hajt, egykor Eurázsia-szerte, mint Japánban még ma is, gabonaszellemként tisztelték. Visszatérve április havához, a hónap utolsó ünnepe a 28-ától május 3-ig tartó Floralia, Flora virágistennőt tiszteli meg. Ez azonban már a májust vezeti be.

Játékok
Kvíz – április Keresztrejtvény – április
Rudan Mária: Bika zodiákus

Rudan Mária: Bika zodiákus

Gesztesi Albert: Az éjszakai égbolt. Április
(ismertető)
Rudan Mária: Bika csillagkép

Rudan Mária: Bika csillagkép

Mednyánszky László: Virágzó fák
(festmény)
Csontváry Koszka Tivadar: Virágzó mandulafák Taorminában
(festmény)
Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)

 

A szerelem hónapja

 

Ha a márciust Romulus atyjának, Marsnak szentelték, csak méltányos volt, ha a rákövetkező hónapot Mars kedvesének, Venus-istenaszszonynak dedikálták, annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve „aprilis” volt. Ez a szó az „aperire”, „megnyitni” (tulajdonképpen ad-parire) igéből ered. Venusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott ez a „megnyitás”. Mint naptári fogalmat aztán úgy magyarázták, hogy ezen a napon hivatalba lépett konzulok, akikről tehát magát az illető esztendőt elnevezték, hivatalosan „megnyitották” hivatalba lépésük napján, „Aperilis” vagy „Április” elsején az esztendőt.

 


Jácint (fotó: Bálint Eszter)

Jácint (fotó: Bálint Eszter)

Április
népi mondóka
György-nap előtt, ha nem esik,
György-nap után sok is esik.
Hogyha Vitálisz didereg,
Tizenötször lesz még hideg!
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.


Vízcseppek (fotó: Vimola Ágnes)

Vízcseppek (fotó: Vimola Ágnes)

Radnóti Miklós: Naptár/ Április
(részlet)
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
ÉVSZAKOK
(gyűjtőoldal)
IDŐJÁRÁS
(gyűjtőoldal)

Szilvavirágzás (fotó: Bálint Eszter)

Szilvavirágzás (fotó: Bálint Eszter)

Földi János: Aprilis, az Égi jegy szerént Bika hava.
Bika Hóban a’ bikákat
  Ismét a’ tsordába verd.
Szőllőt köss, a’ báránykákat
  El-választni meg ne merd.
Vess a’ mit még nem vetettél,
Kőfalat most jól kezdettél,
  Méheket ki-menni hagyj,
  Plántáidnak vízet adj.
Radnóti Miklós: Április I.
(részlet)
Ragyogó rügyre ült le most a nap
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorog feléje a nevető rét
s a bárány is csodálkozik. Csoda,
hogy nem billen ki száján fogsora.
Kányádi Sándor: Április hónapja
(részlet)
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Berzsenyi Dániel: A tavasz
(részlet)
A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
 
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;
Számtalan létek lekötött csirái
 
S magvai kelnek.

Szilvavirágzás (fotó: Bálint Eszter)

Szilvavirágzás (fotó: Bálint Eszter)

Tóth Árpád: Április
(részlet)
Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!

Jácintok(fotó: Bánkeszi Katalin)

Jácintok
(fotó: Bánkeszi Katalin)

Gyöngyössi János : Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
ÁPRILIS
Fordul az Hold: fordul a szerencse, s megcsal,
Ha jobbod felől áll, te vagy mellette bal,
Akkor pök még arcul, mikor nyájason nyal.

Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok
(részlet)

A húsvéttól pünkösdig terjedő 50 (Cselekedetek 2,1) nap alatti vasárnapok jelentős része április hónapjára esik, vagy az egyházi szóhasználat szerinti Szent György havára. Ezek a vasárnapok szintén ökumenikus latin elnevezésűek valamennyi keresztyén felekezet irodalmában. Egymás után így következnek egy-egy bibliai vers első szavának a mintájára:

„Quasi–modo–geniti” = „Mint most született csecsemők a tiszta hamisíthatatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon üdvösségre növekedjetek” (1Péter 2, 2); „Misericordias Domini” = „Az Úr kegyelmével telve a föld” (Zsoltárok 33, 5); „Jubilate” = Imádkozzatok, vagy „az imádság vasárnapja” (dies rogationum). Bod Péter szerint ez az „Imádkozzatok” ünnep eredetileg húsvét harmadnapjára esett mint a „könyörgés és böjt” ideje a nyomorúságban, de mert „a húsvét örömmel meg nem állhatott, azért… általtették az áldozó csütörtök előtt való vasárnapra”.

Márai Sándor Négy évszak / Április
(részlet)

Április a retek és fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején, ez az övé.

A retekkel, a hagymával, a friss salátával érkeztem a világra, kényesen, mint afféle „primeur”.

Fecskék (fotó: Bálint Eszter)

Fecskék (fotó: Bálint Eszter)


Tulipánok(fotó: Bánkeszi Katalin)

Tulipánok
(fotó: Bánkeszi Katalin)

[Egy, kettő, három, négy…]
Egy, kettő, három, négy;
– Kis őzike, hová mégy?
– Sem erdőbe, sem rétre:
A szép tavasz elébe!
[Tavaszi szél utat száraszt… ]
Tavaszi szél utat száraszt.
Minden állat társat választ.
Hát én vajon kit válasszak?
Szüvet szűvért kinek adjak?
Bolyong elmém, mint a felhő;
Hull a könnyem, mint az esső:
Ki ölőmbe, ki a fődre,
Ki kesergő kebelembe.
Árkot mosott két orcámra,
Mint a zápor az utcára.
Én istenem, rontsd meg, verd meg.
Aki miatt gyászt viselek!
[Adj, Isten, meleget…]
Adj, Isten, meleget,
Fünek-fánok levelet!
Nyisd ki, Isten, kiskapudat,
Ereszd be a meleget,
Zárd ki a hideget!
[Nyisd ki, Isten, kiskapudat…]
Nyisd ki, Isten, kiskapudat,
Hadd lássam meg szép napodat!
Süss föl, nap, fényes nap!
Kert alatt a ludaim megfagynak
[Április bolondja… ]
Április bolondja
Felment a toronyba,
Megkérdezte: – Hány óra?
Fél tizenkettő;
Bolond ez a kettő.
Stekly Zsuzsa: Tulipán
(tűzzománc)
Stekly Zsuzsa: Nárcisz
(tűzzománc)
Stekly Zsuzsa: Jácintok
(tűzzománc)
Simon Máté: Gyönyörű tavasz
(részlet)

Félretévén azoknak rossz és unalmas szokásokat, kik még a világos, nyilvánvaló igazságról is örömest patvarkodnak, szükség, hogy ki-ki megvallja, hogy nincs oly kemény és irtóztató tél, melynek alkalmatlanságit helyre ne hozná, el nem felejtetné a gyönyörű tavasznak kellemetes vidámsága. Nem látod itt gyászban a magas egeket, sem béfödött orcával; mert eloszolván az ártalmas setét gőz, vidámon, tisztán tűnik szemünkbe azoknak tekintete, és mindenütt tetszeti azoknak vidámságát, világosságát; a szeleknek szertelen dühössége szokott barlangiba szorul, és a könnyen, édesdeden fuvalló szellők kerülnek elöl. Megfutamodván amaz ősz és hóval hintett szakállos, komor hideg, mind a havat, mind a jeget utána folatja, és helyt ád ama gyönyörű ábrázatú ifjúnak, a tavasznak, ki mind az erdőket, mind a kerteket, mind a hegyeket, mind a völgyeket zöldelő füvekkel, kékes hyacinthussal, különb-különbféle tulipányokkal, rózsákkal, liliomokkal ékesíti, vidámítja.


Aranyvessző (fotó: Sudár Annamária)

Aranyvessző (fotó: Sudár Annamária)

Csokonai Vitéz Mihály: Ének a tavaszhoz
(részlet)
 
Jer, kies tavasz! bocsássál
Éltető lehelletet,
Hogy kihalt mezőnkbe lássál
Újra vídám életet.
Száz zefir köszönti csókkal
Rózsaszínű lábadat,
A kiomlott nárcisokkal
Bársonyozván útadat.
Révai Miklós: A kikeletről
(részlet)
A tarcsai savanyú víznél
Víg tavasz, a kerek esztendő szebb része derűl fel,
 
S új pompájával tér mezeinkre kiszáll.
Újúl a nagy föld, mindent a lágy meleg éleszt,
 
S könnyű szellőnek lengedezése nevel.
Tóth Árpád: Áprilisi capriccio
(részlet)
Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,
De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,
Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon
(részlet)
Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.
Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Csukás István: Áprilisi köszöntő
(részlet)
Huszonöt év köszöntése
– nem érdemel nagy cicomát –
e vers, nincs márványba vésve
a dátum s bölcsőm rengése,
tisztelőn mégis összevágd
te szél, a rügyek bocskorát!
Borzas hónap vadóc fia
– címekben nem vagyok szerény –
nem szabad meghatódni a
siker előtt s szabódni, ha
nyakadba hull, hisz a napfény
besüt nadrágod fenekén!
Fontoskodók, álszerények,
lerí képetekről a vád:
„Hogy született, attól részeg!”
Huszonöt év, rád felnézek,
s most tisztelegve összevágd
te szél, a rügyek bocskorát!
Vajda János: A tavasz jelei
(részlet)
Nem szedek én kikericset,
A gólyákat sem bámulom,
Én a tavaszt egészen új
Költői pontról jósolom.
Fölöstökömre a biró
Már nem pálinkát, bort iszik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.
Ady Endre: Thaiszok tavaszi ünnepe
(részlet)
Kék hajnal, most szalad
Fészkébe az éjjel.
Tavasz van.
A csókos város pihenjen,
Ez a tavasznak ő csoda-napja.
Szűz szerelemről énekeljetek,
Szegény leányok.
Ez egy napon
Csókját pénzért Thaisz se adja.
Faludi Ferenc: Tavasz
(részlet)
1. Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.
Faludi Ferenc: Tavaszi üdő
(részlet)
Már a mord télnek
S fene szeleknek
Hullanak napjai, s multon mulnak;
Virágzó fáknak,
Gyöngyvirágoknak
Jádzó szemei nyilton nyílnak.
Kertek palánkja,
Mezők virágja
Zöldellő szinben öltözködik,
Mosolyog Flóra,
Pirul orcája,
Narcissus előtt kevélykedik.
Mátyási József: A tavasznak mesés leírása
(részlet)
Álmomba vendége jött a Természetnek,
 
Magaviselete mutatta követnek,
 
De értelméből is a vett izenetnek
 
Kisült, hogy embere volt a Kikeletnek.
Ki midőn bényitott a hálószobába,
 
Még a vén Természet nyújtózott ágyába,
 
Noha minden dolog mozgott udvarába,
 
Mint reggel a cseléd gazdája dolgába.
Felébredvén pedig a köszöntő szóra,
 
„Nincs még jelen, úgymond, a felkelő óra,
 
S e felettem függő időmutatóra
 
Hallgatván, az idő még hajlandó hóra.
Még nyugodalomnak hónapja nincs három,
 
Ablakim a napnak addig ki nem zárom,
 
Mert a fizetségből gyakran történt károm,
 
A tavasz postáját, Sz. Györgyöt elvárom.”
Jékely Zoltán: Tavasz van, gyermekek
(részlet)
Tavasz van, gyermekek! A hegyi szélben
érzitek-é ezeréves szagát?
– Őrült leány, virággal az ölében,
vén koldusoknak is vad csókot ád.
Tóth Árpád: A tavaszi sugár
(részlet)
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez
(részlet)
De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok, – ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.
Babits Mihály: Dal prózában
(részlet)
A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves?
Gyere ki a szőllőbe – virágos fákkal habzik a hegy
Gyík surran a szurdékban, amerre az ember megy
A rög szinte él, a nap szinte nedves –
Kányádi Sándor: Tavaszi kép
Napfénnyel-vegyes, langyos
földet hantolgat, reszkető
csemeték tövére, egy gondos
faültető.
Ő maga öreg fához
hasonló: csupa dér,
a két keze, két ráncos
őszi levél.
Babits Mihály: Tavaszi szél
(részlet)
Ez a friss nap se tudja még
hogy a földben zavart csinál
amely nem lesz se szelidebb,
se tisztább a tavalyinál;
sötét csirák kéjeiről
semmit se sejt; csak mosolyog
s édessen ömlik mint a must
mely bor lesz majd s égetni fog.
Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás
Tarka virágnak
Illata kábít, –
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;
Lebben a lepke,
Röppen a méh –
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál.
Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett; –
Harsog a himnusz,
Hangos a táj! –
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket…
Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind!
Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! –
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!
Somlyó György: Ezen a tavaszon
(részlet)

Ha még ifjú volnék s nem nyomna mindenféle gond és fojtó aggodalom,

ezen a tavaszon

a nőknek azt mondanám

(s magamban titkon még most is ezt mondom talán):

legyetek szépek! nézzétek, a téltemető-virág

pici sárga szirmaiba temeti a tél irtózatát,

a hóvirág, a kankalin, a nárcisz

már elfeledte, milyen rettenetes volt a naptalan ég, a fagyott föld s a vajudás is.

Kálnoky László: Áprilisi este
(részlet)
Hűs, nyirkos este van. Ma a didergő
kora tavaszi táj oly idegen:
a Dunapart, az ótorony, az erdő,
a sárga lámpasor a szigeten.
És mintha bánatos szemmel csodálnák
fent a változhatatlan égi ábrák
változhatatlan sorsunk idelenn.
Csukás István: Április
(részlet)
Erdők doh-csendjét felverik
a kirándulók, reggelit
nyársról bicskáznak csillogó
szemmel s szájjal, s zajtalanul,
zöld izmot feszítve gurul
sűrű nyárba a földgolyó.
Tóth Árpád: Tavaszi holdtölte
(részlet)
Táncolva suhannak a szőke sugárkák,
Hűs hold aranyával elöntve a lég,
Ott kinn, valamint csodaszép, szines árkád,
A méla nagy ablakok ív-sora ég.
Vén függönyömön kipirúl a virág-dísz,
Rég elfeledett kezek ósdi müve:
Foszló violák, halovány, puha nárcisz,
Mind, mintha virulna, oly édes, üde...
Kosztolányi Dezső: Áprilisi ezüst eső
Szeles, fehérlő délutánon,
mikor dalt hallasz messze, távol,
a tiszta, illatterhes égből
hull a napfényes, könnyü zápor.
Akáctömjén röpül a légben,
a lomb merengő, szűz fehérség,
kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Nyílt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap,
vékony, ezüst esőfonálon
fehér angyalkák citeráznak.
Piros a síró égnek arca,
s a lágy eső vígan pörög le,
mint fiatal, szelíd leányok
titkos szerelmü, enyhe könnye.
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj, felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
 
hullj le, te zápor,
 
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.
Zsiros Ari: Tulipánok
(festmény)
Karinthy Frigyes: Zivatar 1927. április 2. délután
Tavaszi felhők közt hirtelenül
Megvillant valami – cikázó harangnyelv
S a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána.
Egyet ütött csak
És egyet dobbant rá válaszul lélekharangom:
Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél!
Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedő hajómról a S.O.S.-t!
Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.


Eső (fotó: Legeza Dénes István)

Eső
(fotó: Legeza Dénes István)

Juhász Ferenc: Áprilisi elégia
(részlet)
Égetik a kertekben, temetőkben a tavalyi gazt,
a tavalyi lombot, a krumpliszárat.
Asszonyok, sírásók gereblyézik a sírokat, ágyasokat,
fekete rudakban nyúlik a füst, akár a bánat;
a fekete rudakat szétzilálja az alkonyi szél,
a gyors eső előtt a földre csapódnak verdesve, leomolva,
fekete madarak szárnyaként a kertekben, temetőkben,
a ropogó máglyák lombjai, a madarak tolla;
Kabai László: Virágzó gyümölcsös
(festmény)
Juhász Ferenc: Áprilisi elégia
(részlet)
nehezen tavaszodik, de ezen a tavaszon már
a szó is nehezebb, mint a só, kristályokban
a szívre rakódik az elhallgatott, a kimondhatatlan,
s epévé válik a kenyér a szájban, a nyál a torokban;
s a félelem is, hogy lassan megöregszünk, s mit se tettünk,
hisz tavaszodik újra, s hol van a tegnapi tavasz, a régi?
Faludy György: 24. Április végén
Április vége van megint. Hányadszor már, ki tudja?
Gőzölögnek a pocsolyák, csupa csillám az utca.
Ezer mérföld sugárban zöld a tájék; nemsokára
kinő a búza gyermeteg, arkháikus szakálla.
Fehér kakas nézi magát a tóban s kukorékol.
Lenn kis halak folyton fújják a szappanbuborékot.
A patakban kerek kövek: mind egyszerre beszélnek;
köztük a moha foltjai, megzöldült rézfillérek.
A hegytetőn galagonya áll tárt karokkal: várja
a felhőket, hogy karmait langyos véknyukba vájja.
Köröskörül a szerelem eperszaga. Megállok,
Li Ho, a volt császári ház egy sarja, most napszámos,
s a gyönyörtől megremegek,
ahogy a mindenség előtt
porig hajtom le fejemet.
 
Jékely Zoltán: Velencei április
(részlet)
Sütkérezem a feltámadt napon,
álmatagon,
s Velence köveit simogatom,
rajzolgatom.
Fekete, néma hangszerek,
suhannak lent a gondolák,
évezredek
mélyéről ittmaradt csodák.
Rózsálló, sávos fellegek
a város átlátszó egén:
a menny lebeg felettetek,
a mennyet látom lentről én!
Húsból, vérből szép ékszerek,
isteni lányok, asszonyok:
valami bennem értetek
a sírban is zokogni fog!
Bertók László: Áprilisi fa
Befelé, mindig befelé,
a szem, mint bogár csápja,
mint ultrahang, gépiesen
jelez falat, fát, embert,
a fül, a szervek ághegye
vattába fúr, végérvényes
arcot vesz föl a város…
Befelé, mindig befelé,
hasadt sziklákra, kövületekre,
mamutnyomba lépő mamutra,
emberi hangú növényekre,
a fára, a falra, az arcra,
befelé, be a múzeumra…
És ez az áprilisi fa,
az egyszeri, a sose látott,
zöld ujjhegyeivel fölborítja,
helyrebillenti a világot.
Jékely Zoltán: Tavasz a Városmajorban
(részlet)
Felhő-rucák lubickolnak az égen,
mely kékebb, mint a legszebb hegyi tó;
támlátlan, rokkant padra dőlve nézem,
szomjas szememnek tündér itató!
Körülöttem szegett fővel botorkál
két-három zord, magábahullt öreg:
bottal piszkál avart vagy új rügyet,
s a sírás, mint szálka, áll a torkán.
Jékely Zoltán: Bátortalan tavaszodás
(részlet)
Száguld a koldus-szagu tél,
szirmok esőjét záporozza.
Emlékeim felé, elálmodozva,
egy mag-vitorlás ringva útrakél.
Utána megremegve bámul a
kis pipehúr – érzelmes pici kék szem –
és búcsut int a rom-kőkeritésen
a primula.

Balázsovits Zsuzsanna: Április

Balázsovits Zsuzsanna: Április

Babiczky Tibor: Reggeli áprilisban
Barna T. Attila: Áprilisi szél
(vers)
Kerék Imre: Áprilisi változatok
(vers)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal