JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. augusztus 19.Névnap: Huba
    
 
Hónapok
MÁJUS 1. – ZRÍNYI MIKLÓS SZÜLETÉSNAPJA – 1620
 

ZRÍNYI MIKLÓS, GR. (Ozaly vagy Csáktornya, 1620. május 1. – Csáktornya, kursaneci erdő, 1664. november 18.): költő, prózaíró, államférfi, hadvezér.

A dalmát-horvát eredetű család Zrin váráról Zrininek írta magát, a Zrínyi névalak későbbi fejlemény. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős dédunokája. 1628–34-ben a grazi, bécsi, nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult. Az 1635 nyarán félbehagyott tanulmányait a Pázmány előkészítette itáliai utazás egészítette ki. 1637-ben Csáktornyán kézbe vette birtokainak irányítását és védelmét. 1641. április 25-én a testvérek megosztoztak a birtokon; Zrínyi Miklós a muraközi, Péter a tengermelléki részeket kapta, ez vezetett kettejük magyar és horvát nyelvi elkülönüléséhez. 1642–44-ben Zrínyi Miklós a svédek és az erdélyi csapatok ellen harcolt (Szilézia, Morvaország, Felvidék). Verseket írt Esterházy Júlia Annához (A vadász és echo, 1643) és a Frangepán Györggyel már eljegyzett Draskovich Mária Eusebiához; őt 1646. február 11-én feleségül vette. Eusebiát verseiben Violának nevezte (két Idilium, Fantasia poetica, Arianna sírása, 1645). A Szigeti veszedelem „egy télben történt” megírása retorikus túlzás, az invokáció már 1645 őszén–telén kész volt, a munka nagy része 1647–48 telére esett, a IX. énekhez Zrínyi Miklós áprilisban kezdett hozzá. Horvát bánná nevezték ki; esküjét 1648. május elején tette le Bécsben. Már hadtudományi munkáiba is belekezdett, amikor a török elleni nagy „conjunctura” évére időzítette az Adriai tengernek Syrenaia groff Zrini Miklós megjelenését (Bécs, 1651). Második felesége a bécsi Löbl Mária Zsófia, Rattkay György unokahúga. A Tábori kis tracta 1646 után, a Vitéz hadnagy 1650–1653 között készült (1650–51-ben az aforizmák túlnyomó része, 1652-ben a discursusok, 1652–53-ban az utolsó aforizmák és a centuriák befejezetlen sorozata, a centuriák végén Az idő és hírnév címmel ismert epigrammaciklus). Tevékenyen politizált, kiépítette velencei és firenzei kapcsolatait, érintkezésben volt Erdéllyel. 1656–57 telén írta a Mátyás-elmélkedéseket; egy svéd követjelentés szerint 1657-ben traktátust adott ki arról, „hogy Magyarország miért ne indítson háborút” Erdély ellen (a mű elveszett vagy lappang). 1660 júniusában Velencében járt, itt ez évben jelent meg Zrínyi Péter horvát Syrena-fordítása (ebben egy horvát epigramma Zrínyi Miklós szerzeménye is lehet). Várad 1660. augusztus 27-i eleste után elkezdte, és talán csak 1663-ban fejezte be Az török áfium ellen való orvosság című művét. Mint kora legtekintélyesebb magyar politikusának és katonájának, nemzetközi ismertsége is tovább növekedett: a Rajnai Szövetség őt szerette volna látni a török ellen egyesülő keresztény hadak élén, de 1663. szeptember 9-én csak a magyar csapatok főparancsnokságát kapta meg; év végén leváltották. A téli hadjárat (1664. január 21. – 1664. február 15.) diadalai után késleltetve és kellő segély híján, sikertelenül ostromolta Kanizsát. Reálpolitikus tervek közepette érte a halál: vadászatán sebzett vadkan végzett vele. Halála körülményeit a tragikus kimenetelű vadászaton jelen volt Bethlen Miklós jegyezte föl.

A lírikus Zrínyi Miklós nem kevésbé jelentős, mint az eposzíró. Lírájának is alapvonása a heroizmus; versei műfaji, kompozíciós és versszerkezeti újítások. Elszakadt az általa jól ismert korábbi magyar költőmodelltől, műfajoktól, költészettípustól és közlésformáktól: történetileg és poétikailag képzett, műfajteremtő újításait véghezvivő költő; tipográfiailag is megtervezett, nem dallamra készült szövegverseit már nem kéziratos terjedésre bízta. A megkomponált és részben illusztrált Syrena-kötetben először közölt magyarul nyomtatásban szerelmes verseket.

Mindenekelőtt eposzával teremtett újat. Barokk stíluselemei, mesteri szerkesztésmódja, Athleta Christi típusú hősformálása „a vereség mint győzelem” fikcióját teszik művészileg felfokozottan hihetővé. Rokoni kötelék fűzte hőséhez, akinek példája a bűnös, széthúzó magyarságot ért isteni büntetés elengedésének lehetőségét példázhatta Szigetvár védőinek erkölcsi megjobbulásával, méltó megdicsőülésével. Az eposzi tárggyá növesztett szigeti ostrom történetét alapos forrástanulmányokkal hitelesítette (Sziget várában soha nem járt!), de különbséget tett a történeti tények és a művészi igazság között. A „magyar nemességnek” dedikált Szigeti veszedelem felekezeti elfogultságokon felülemelkedő, erkölcsös nemzeteszményt, abszolutisztikus államberendezkedést sugall, politikai célja a kivívandó függetlenség.

Az írói program szerves része a próza azért is, mert minden mű megint újítás, irodalmunkban magyarul még nem ismert műfaj meghonosítása. A prózaíró Zrínyi Miklós magyar hadtudományi irodalmat, korszerű politikai elméletet, történelmi–politikai publicisztikát teremtett. A Tábori kis tracta katonai szabályzat, a Vitéz hadnagy tapasztalatokat is hasznosító,teoretikus példatár, a Szent László-beszéd struktúráját követő Mátyás-elmélkedések királytükör, az Áfium programadó kiáltvány.

Már a XVII. században latin iskolai fordítási példa volt, s később is mindig a hazaszeretet, a „jobbítsuk meg magunkat”, a nemzeti önbírálat eszményeinek forrása. Kodály Zoltán közvetlenül 1956 forradalma előtt szerzett hozzá zenét.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
(diafilm – Neumann-ház)
Zrínyi Miklós
(diafilmek – Neumann-ház)

Zrínyi Mikós: Az török áfium ellen való orvosság
(részlet)
Ne bántsd a magyart

…Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; én csaknem mint egy néma, kinek semmi professiom [hivatásom] a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván: Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon? hogy senki utolsó halállal való küzködéseden egy biztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én őrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tüz!

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
(részlet)
Pars prima
2.
Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját.
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
(részlet)
PERORATIO
(BEREKESZTÉS)
S honnan Scitiábul kijütt magyar vitéz,
Merre vitézségét látta világ nagy rész,
Azokrul helyekrül minden szem reám néz,
Hirrel, böcsülettel, valamig világ lesz.
De hiremet nemcsak keresem pennámmal,
Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal:
Míg élek, harcolok az ottoman hóddal,
Vigan burittatom hazám hamujával.
Zrínyi Miklós: Az idő szárnyon jár
(részlet)
Az idő szárnyon jár,
Soha semmit nem vár,    
    És foly, mint erős folyás;
Visszá soha sem tér,
Mindent a' földre vér,
    Mindeneken hatalmas;
Ő gazdagot, szegént
Öszveront egy szerint,
    Nincs néki ellenállás.
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
(részlet)
Pars octava
 (Nyolcadik ének)
1.
Ihon jün szárnyas lovon szép piros hajnal,
Mosódik zablája fejér tajtékjával,
Az ló fekete volt, de szebb Pegasusnál,
Orra likjábul tűz, szemébül jün halál.
Hollósy Simon: Zrínyi kirohanása
(festmény)
Csontváry Kosztka Tivadar: Zrínyi kirohanása
(festmény)
Pásti Nóra: Zrínyiek a ponyván
(tanulmány)
Zrínyi Miklós: [Nem írom pennával…]
Nem irom pennával,
Fekete téntával,
De szablyám élivel,
Ellenség vérivel,
Az én örök hiremet.
Zrínyi Miklós: [Befed ez a kék ég…]
Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
rrám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

[Zrínyi Miklós levelezéséből, 1642–1664]

Zrínyi nagy formátumú egyénisége, írói tehetsége leveleiben is megnyilatkozik. Töredékében fennmaradt levelezésének (amelyből mintegy 400 van publikálva) nem egy darabja mesteri szépírói teljesítmény. A személyes indat, mondanivalójának őszinte átélése és lelkesedése, pátosza gyakran eredményez stiláris remekléseket. Elsősorban három terjedelmes, emlékiratszerű levele (169., 174., 185. sz.) jó példa erre. Mindhárom latin nyelvű, latin stílusában Zrínyi talán még magyar leveleit is felülmúlja. Levélstílusának legfőbb erényeit az adja, hogy ötvözi a Rimaytól ismert retorikai tudatosságot a levélíró Bethlen mozgósító erejű lendületével és Pázmány korlátok közé szorított szenvedélyességével. II. Rákóczi Ferenc lesz majd az, aki a magyar levélstílust ezeken a magaslatokon folytatja tovább.

Zrínyi Miklós Montecuccolinak
(részlet)
1662. augusztus közepe, Pozsony

Legkitűnőbb Vezér!

Mivelhogy méltónak tartod magadat és egész hadseregedet a diadalmenetre, sőt diadalmenetet is tartasz, engedd meg, kérlek, hogy én, római szokás szerint, amely megengedte a katonáknak, hogy szemébe mondják a győztes hadvezérnek, amit akarnak, elmondjak Neked egyet-mást.

Tehát ötven mérföldnyire visszaűztél 50 000 törököt? Kemény fejedelmet visszahelyezted trónjára? Új őrségeket helyeztél el a várakban? Erdélyt megőrizted? Ejha! Nagy tettek ezek, sőt a legnagyobbak! De ezekkel a nagyhangú szavakkal vége is a dicsőségnek. Mondd, mondd nekem, mi haszna van a te hadjáratodból Magyarországnak? Mondd, visszaadtad-e nekünk Erdélyt, amelyet bizony épségben vettél át? Add vissza előbb Erdélynek Kemény fejedelmet, akit adott szóval éstalommal hitegettél, add vissza azt a boldogságot, békét és bőséget, amelyet seregeddel és őrségeiddel kiűztél onnan, és akkor tarts diadalmenetet, akkor bitorold magadnak azt a híres három szót Jöttem, láttam, győztem.

Bethlen Miklós élete leírása magától
(részlet)

Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén. Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt. Rettenetes sírás lőn az erdőben, a legalábbvaló, csak a gyermek is siratta. Azt akarják vala, hogy én vigyem a hírét a feleségének, de én, mint új, ismeretlen ember, elvetém magamról Zichy Pálra. Fogók a testet, és amely kétfelé eresztős hintóban kimentünk volt, abból az üléseket kihányván, abban nyújtóztatók, és én az ablakban ülék és hazáig fejét, mejjét tartottam. Otthon hosszú veres bársony dolmányba öltöztették és osztán eresztették a feleségét hozzája, aki eszén sem volt buvában. Igy lőn vége Zrínyi Miklósnak: csuda, olyan vitéz, sem lőtt, sem vágott a kanhoz, stuc, spádé lévén nála.

Bogdán István: Régi magyar históriák
(részlet)
1. Bajvívás a végeken

De egy-egy vár ostromakor is sokszor került sor személyes viadalra. Zrínyi a Szigeti veszedelem-ben Deli Vid és Demirhán bég viadaláról énekelt:

Ily szók után gyorsan reá rugaszkodik,
Alatta fekete föld ugyan rözzenék,
Villámlás módjára dárdája kitünék
Kezéből, de Demirhán gyorsan elugrék…

[…]

Így igaz. Oly kevesen szálltak perbe az idővel, még kevesebben vallották azt, amit a 16. században szinte minden közvitéz, és vallotta még Zrínyi, a költő, így végezvén a Zrínyiász-t:

De híremet nemcsak keresem pennámmal,
Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal:
Még élek, harcolok az ottoman hóddal,
Vígan burittatom hazám hamujával.

Vörösmarty Mihály: Zrínyi
(részlet)
Mint viharok közepett magasúlva fogantatik a sas,
És közel a villám honjához kél ki rideg kőn:
Úgy amit magas elmédben hadakozva fogadtál,
Harc villámi között keleted ki világra: azért forr
Véresen és szilajon dalaidban az emberölő harc,
És az erő, a férfi kebel diadalma, királyként
Őrzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek.
Igy te, dicső, kétszer fizeted le hazádnak adódat:
Vassal is, ami csatát zengél, tusakodva megállván
S rajtad ütő törökök már félnek lenni előtted,
Szűtelenűl, rend-bomlottan váraikba osonnak,
Reszketvén ott is hadat űző Zrínyi nevétől.
De ölel a haza, s mond örömében sírva fiának;
Mí pedig áldva füzünk szent emlékedre borostyánt,
És az idő röptét terhes bánattal elállván,
Kérdjük ohajtva; vezér költőt még ád-e hasonlót
Hozzád, hajh! te korán elirígylett fénye szemünknek!
Vagy kárhozva levénk, hogy örökké visszasohajtsunk,
S nagy példákra magyar már naggyá lenni ne tudjon?
Kölcsey Ferenc: Zrínyi dala
(részlet)
Hol van a bérc, és a vár fölette,
Szondi melynek sáncait védlette,
Tékozolva híven életét;
Honnan a hír felszáll, s arculatja
Lángsugárit távol ragyogtatja,
S fényt a késő századokra vét?
Itt van a bérc, s omladék fölette,
Mely a hőst és hírét eltemette,
Bús feledség hamván, s néma hant;
Völgyben űl a gyáva kor s határa
Szűk köréből őse saslakára
Szédeleg ha néha felpillant.
Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke
(részlet)
 
Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat,
Vérkönnyel ázva nyög feléd!
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,
És marja, rágja kebelét.
A méreg ég, és ömlik mély sebére,
S ő védtelen küzd egyedűl,
Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére,
Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl!
 
Juhász Gyula: Zrinyi a költő
(részlet)
Sötéten csillogó bogyószemed
Mély századok éjéből rám mered,
Mint keserű vád és komor panasz,
Csüggedt szívem mélyébe villan az!
Tudom, mit kérdez hű és bús szemed,
Mely látott halni, győzni eleget
S jövő kárpitján nézett bizton át,
Fénnyel nyilazva a sűrű homályt.
Zrinyi Miklós, zerinvári gróf
(szócikk)
Petőfi Sándor: A nemzethez
(részlet)
Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon ugy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!
Oh de akkor, akkor nem veszünk el,
Akkor élet és dicsőség vár ránk,
Akkor saját örök birtokunk lesz,
Ami után eddig csak sovárgánk.
Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas
(részlet)
 
A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzemenyi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.
Kosztolányi Dezső: Zrinyi, a költő
Szeretlek téged, harcos, hősi költő,
zord hadvezér, te rettegett, te nagy,
ki a tiport magyarság szívbetöltő
tartalma, lángja, édes fénye vagy!
Nehéz kardoddal a tart apritottad
s magad csatáztál, oroszlán-fiók.
Az angyaloknak fennről büszke tollad
szavára hozzánk kellett szállniok.
Szeretlek! Ámde akkor voltál legnagyobb,
hogy a teren mindenki elhagyott,
mart a török s a gyáva cenk zavart,
s te a jövendő századokba zúgva
a sváb ripőkre szóltál szörnyü búdba
kardodra csapva: Ne bántsd a magyart!
Illyés Gyula: Három költői katona-levél a kedveshez
(részlet)
Miklós Eszékről Violához
Harcolunk, fagyban. Őrjöngéseitől
télnek és szélnek lett egyik felől
markomban kardom egyre merevebb,
másik felől
– hű kezed folyton melegebb!
Mert fölöttem két Múzsa tündököl:
– ne feledd! –
az Istenanya s az Emlékezet!
Illyés Gyula: Zrínyi, a költő
(részlet)
s hősöket láthat, hadakat teremthet,
kezében tollal diadalt szerezhet
nézve mereven a Mura vizére
a magyarok seregtelen vezére!
Illyés Gyula: Hódolat a szigeti Zrínyinek
(részlet)
Elvész ki megadja magát. El az is. Tehát
vissza a csűrt-csavart föltételekkel is, hogy
„szabad elvonulás” meg „biztosíték” –
A fölvonulás útjába esik a vár.
Meg kell szerezni; tudjuk; selyemzsinóros parancs. Tehát
bármily esetben az várhat, ami
Temesvárnál Losonczira – Tehát
tehát, tehát – nyújtsd még egy töltetért
poharadat a szivélyes háziasszony üvege alá,
fogadd el a készséges ifjútól ezuttal is
cigarettádra a tüzet
s lebegj, mintegy a füst hullámán, ringatódz
a tájékozott társaság,


Takáts Sándor: Zrínyi Miklós emlékezete – Bajvívó magyarok: Képek a törökvilágból
Bakay Kornél, Csajághy György, Molnár V. József: Történelem 6. osztályosoknak
(tankönyv)
Tóth Béla: Zrínyi, a költő halála
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal