Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

ZAMARÓCZY JENŐ (Trencsén, 1891. szept. 7. – Budapest, 1957. dec. 16.): gépészmérnök.

Oklevelét 1913-ban a budapesti műegyetemen szerezte, majd részt vett az I. világháborúban. 1920–26 között a miskolci Magyar Acélsodrony, Drótművek és Kötélgyár (Deichsel-gyár) üzemvezető főmérnökeként főleg hőkezelési kérdésekkel foglalkozott. 1927-ben az USA nagy automobilgyáraiban a teljes cserélhetőség elvére épített precíziós autómotor-alkatrész tömeggyártási és műszaki szervezési feladataival és gyakorlati alkalmazásával foglalkozott. 1928-ban visszatért Budapestre és a Danuvia RT üzemvezető főmérnöke lett. E munkakörben már a 30-as évek elején (1932–33) Magyarországon elsőként megvalósította az elemi műveletekre beosztott és kizárólag műveleti utasítások alapján vezetett és szervezett alkatrészgyártást, mely az illesztésmentes szerelést lehetővé tette. Rövidesen a Danuvia RT. műszaki, majd ügyvezető igazgatója, ill. helyettes vezérigazgatója lett. A II. világháború után a Danuviát rövid idő alatt az országos gépi szerszámellátás központjává fejlesztette. 1951-től a Gépipari Tervező Intézet finommechanikai szakosztályának vezetője volt. 1954-től a Diósdi Gördülőcsapágygyárban dolgozott.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1991. MTESZ)