JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. január 16.Névnap: Gusztáv
    
 
Hónapok
JANUÁR 21/22. – VÍZÖNTŐ HAVA
 
Rudan Mária: Vízöntő zodiákus

Rudan Mária: Vízöntő zodiákus

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„…Kanta…”

Mint ismeretes, a Nap évről évre végigvándorolni látszik a pályája vonalába eső, úgynevezett állatövi csillagképeken. A csillagászat ókori felvirágzásának idején január 21/22-től február 18/19-ig a Vízöntő csillagkép adott neki otthont. A Vízöntő hava, Vízöntő jegy elnevezés ma is ilyen értelemben használatos, jóllehet a valóságos helyzet a Nap precessziója miatt megváltozott az idők során, csillagképünket ma már márciusban ragyogja be a felkelő Nap fénye.

A távcső felfedezése előtt a csillagászok számára nem csupán viszonyítási helyül szolgáltak az állatövi csillagképek. Az asztrológia az emberi sorsot befolyásoló erőknek tekintette őket a planétákkal együtt. Az állatövi csillagképek szimbolikája a csillaghitben fogant, de számtalan naptári vonatkozása is van.

A Vízöntő mitológiai rangját még abban az időben nyerte, amikor a Közel-Kelet földművelői az időszámítás alapjait megvetették. Ekkor, 5–6000 évvel ezelőtt, a téli napforduló csillagképe, és három zodiákusbéli társával, a Bikával, Oroszlánnal és a Skorpióval együtt a naptári sarokpontok és égtájak ura volt. Ennek emlékét őrzi a bibliai látomásokban szereplő négy apokaliptikus fenevad és a négy evangélista jelképe, melyek közül az emberarcú lény (angyal) testesíti meg a Vízöntőt.

Földi János: Januarius, az Égi jegy szerént Vizöntő Hava
Vizöntő havában Nyárra
  Hordj jeget, ha a' Tél nagy.
A' Vízvévő tsatornára,
  Vigyázz, bé ne zárja fagy.
Trágyázz, vadássz, búzát forgass,
Égett bort 's olajt le-tsorgass,
  Száraz ágakat le-nyess,
  Tűzre, másra fákat mess.

Az állatövi csillagképek jelei
Rudan Mária: Vízöntő csillagkép

Rudan Mária: Vízöntő csillagkép

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
JANUARIUS
Fordul a Hold: vajha jóra fordulna Pál,
Fordul az hirtelen házasság s nem áll,
Sokszor meleg ágyon hideg szeretet hál.
Gergely Ágnes: Almaszedő öregasszony
Az évben Vízöntő hava jócskán felébe múlt,
almát szedne a fák alatt, csak ami elgurult,
köténye van az öliben, megrakná jó tele,
csúszik, hámlik a héj, ahogy csak törölné bele,
négykézláb megy, kapkod, keres, a szép gyümölcs szalad,
horgas ujjával értenyúl a kertkapu alatt,
sötét a szikomorfa benn, az árnyéka fehér,
hófelhő jön észak felöl, idáig el sem ér,
itt nem kell félni, szél se jár, a márvány szélfogó,
itt egy-tömegben áll a füst a földön, mint a hó
piros bogár megy párosan, együtt botlik a test,
az értelmetlen szenvedélyt a kövek közt keresd,
ahány ott fenn a nagybetű, az mind arany-veréb,
a jobbik válla szaggat-é, vagy villámlott az ég,
jaj, fára mászna, itt belől csak felfelé van út,
jönnek a csőszök, párosan, rázzák a kertkaput,
jaj, szárnya nőne, de mi lesz, ha egyszer szárnya nőtt,
annyi erő kell még ide, mint ébredés előtt,
térde alatt az ércsomó lilára megdagad,
csak csúszni egyet, mégegyszer a nyelvébe harap,
gyümölcstermő öreg kezét a sírhoz cipeli,
eljön egy temetőbogár és mécsest tart neki.
Mátyási József: Hajnali szomorú képzelődés
(részlet)
De nem jó soha nem sírni, mert az érzéketlenség,
 
Követi, mint a sok száraz időt terméketlenség.
Egyiptom öntözésével az Ég sohasem fárad,
 
De keblében lévő szíve a Nilus reá árad.
Most hát délen járó napom ért a Vízöntő jegybe,
 
Jóllehet virradtakor is nedvesbe járt már egybe.
Földi János: Egy téli víg napra
A nap öszvevett világit ablakunkba sütteti,
Télidőbe, bár tekintsed, ékesül tekinteti!
Még alig, hogy kezde jőni szép világa felfelé,
Nem tudom, mi furcsa kedv már szíveinket eltelé.
Majd tovább is, hogy mosolygó fénye feljebb lépdegel,
Mind nagyobb-nagyobb serénység szíveinkbe keldegel.
Nem tudom, miféle nap lesz, mely ma hozzánk érkezik.
Látom azt, hogy víg örömmel kezdetén ígérkezik,
Mintha minden órán hívna, hogy ma vigadozni kell;
Titkos inditóerő ez, e napunkba! hinni kell!
Babits Mihály: Halavány téli rajz
(részlet)
Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Juno

A csillaghit az egyes állatövi jegyek és csillagászati hónapok uraivá az ismert planétákat tette. A hellenisztikus világban azonban olyan istenek is uralomhoz jutottak az állatövi jegyek felett, akiknek planetáris vonatkozásaik meglehetősen homályosak, noha „égi hatalmak” voltak, hisz az Olümposz volt a székhelyük. Az olümposziak éppen tizenketten voltak, mindegyikőjükre jutott egy-egy csillagászati hónap, állatövi jegy. A „levegős” Vízöntő úrnője, az istennők feje, Héra (latinul Iuno) lett, Zeusz (Jupiter vagy Iuppiter) légies nővére és felesége.

Hérát egyik melléknevén „tehénszeműnek” mondták, madara a páva, fája pedig a Heszperiszek kertjében álló aranyalmafa volt. Héra tehénistennő előképe talán az egyiptomi Háthor volt, az „Ég tehene”, aki tőgyéből táplálja a Napot és többi csillaggyermekét (l. Nut). Ilyen kép Héráról is fönnmaradt. Tejével ő tette halhatatlanná a napisteni Héraklészt, s a rege szerint a Tejút akkor keletkezett, amikor a nagy erejű gyermek szorítása nyomán kebléből az égre fröccsent a tej. A Heszperiszek aranyalmafája szintén a Tejutat jelképezte. A páva is égjelkép volt. Eredetileg Argosznak („Ragyogónak”) hívták, s Héra ezerszemű óriás testőre volt, Zeusz változtatta pávává halála után. A mitológiai magyarázat szerint szemei azóta is a hímpáva faroklegyezőjét díszítik. Ha tudjuk, hogy a „szem” csillagot is jelentett, belátjuk azt is, hogy a kiterjesztett pávafarok a csillagos égboltot jelképezte.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Uránusz

A görög csillagképek között is van egy Cethal (latinul Cetus), amely részben a Vízöntő alatt lubickol az ég tengerében. (Jegyezzük meg: a perzsa és hindu csillagképnevek alig térnek el a görög-rómaitól.) A Varuna név annyit tesz: a „Kötés Ura”, amibe a szelek fölötti hatalom éppúgy beleértendő, mint az eskütétel, és minden más szimbolikus égi kötés. (A közép-amerikai kultúrákban az égitestek pályáit a világot összetartó köteléknek, a naptári csomópontokat kötélcsomóknak képzelték.) Ő volt a Nap tizenegyedik megjelenési formája, azaz a Vízöntőé, mely a Nap tizenegyedik állomása a hagyományosan Kossal kezdődő Állatövön.

A germánok más néven tisztelték (Odin, Woden), de szerepköre nem változott, már ami a holtak, a szelek és a tél feletti uralmat illeti. Rómában, az ősi capitoliumi istentriász egyik tagja, Quirinus agráristen azonosítható vele. Az ő ünnepe, a Quirinalia a Vízöntő uralma alá, február közepére esett, és Stultorum Festa, „Bolondok Ünnepe” nevén is emlegették.

Az indoeurópai istenség tisztelete – úgy tűnik – egybefonódott az Európa-szerte őshonos medvekultusszal. A téli álmot alvó medve indogermán nevei (latin ursus, francia ours, angol bear, svéd björn stb.) rokon hangzásúak az Uránosz/Varuna istennévvel. A medvekultusz különböző formái az időszak ünnepeiben, a farsangi szokásokban és hiedelmekben a közelmúltig fennmaradtak. Mindez kézenfekvővé tette, hogy az asztrológusok az Uranusról elnevezett bolygót a Szaturnusz mellé, a Vízöntő „trónusára” ültessék.

József Attila: Téli éjszaka
(részlet)
A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.
Tompa Mihály: A tél
(részlet)
Felhők borongnak a magas bérc tetején;
Virágok ünnepe- s az oltárok helyén
A tél uralkodik, s törvénye oly kemény!
Dayka Gábor: Téli dal
(részlet)
A bágyadt Zephyrek lengedezéseit
A zúgó Boreas mord szele váltja fel;
S már a parti virág, melyet a hűs patak
 
Rengő habbal öblít vala.
Orczy Lőrinc: Tokajban való érkezés télen
(részlet)
Ott vagyok s képzelem a szöllős dombokat,
Tokaj hegye körül felkelő ormokat,
Most a szomorú tél béfedte azokat,
S rejti szemeimtől víg ábrázatjokat.
Nyugszik a természet, jég fedez vizeket,
Hó fehérségével bélepett réteket,
Zúz és fonnyasztó dér borít ligeteket,
Homályos köd fekszi a szép vidékeket.
Babits Mihály: Szőllőhegy télen
(részlet)
Az egész szőllőhegyet látni most,
a hegy husát most látni meztelen,
mint ájult hölgy, mutatja fesztelen
telt formáját, a gömbölyűt, csinost.
Tompa Mihály: Télben
Mikor majd a fagyos bilincset,
Mely nehezűl a folyamon,
Szellő s napsúgár összetépik,
S az át fut vígan, szilajon!
És medre szűkéből kikelve,
Mező- s lapályra zúgva ront…!
Megretten aki hallja, látja:
Pedig csak áldást hord dagálya!
S nyomán zöld lesz part és porond!
Mikor majd a csalit s az erdő
A lágymeleg légben kihajt!
Hűs rejtekén madár-csoport üt
Élénk, kedves, boldog zsivajt!
A termő ág mosolygó, rengő
Virág-rojttal leszen fedett …
S a lágy bongás, a fény, az illat,
Hideg, beteg s holt szívekig hat
S hoz új erőt, új életet!
Mikor majd hév napokban, a nép
Munkára gyűl minden felől,
S a gyors kaszás előtt a habzó
Rét fűve rendre, rendre dől!
Vig éneklés zendűl a halmon,
Örömre gyúl a magvető:
Lefonnyadott a búza sása,
Megért immár az aratásra …
–  Mikor majd – eljön az idő!
Szabó Lőrinc: Téli napfény
(részlet)
Mikor, még csak az ablakon át,
a kezemre idenyal,
felbámulok, rá, úgy emel, hív
a sugaraival;
januári, de máris oly jó,
oly érthetetlen,
mint gondolat nélkül a vágy
a szerelemben.
Ady Endre: A hatalmas tél
(részlet)
És szólnak, üzengetnek
A kis faluk így télen.
Szeretik egymást nagyon
S hófedeles házaikat
Ki-kitárják kevélyen.
És mindent elárulnak
A hó alatt a falvak:
A kis falusi erőt,
A sok mihaszna életet
S a nagy téli hatalmat.
Vörösmarty Mihály: (Borzasztó télnek…)
Borzasztó Télnek már majd közepét is elhagyván
Viszamegy esztendőnk s más jön helette viszont
Kányádi Sándor: Tél
(részlet)
Beállt a Küküllő,
jégpáncél van rajta.
Nagy csönd van, elveszett
egészen a hangja.
A lovát úsztató
nyári kis legényke
korcsolyázni jön most
az arasznyi jégre.
Csorba Győző: Tél hava
(részlet)
Egyhangú könyvlapok unalmas szövegek
lapozni sincs kedvem ebben a januárban
A karácsonyi nagy kalandok izgató
lázaiból kivált nehéz így folytatódni
Babits Mihály: Téli barlang
(részlet)
Lakás, óh pesti lakás, óh téli
barlang! most egyszer rajtakapom…
Még mult telemnek titkait éli
látatlanúl és hallgatagon.
Mert meg nem áll a kegyetlen naptár; –
de őrzi tavaszról a tavalyt
a zárt lakás, mint télen a kaptár
némultan őrzi a dermedt rajt.
Mily furcsa az ember, balga állat,
aki nyáron alszik, télen él. –
Fölrántom a villanyt. Unt fény, áradj!
barlang, ébredj! kezdődik a Tél.
Kel, rezzen az emlék, megzavart raj!
Zsibongnak a könyvek a falon.
Régi írás lepi az asztalt, jaj!
Fenyegetve csillan a telefon.
Óh mint irigylem a medve boldog
téli szédületét, az ázott
föld mellén, vagy a holtak oldott
életét, vagy a kicsirázott
magvat, hogy a jó lágy sárba vetve,
téli szállásra, faltalan és
ajtótlan, az új kikeletbe
s a végtelenbe vegyülni kész!…
Komjáthy Jenő: Télen
(részlet)
A Természet holtra bágyadt,
Hűlt szerelmek, béna vágyak
Zizegnek a hó alatt.
A táj mint egy hulla fekszik,
Istenekkel nem vetekszik
A kifáradt gondolat.
Tóth Árpád: Téli verőfény
(részlet)
Mit ablakom körülfog vén kerettel,
Megfrissül most az únt, szomoru táj,
Víg napsugár pingál aranyecsettel
Az ócska képen és restaurál:
A régi Mester megkopott müvét
Ragyogni szítja most az új lazúr,
E vén világba zárt örök szivét
Feldobogtatja nékem most az Úr.
Vörösmarty Mihály: (A havazó télnek szele…)
(részlet)
A havazó télnek szele kezdi lezárni folyóink
 
Árjait, és jegesűl a hegyek ormin hava.
Már a címeres Híd nem rengeti annyi utasnak
 
Tagjait, hol kocsizott Pest s Buda kénye szerént.
A Duna szőke vizén nem eveznek el annyi hajósok,
 
Őket is a télnek mord szele rettegeti.
Partra tolatnak hajók, csikorogva körűltök haladnak
 
A jegek, és ropogó zajjal omolnak alá.
Tornai József: Kiabáló harang a tél
(részlet)
Párás üvegvirág a tél,
nehéz fagy-erdő a tél:
alatta mozdonyok gőzölögnek,
csillagok meghasadnak.
Tornyokon átszálló varjú a tél,
a folyók reggelre meszes,
hidakra merevedő jég-kezek.
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal