Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

VEDRES ISTVÁN (Szeged, 1765. szept. 22. – Szeged, 1830. nov. 4.) a pesti Institutum Geometricumban az elsők között szerzett mérnöki oklevelet 1786-ban. Szeged város mérnöke majd főmérnöke lett és ezt a hivatalát töltötte be egészen nyugalomba vonulásáig, 1821-ig. Első nagyobb munkája a II. József-féle kataszteri felmérésben való részvétel. A környék számos mocsarának lecsapolási tervét készítette el. A szőreg-gyálai határ 3600 holdas területén vízrendezés és ármentesítés után országos hírű mintagazdaságot szervezett. Úttörő munkát végzett a futóhomok megkötése terén Csengele határának fásításával. 1805-ben röpiratot jelentetett meg a Soroksár-Kecskemét-Kiskunfélegyháza-Szeged vonalvezetésű Duna-Tisza csatorna és a szegedi kereskedelmi kikötő és közraktár létrehozásának szükségességéről, A ’Tiszát a’ Dunával öszve kaptsoló új hajókázható tsatorna  címmel. Munkája alapos gazdasági okfejtést és részletes számításokat tartalmazott. Számos gazdaságfejlesztő elgondolása volt; ezek közül kiemelkedik az országos gabonaraktár, a szegedi téli kikötő és hajógyár, egy országos csatornahálózat, az átfogó Tisza-szabályozás, víztárolók létesítése, az öntözéses gazdálkodás, a rizstermelés és tógazdálkodás elvi megalapozása és gyakorlati megvalósítási tervei. Vedres a reformkor gazdaságpolitikai elképzelései előfutárának tekinthető; gyakran emlegetik „Szeged Széchenyije” néven; egyébként vízgazdálkodási elképzeléseinek hatása Széchenyire közvetlenül kimutatható.

Különösen nagy érdeme a magyar gazdasági-műszaki nyelv megteremtéséhez való hozzájárulás. Mérnöki működése mellett nyelvújító és szépirodalmi tevékenységet is folytatott, ebben a minőségben Dugonics András köréhez tartozott. 1790-ben jelent meg A magyar nyelvnek a magyar hazában szükséges voltáról című műve. Az ő tervei alapján nagyobbították meg a szegedi kőszínházat, s ebben előadták A Haza szeretete avagy Nemes Szeged városának a töröktől való elvétele című négyrészes vitézi játékát 1803-ban.

A király érdemei elismeréséül 1826-ban nemesi rangra emelte.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)