Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

VÁNDOR JÓZSEF (Temesvár, 1897. szept. 19. – Budapest, 1955. szept. 10.): vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora (1953).

Mérnöki oklevelét 1919-ben a budapesti műegyetemen szerezte. Pályáját a Wander Gyógyszer- és Tápszergyárban kezdte. 1925-től Németországban a Kaiser Wilhelm és a Fritz Haber Intézetben végzett kutatómunkát, majd 1932-től az Szovjet Tudományos Akadémia szerves kémiai intézetében osztályvezetőként dolgozott Nyeszmejanov és Dubinyin mellett. Hazatérve 1938-tól fordításokból élt, majd 1945 után egyik szervezője volt az MTA előkészítő testületének, a Magyar Tudományos Tanácsnak. 1948–49-ben a belgrádi egyetem meghívott vendégtanára volt. 1950–52-ben megszervezte és vezette a Műanyagipari Kutató Intézetet. 1953 őszétől haláláig az Építőanyagipari Kutató Intézet szilikátkémiai osztályát vezette.

Tudományos munkássága fizikai-kémiai vonatkozású; főként a kémiai termodinamika területén alkotott maradandót. Gyakorlati vonatkozású munkássága a tápszerekkel és növényvédő szerekkel kapcsolatos vizsgálatokra és szabadalmakra, az enzimhatás és a sejtreakciók kinetikai vizsgálatára, továbbá a műanyagok gyártásával kapcsolatos kutatásokra terjed ki. Nevéhez fűződik az első hazai nylon előállítása.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1997. MTESZ)