JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2014. április 24.Névnap: György, Debóra
    
 
Hónapok
URUNK MENNYBEMENETELE – ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK
 

Áldozócsütörtök, áldozónap; Urunk mennybemenetelének ünnepe (Ascensio Domini;), húsvét után a 40. nap. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. Később a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került. A XII. századtó kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt; ebből ered az egyedülálló, magyar név: áldozócsütörtök

Igenaptár: Urunk Mennybemenetele
Kolozsvári Tamás: Mennybemenetel
(festmény)

Biblia – ApCsel 1,1-11 – Urunk mennybemenetele
Szent István Társulati Biblia
Előszó

Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe. Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.

Jézus mennybemenetele

Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyről – úgymond – tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” „Nem tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.”

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
(részlet)

Áldozócsütörtök az Érdy- és Vitkovics-kódexben áldozónap, régi erdélyiek ajkán áldozó, áldozónap; moldvai csángó népünknél iszpász, Jézus mennybemenetelénék ünnepe, egyúttal több régi templomnak búcsúnapja.


[…]

Számos középkori egyházunk, kolostorunk a Megváltó (Salvator) oltalmába ajánlotta magát. Így a bencés Szekszárd (1061), Kapornak (XII. század), Lekér (1340), a pálos Batina (Kiskőszeg, 1334), továbbá Derzs (1393), az újkorban Pozsony (jezsuiták, 1672), Bazin (kapucinusok, 1674), Léva (ferencesek, 1677). A búcsút a középkorban még áldozócsütörtökön tartották, de a XV. századtól Urunk színeváltozása ünnepén is. Ezt az áttételt elsősorban az obszerváns Provincia Salvatoriana szorgalmazta.

Számos búcsjáróhelyünknek (Gyűd, Mátraverebély, Radna) a keresztjárónapokat követőleg áldozócsütörtök az évkezdő nagy ünnepe.

Káldi György: Urunk mennybemenetele
(részlet)

Ami a helyet illeti: Urunk nem Jeruzsálemből ment fel mennybe, hanem a váras kívül és mezős helyen való magas hegyről; azért I. Hogy mindnyájan, akik előtt akart felmenni, minden akadály nékül láthatnák. II. Hogy azok ne látnák, akiket tudott méltatlanoknak lenni az olyan jeles dolgoknak látására, az ő hitetlenségökért. III. Azzal alázatosságát is jelentette, mert noha délkorban és sok nép előtt akart a keresztfán gyalázatos halált szenvedni, mindazáltal dicsőséges feltámadását és mennybemenetelét kevés embernek jelentette meg, arra tanítván bennünket, hogy e világnak se dicsőségét ne kívánjuk, se gyalázatjától ne féljünk.

István király intelmei
(részlet)

De mikoron az kegyelmes úr Isten meg akarta volna nyugotni az sok munka után ő hív, szerelmes szolgáját, először illyen nemő mennyei csodával akará az ő szent halálát ki jelenteni. Az időben mikoron írnának ezer huszon két esztendőben, nagy sok égetések lesznek vala ez országban, nagy feld indulások és Áldozó másod napján olly mint tiz hóra felé két fényes napok láttatának az égen. De annak utánna eggyé lének esmég. Kik sirattyák vala az szent királnak halálát és ez szegén országnak halála után való veszedelmét, kik mind bel telének, mint az ország krónikájában meg vannak írván.

Kyrie
(részlet)
Kinek nagy jrgalmassága,
Christus altal ez uilágra,
Szallott szent érdemeért,
hogy meg-hólt bünejnkért.
Légy mi uelünk e' szent napon,
Vigadgyunk jelen uóltodon:
Szent Léleknek malasztjt,
öntsd reánk s-ajándékit.
[A Christus menybe fel-méne…]
(részlet)
A Christus menybe fel-méne, szent dicsösségébe.
Sok nyomorúság után;
A ki léuén ez Világban, szenuedet mint bárány
érettünk fáraduán.
Szomorkodtak Apostolok, midön ö szent Vrok;
Nagy kjnokban meg-hala.
Viszont midön fel-támadot; kj mondhatatlan öröm,
uigasztalá ököt.
Megént hogy menybe fel-méne, bánatban esének;
De Szent lelket el-uéuén
menyböl, igen öruendesztek, És sebes tüz modra,
prófétalni kezdtek.
[SZent Arany Oltárra, Szent Atyád jobjára…]
SZent Arany Oltárra, Szent Atyád jobjára;
Alleluja, Alleluja:
Szép Jesus jutottál, Egekben szállottál.
Alleluja, Alleluja.
Hozzád ohajt szivünk; Drága Jesus hívunk:
Kegyelmes szemeddel, Sok terheink vedd-el.
Könnyebítsd hazánkat, Lágyítsad igánkat.
Vond hozzád lelkünket, Tarts Jesus testünket.
Jesus örök fényben, Zálogunk vagy menyben;
Minket meg-segitsen Kezed menyböl. Amen.
Juhász Gyula: Föltámadás után
Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.
Regina coeli laetare
MARIA Szent Szüz, Eghi fényes tüz
Eörvendezz Istennek Annya.
 Alleluja, Alleluja.
Kit szüzen szülted, Az örvendeztet.
Szent Fiad sirból, Fel-költ, s' hólt porból.
Viszszá tért menyben, Fényes felyhöben.
Szép Jesust nékünk Engeszteld, kérünk.
[CHristus kínt szenvede mi büneink-ért…]
(részlet)
CHristus kínt szenvede mi büneink-ért,
Fel-támada hiveinek igazúlásá-ért.
Fel-támadás-után Szüz MARIA-nak,
Meg-jelenék, és az-után Szent Tanitványinak.
Negyven-nap bé-telvén, az Olaj-hegyre,
Tanitványival fel-menvén, onnan Menybe méne.
[MAr töllünk el-mentél, Oh Jesus, Menyben érkeztél…]
(részlet)
MAr töllünk el-mentél, Oh Jesus, Menyben érkeztél,
Attyád jobján vigadtsz; S' itt-is velünk szentül mulatsz;
Bízunk kegyelmedben; Illy drága kedvedben,
Ajánlyuk testünket és lelkünket:
Nézz Jesus menybül ránk; S' itt-is táplály Lelki Dajkánk.
Hiszszük igéidet; S' itt imádgyuk Szent testedet:
Szivünkben zárkozzál, Ugy a' gonosz töllünk el-áll:
Sok szenvedéseddel, Drága szent véreddel
Bennünket vidámíts, Es érdemíts:
Légy szent Vigasztalónk; Ellenség ellen ör állónk.
[FEnyes fölyhöjébe, Mene Jesus menybe…]
(részlet)
Jesus diadalmán, Eörvendezzünk vígan:
Menybe nyitott utat; Szép koronát mutat.
Jesus illy örömben, Dicsértessél menyben:
Mi reánk-is menybül, Tekints jó kedvedböl.
Juhász Gyula: A föltámadott
(részlet)
És negyven napra, hogy az égbe tartott,
Úgy hívták, vonták még a földi partok.
Oly idegenül tündökölt a menny még
S oly szédítőnek tűnt a végtelenség.
Folyton lenézett, búcsút mondva halkan
És fájó szívvel szállt a szűz magasban.
S a ragyogó azúron át a lelke
A Genezáret kékségét kereste.
Ady Endre: Szent Lélek karavánja
(részlet)
Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves.
Hazudtak minden Pünkösd hajnalán.
Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra
Rászolgált immár ez a karaván.
Becsületes, részeg, okos fejünk
Mindig másért fáj. Megejti a Szó
S úgy futunk el ön-boldogságunknál,
Mint szép tájnál bamba kéjutazó.

A köveskáli Urunk mennybemenetele római katolikus templom
(fotó)
William Blake: Áldozócsütörtök
(vers)
William Blake: Áldozócsütörtök 2.
(vers)
Reményik Sándor: Kicsi menyasszonyok
(részlet)
Kicsi lányok: kicsi menyasszonyok
Jöttek ma itt is, ott is szembe vélem,
Fátylasan, koszorúsan, nagyosan,
Tiszta fehérben.
Csupa-csupa kicsi fehér menyasszony…
Jártak az utcákon, a tereken,
Fehér volt tőlük város és világ, –
De valamennyi: vőlegénytelen.
Vagy talán mégsem… mert a vőlegény
Láthatatlanul köztük lebegett,
Mint egy májusi mély lélekzetvétel,
Mint egy pünkösd előtti lehelet.
A templom előtt áhítattal álltak,
S oly furcsa áhítattal néztem én:
Bérmáló lánykák, első áldozók,
Mennyi menyasszony, – s csak egy vőlegény.
Ezen az egyen nem lehet vitázni,
Ez az egy mindíg, mindenkire vár,
A Tavasz ő, a Szentlélek maga,
Örök ifjúság, mennyből jött sugár.
Zenghet aztán Énekek éneke:
Valódi nászok bíbor kardala,
Ily üveg-hangon nem zeng semmi már,
Mint ez a májusi litánia.
És jöhet aztán a tündérkirályfi,
Akkor sem lesztek ilyen boldogok,
Fehér virágok, első áldozók,
Vőlegénytelen kis menyasszonyok.

Johan Josef Resler: Krisztus
(részlet)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal