JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 19.Névnap: József, Bánk, Józsa
    
 
Hónapok
 
Krisztus teste (Fotó: Legeza Dénes István)

Krisztus teste (Fotó: Legeza Dénes István)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Mária, Aranyház!”

A pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik napra (csütörtökre) a katolikus naptárban úrnapja esik. Ezen a napon „Krisztus titokzatos testét” (Corpus Christi Mysticum) az oltáriszentséget ünnepli az egyház. Kötelező – piros betűs – ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi Szent Júlianna (†1258) hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Júlianna a látomását úgy értelmezte, hogy a Hold az egyházi évet (!) jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda volt. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett. (L. Nagy Szent Gergely hasonló nagycsütörtöki csodáját.) A pápának maga felé hajlott a keze: Úrnapja időpontjának megválasztásával saját nevét, – névünnepét is fényesebbé tette.

Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az oltáriszentséget. A körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás (evangélium-éneklés és áldás) céljára. (E sajátságok arra vallanak, hogy a „szentostya” útvonala a Nap éves pályáját jelképezi, amelynek csúcspontján a Nap épp anyja, a Tejút „karjai közt” tartózkodik. Úrnapja ebbe az időszakba esik.) Az oltárok fölé lombsátrat emelnek, a földre, a tovahaladó oltáriszentség elé rózsaszirmot szórnak. A virágszőnyeg (másutt széna- és illatos füvek terítik be a körmenet útvonalát) és a díszítésre szolgáló zöldágak varázserejű szentelményeknek számítottak; hasonló hatást tulajdonítottak nekik, mint más ünnepek „megszentelődött” növényeinek (főleg betegség és villámcsapás ellen varázsoltak velük). Az oltáriszentséget a talpas szentségtartóban, más néven úrmutatóban (latin: monstrantia) hordozzák körül, s abban teszik ki ünnepélyes szentségimádásra is. Ez a vallásgyakorlat is a XIII. században keletkezett. Az úrmutató készítését az úrnapi körmenet és a szentségimádás tette szükségessé.

Biblia – Jn 6,51–58 – Úrnapja
Szent István Társulati Biblia

Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.

Babits Mihály: Eucharistia
(részlet)
Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.
Jeles napok – ünnepi szokások: Úrnapja
Gyurkovics Tibor: Szentostya
(részlet)
Mindig néztem a papokat,
– pap lettem volna én is egyszer –,
hogy átváltoztatják az ostyát
amit nem vet ki semmi vegyszer,
ráleheltek a matricára,
rádőlve oltárkeszkenőre,
mormolva a dús szavakat –
és Jézus Krisztus lett belőle.
És akkor megképzett az Isten!
Aláhajolva, fölsuhanva,
bizonyos katolikus hitben
magát az Isten fölmutatta…
A hártyavékony ostyahéjon
kirajzolódott az az isten,
akiben, mint az osztalékban
reméltem, de magam se hittem…

Jankovics Marcell: Mély a múltnak kútja
(részlet)
Egy hallgatag katolikus jelkép – a szentségtartó

Ami az úrmutatón nem változik: a fémrészeket mindenkor aranyból, a Nap féméből készítették (bár a szegényebb eklézsiák csak aranyoztatták), és a doboz, tornyocska, kápolna vagy sugár koszorúzta forma közepén ott az üveggel óvott nyílás, amelyben a Jézus-monogramos, feszületet ábrázoló, nagy kerek ostyát holdsarló alakú foglalat („holdacska”, lat. lunula) tartja. A lunula alkalmazását talán Lüttichi Szent Júlianna látomása sugallta, de fordítva is történhetett; mármint hogy az ostyatartó holdacska volt a legendás látomás ihletője. Mindjárt látni fogjuk, miért. (Az az érvelés ui., hogy a Hold az egyházi évet jelképezné, nem áll meg, mivel a középkori felfogás szerint az egyház – lat. Ecclesia – jelképe a Nap, és nem a Hold volt; az utóbbi a judaizmust – lat. Synagogát képviselte.)

Formaváltozásai ellenére a szentségtartó mindenkor Mária-jelkép. Azt példázza, hogy Jézus testének első tartója, hordozója az anyai méh volt. A kezdetlegesebb edényforma szimbolikus jelentésére a litánia eme Mária-megszólítása vet fényt: „Tiszteletes Edény!” (Nem beszélve arról, hogy a különféle edények, köztük a halotti urna is, már az újkőkorban nőt formáztak, s minthogy földből készültek, a földanyát jelképezték.) A tornyos kápolna alakú tartó az anyaszentegyház miniatűr jelképes makettje, miközben a Szűzanyát is formázza, amire a litánia más sorai utalnak: „Elefántcsonttorony!”, „Mária, aranyház!” A sugaras, mandorlás forma archaikus szimbólumot idéz meg: a női öl ősi, szublimált jelképe ez, a középen lyukas fénykoszorú, sugaras rombusz, benne a Gyermeket szimbolizáló ostyával. Bizonyos értelemben az ostyát tartó „holdacska” és a Napba öltözött asszony miniatűr képmása is ezt sugározza a szemnek.

Cséfalvay Pál: az eucharisztia tiszteletének korai alakulása I.
(tanulmány)
Cséfalvay Pál: Az eucharisztia tiszteletének alakulása II.
(tanulmány)
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Úrnapja a szegedi eredetű Lányi-kódexben szentvérnap, a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökre eső parancsolt ünnep.

Az Egyház a nagyheti gyász miatt nem ünnepelhette méltóképpen az Utolsó Vacsora misztériumát, az Oltáriszentség szerzését. Bár csütörtök ősidőkől fogva egészen napjainkig az Oltáriszentség emlékezetére rendelt nap, mégis sokáig hiányzott a Kenyér és Bor kiváltságos ünnepe.

Kialakulását a kalendáriumi megfontolások mellett az Oltáriszentség sajátos középkori kultusza ihleti. Ugyanis a szentostya megszentelő erejéhez, gonosz és ártalmas dolgokat elűző hatalmához már a kora középkorban számos jámbor képzet és szokás, olykor babona fűződött, amelyeket az Egyház is részben helyeselt, részben tűrni volt kénytelen. Másfelől a középkor utolsó századaiban felbukkanó eretnekségek éppen az átlényegülés misztériumát vették tagadásba, amelyekre az Egyház az eucharistikus hit ünnepélyes megvallásával felelt.

Az előzményekhez az is hozzátartozik, hogy valamikor égiháború esetén a Szentséggel körüljárták a falut, hogy a földeket megoltalmazzák vele. Egyébként is általános szokás volt, hogy az Oltáriszentséget meghordozták a tavaszi vetések között, hogy egyrészt távoltartsa tőlük a természeti csapásokat, másrészt pedig, hogy bőséges termés járjon a nyomában. Ezekből az áldáskérő felvonulásokból, theophorikus, azaz Oltáriszentséggel olykor lovon, sőt hajón történő körmenetekből is indítást kapott az úrnapi processzió, a Karancs vidékén gulyibajárás, amelynek a négy világtáj felé adott áldása ma már szimbolikus jellegűvé vált, régebben azonban nagyon is gyakorlati rendeltetése volt: az embernek, földnek, zsendülő vegetációnak megáldása. A négy áldás egyébként alighanem hazai liturgikus fejlemény.

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás
(részlet)
Körmenetek, határjárások

Külön említést érdemelnek az úrnapi körmenetek. Az úrnap ugyanis 1264 óta – mióta csak az oltáriszentség-ünnep létrejött – egyike a népies misztériumjátékok kialakulása fontos alkalmainak. Egyes országokban, mint pl. Angliában és Spanyolországban az úrnapi körmenetes játékok nagyobb jelentőségre tettek szert mint a húsvéti ciklushoz tartozó játékok. Azonban ott is, ahol nem ez a helyzet, rábukkanunk az úrnapi körmenet színjátékszerű kibővítésére. E játékok közös jegyei, hogy nem egyetlen, helyhez kötött színpadon kerülnek bemutatásra. A körmenet egyes élőkép-csoportjai több helyütt tartanak előadást; kocsiszínpadon (mely együtt halad a körmenettel), vagy a város különböző pontjain előre elkészített emelvényeken, színpadokon adják elő a játék egyes felvonásait, jeleneteit.

Az úrnapi körmenetes játékok rendezésében általában nagy szerep jutott a céheknek. Angliában e körmenetes játékok egyes jeleneteit meghatározott céhek rendezték, s így adták elő az egész bibliai történetet a világ teremtésétől az utolsó ítéletig.

Hazánkban a középkorból érdekes leírások maradtak fenn az úrnapi körmenetek díszéről, fényéről, azonban a legkorábbi adatok színjátékszerű mozzanatokra nem utalnak. Prágában azonban már 1366-ban megtiltják az úrnapi körmenettel kapcsolatos színjátékok előadását; az ilyen tilalom biztos jele a játékok népies, vagy „eretnek” jellegének.

Hazai adataink jórészt városi úrnapi körmenetekre vonatkoznak. Zsigmond király pl. két hónapig vendégül látta Palaeologus János görög császárt Budán. Az ünneplés fénypontját az úrnapi körmenet képezte, amikor Zsigmond a görög császárral, Borbála királynővel és gazdag kísérettel az egész városon végigvonult. A középkorból néhány érdekes ábrázolás is maradt fenn a magyarországi úrnapi körmenetekről.

Dobszay László: Az úrnapi körmenet

Kaffka Margit: Úrnapja
(részlet)

Fiatal pompájú gallyakat tördeltek le akkor útszéli oltárok díszéül, és halódó leheletük nyers és keserű zamata úszott a kis templomváros utcái, terei fölött. Illat, az erjedés szomorú mélysége és izgalmas jelentőségek; összetaposott virágtestek csípős és forró zamata kavargott a fulladt zsolozsmák gőzével, verítékes embertömegek sűrű páráival az átmelegült, napfényes porban. Mi a kolostorból indultunk sorral a nagytemplom felé. Lesütött szemű, fehér-fekete apácák lépdeltek itt-ott mellettünk, fáradhatatlan ajkkal suttogva örök imáikat, míg sápadt ujjaik az olvasó halálfejes csontszemeit cserélgették hevesen, hogy távoltartsák zavartalan szívüktől az utca színeit, e külső, világi képek zagyvaságát.

[OLtári nagy Szentség, lelkünk gyógyitója…]
(részlet)
Oltári nagy Szentség, igaz élet fája;
Mely bünösnek veszen-bé tégedet szája,
Menten rá adatik menyegzös ruhája:
Oh szent vendègség.
Ezt Jesus mondotta szentebnek mannánál,
Itt azért nagyobbat hinnünk kell ostyánál:
Igazbat nem lelünk az Isten szavánál.
Oh csuda Szentség.
Jesus, nyilván szoltál errül szent Jánosnál:
Fényesb te mondásod szemünk világánál;
Azért is imádunk ennél az Oltárnál,
Tellyes Asztalnál.
Ad elevationem
(részlet)
Idveöz legh Christus, Isten fia,
Szonniu lelkünk gamola,
Szent tested valosaga
Ielen vagyon ez ostiaban.
Idveöz legi szent uer ez keheliben,
Szali be szarat lelkünkben,
Idvöz legi ez szentseghben,
Vigi be az szent vendeghseghben.
Szentseges ostia, Christus teste,
Farat lelkünk ereie,
Megh epeteknek eöröme,
Üdvössegünknek szerszoie.
Szentseges pohar, Christus vere,
Lelkünk hives kut feie,
Farat zivünk elesztöie,
El esteknek segettöie.
[IDvez-légy lelkünk fejér Gyöngy-virága…]
(részlet)
A' fárattakat kegyessen szóllítád,
A' bünösöket kegyelemre hívád,
Szent Tested, s' Véred ételekre adád.
O drága Manna.
Hogy a' ki téged igaz Hittel vészen,
Abban bizonnyal örök-élet lészen,
Elet-fájában annak része lészen.
O drága Manna.
E' Szentséges Ur köztünk maradását,
Csudállya minden, ennek változását,
A' ki nem hiszi Istennek hatalmát.
Nyér kigyótól almát.
Verbényi István: A négy oltár
(ismertető)
[OLtári drága nagy Szentség…]
(részlet)
Hogy ne féllyünk szent fényétöl,
Bé-fedetik szent fedéltöl:
Igy gyakorta mi szivünktöl,
Bé-vétetni kiván szentül.
[IDvez-légy Christus Szent Teste…]
(részlet)
IDvez-légy Christus Szent Teste,
ki vért ontál Kereszt-fán.
Idvez-légy IESUS Szent Vére,
ez szeretet óltárán.
Löl lelkünk váltó bére,
ô életünk kenyere.
Idvez-légy Christus Szent Teste,
áldott IESUS-nak Szent Vére.
Idvez-légy Mennyei Manna,
e' fejér Kenyér-színben.
Idvez-légy Isten Báránnya,
e' Lelki-vendégségben.
Idvez-légy Frígy-ládája,
idvességünk ajtaja.
Idvez-légy e' nagy Szentségben,
jelen lévö örök Isten.
[Jdvez légy felség, oltári szentség…]
(részlet)
Eleven kenyér, Isten és ember,
Drága szep Jesusunk,
Neveld erönket, hogy viselhessük
Érted terhunket.
Angyali étel, szivbéli vétel,
Kedves szép Jesusunk,
Ne hadgy bennünket, örizd lelkünket,
Taplald testunket.
[VAltságomnak drága árra…]
(részlet)
VAltságomnak drága árra,
Mi vitt Isten téged arra,
Hogy te, az ki vagy minden állatok Ura,
Bölcsességedet, Istenségedet,
fényességedet, emberségedet,
Kis liszt lángjában el-rejted Felségedet.
Oh halhatatlan emberség,
Oh el-rejtezett Istenség,
Kit nem tapasztal az testi érzékenység:
Lelkek tartója, s' Föld alkotója,
Tápláld lelkünket, örizd testünket,
Eörök élethez készitsd Jesus szivünket.
Kehely
Raisch, Georgius (18. sz.): Kehely
XVIII. századi magyar (?) ötvös: Kehely
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal