Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

TIRINGER FERENC (Sárbogárd, 1875. nov. 25. – Kecskemét, 1947. okt. 17) kovácsműves tizenhárom gyermekes szegény családban született. Uradalmi kovácsinasnak állt, majd öt év után Magyarország egyik legkiválóbb mesterénél, a szecesszió egyik jeles képviselőjénél, Jungfer Gyulánál sajátította el a műlakatosság alapjait. Ezután európai vándorútra indult; 1896-ban fél éven át Franz Opelka bécsi épület- és műlakatos műhelyében dolgozott és a császárvárosi Kézműipari Iskola esti és vasárnapi előadásait hallgatta. Hat esztendőt töltött Münchenben, ahol felváltva fél évig dolgozott, fél évig tanult, így teremtette elő a megélhetéshez szükséges pénzt. Sok más városban is megfordult: Mannheimben, Frankfurtban, Lipcsében, Drezdában, Berlinben és Párizsban; ezeken a helyeken többnyire művezetőként dolgozott. Erre az időszakra esett a szecesszió virágzása; a divatos stílus Tiringerre is nagy hatással volt. 1903-ban tért haza Budapestre, ahol az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola ötvös vendéghallgatójaként első díjat nyert egy „kiválóan tervezett szenteltvíztartó”-val. Rövid ideig tanított a pozsonyi fémipari szakiskolában, végül 1907-ben Kecskeméten telepedett le és haláláig itt élt. Az indulás, egzisztenciateremtés nagyon küzdelmes és nehéz volt. Egy faládára szerelt satuból állt műhelyének felszerelése és kilincseket gyártott az ország minden részéből származó, lassan csordogáló megrendelésekre. Műalkotásait Kecskeméten eleinte megmosolyogták, és csak azután kezdték városában és hazájában elismerni és megbecsülni, amikor szívós, szorgalmas munkával Ausztriában és Németországban már nevet szerzett műlakatos alkotásaival.

A Tiringer cég az I. világháború előtt már 20-25 alkalmazottal dolgozott. Áruválasztékának bőségét német és francia nyelven is kiadott katalógusa bizonyítja. Készítettek kapukat, kapubetét rácsokat, kilincseket, zárcímereket, lépcső-, ablak- és erkélyrácsokat, csillárokat, falikarokat, sírrácsokat, sírkereszteket, emléktáblákat. Tiringer munkáit Kecskeméten kívül megtalálhatjuk Budapesten, Vácott, Sárospatakon és számos más városban, valamint külföldön: Európa jónéhány országában, sőt még Ausztráliában és Dél-Amerikában is. Fontos művei Kecskeméten: a Barátok templomának rokokó kapuja, a piarista templom két oldalkápolnájának kovácsoltvas ajtaja, a piarista gimnázium lépcső- és kapubetét-rácsa. 1928-ban az első világháborúban hősi halált halt ipartestületi tagok emléktáblájáért megkapta a szakma legnagyobb kitüntetésének számító aranykoszorút.

Igazi „self made man” volt, aki saját erejével, kitartásával szerezte meg szaktudását és valósította meg művészi elképzeléseit.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)