JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. szeptember 26.Névnap: Jusztina
    
 
Hónapok
SZÜRET
 
Szüret(fotó: Bálint Eszter)

Szüret
(fotó: Bálint Eszter)

A szüret a parasztgazdaságokban kölcsönös segítséggel végzett társasmunka, a városi szőlő-monokultúrás gazdaságban általában bérmunka, a 19. század közepe előtt a földesrúi szőlőkben főként robotmunka.

A kisebb szőlőkben a család ma is meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. A 16-17. században a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A 19-20. század fordulóján a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásiakat, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait.

A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése; szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása pl. kendőkkel; végzéstánc; mulatság.


[…]


A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött. Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (október 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (október 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (október 28) napján.

Szüret – Kertészeti technológiai útmutató – Szőlőtermesztés
(összeállítás)
Dr. Janky Ferenc: Szüret - szőlőfeldolgozás
(tanulmány)
Dr. Zanathy Gábor: A szüreti időt befolyásoló tényezők
(tanulmány)
SZÜRET
Szüret
(összeállítás)

Szüret
(összeállítás)

Rudnay Gyula: Szüret
(festmény)

Canzi Ágost Elek: Szüret Vác vidékén
(festmény)

Patkó Károly: Szüreti pihenő
(festmény)

Faragott festett hordófenék (fotó: Gottl Egon)

Faragott festett hordófenék
(fotó: Gottl Egon)


Fábián Gábor Károly: Szüret
(festmény)

Ambrus Gyula: Szüretelő gazda
(szobor)

Czencz János: Szüretelők
(festmény)
Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz
(részlet)
Már a víg szüretnek örűl minden ember,
 
Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,
Októbert ekképpen bíztatja előre,
 
Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.
Setétűl a gohér a piros vesszőkön,
 
Barna színt vér vissza a többi szőlőkön;
Amelyeknek általvilágló kristályja
 
Nézőjét már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar
 
A véres bársonyba kevélykedő bakar.
A sárgálló almák s a piros körtvélyek
 
Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.
Elterűltek fájok alatt a berkenyék,
 
A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék.
Megterhelte az ősz a fáknak ágait,
 
Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait.
Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,
 
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
 
A napot az éjjel egyenlőnek mérte.
Már hát elérkezett a víg október is,
 
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl
 
A szüretelőknek víg tábora örűl.
Melybe hordogatja a megért szőllőket,
 
Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak cseppjei,
 
Jó kedvvel biztatnak zavaros levei.
A sajtó örvendő lármával csikorog,
 
Oldalán a piros nektár zúgva csorog.
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
 
Neki, neki mennek e teli zsajtárnak.
Az ideit szűri, issza a tavalyit,
 
Jövő esztendőre tartja majd a mait.
Az új bornak örűl, de ótól kurjongat,
 
Mert marka is teli kulacsokat kongat.
Tántorgó lábával s reszkető karjával
 
Mégis sok hordókat tőlt édes mustjával,
S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,
 
Azalatt a hordó mellett iszik víg tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,
 
Míg egyrészét ki nem szedik a lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
 
Kiüti fenekét, s elfut utóljára.
Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett
 
Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett.
Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva
 
Venia, a tőkék mellé van plántálva.
Itt van már november didergő hónapja,
 
Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
 
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
 
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
 
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
 
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el
 
Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Korniss Péter: Szüret, Galgamente
(fotó)

Kormány Vera: Október

Kormány Vera: Október


XVI. századi antwerpeni festő: Bacchus diadalmenete – Az Ősz
(festmény)

Id. Markó Károly: Szüret – tarantella
(festmény)

Határ József: Szüretelők
(szobor)

M. Keresztes Zsuzsa: Szüretre várva
(festmény)

Gyurics Gábor: Szüretidő
(festmény)


Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
OCTOBER
Fordul az Hold: fordul a jó borból friss vér.
A szőlőmívesre visszafordul a bér,
A keserű munka édes jutalmat nyér.
Virág Benedek: Szüretelő
Höss! höss! Kapáltam s vérrel izzadtam napot
Napestig éhen: úgy szereztem e kevést.
Akkor te seregély, te babuk, a sűrű liget
Árnyékai alatt édesen hivalkodál.
S fogyasztod-e te is mustomat dongó darázs?
Nem elég, ha szabad a böngézés? Nem, mondanak:
Mi ég madarai mindenkor szabadok vagyunk.
Babits Mihály: Szüret előtt
Sötétzöld színű és tömött a tő,
egy-egy vörös levéllel néha tarka;
édesen lankad, érve csüggedő,
kékes fürtjével a nemes kadarka.
Oly mézes-forró s drágán töppedő,
mint szenvedélyes szerető vad ajka; –
s várakozásban ég a hegytető,
s mosolyog a Nap, a lángtejü dajka.
Várakozásban ég a hegytető,
benn a présházban locsolják a kádat –
ó méla napfény, lankadt dajkaság!
Méla Halál, te nagy Szüretelő,
jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad,
és halkan nyisd a Pince ajtaját!


Szüret (fotó: Bálint Eszter)

Szüret (fotó: Bálint Eszter)

Babits Mihály: Őszi pincézés
(részlet)
Csöndes a tanya, nincs dolog.
Szunnyad a must a csömögén,
s a pince tikkadt melegén
pihennek boldog óborok.
A sárga murci bugyborog;
ébred a must a csömögén,
mint Lélek a holt víz felett.
Ó pinceszáj, illatos kripta!
Igy leng e bús présház felett
a Feltámadás drága titka.
Ady Endre: Szüret
(részlet)
A lombhulláskor vigaszunkra
Eljön a víg szüret megint,
Lesz már, ami fölmelegítsen,
Ha kissé hűsebb szél legyint.
A szőlőskertek vígan vannak,
Aki most búsul, mind bohó,
Egy jelszavunk legyen szüretkor:
A dáridó, a dáridó.
Ady Endre: Elillant évek szőlőhegyén
(részlet)
Tort ülök az elillant évek
Szőlőhegyén s vidáman buggyan
Torkomon a szüreti ének.
Ónos, csapó esőben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom.
Ady Endre: Szüret az Athoszhegyen
(részlet)
Két fráter hordja föl a bort,
Roskadjon ma az asztal,
Teljünk be ma, testvéreim,
Alleluja, alleluja,
Mámorral és malaszttal.
Milyen csodás az őszi ég,
Ez a bor Krisztus vére
S a csillagok: kis angyalok.
Alleluja, alleluja
S ragyog Mária képe.
Babits Mihály: Ősz, kripta, ciprus, szüret, tánc, kobold
(részlet)
Van szüret minden őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!”
Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,
oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.

A bor és az ünnep (fotó: Török Máté)

A bor és az ünnep (fotó: Török Máté)

Juhász Gyula: Október
(részlet)
Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.
Tóth Bálint: Szüret
(vers)
Losonci Miklós: Szüret után…
(vers)
Illyés Gyula: Szüret-búcsúztató
(részlet)
Gazdag szüret volt. Ujra: „tőgyként
csüngtek a fürtök”! Reszketeg
állnak sárban a kifejt tőkék,
ridegbe hagyott tehenek.
Emlékszel? Régvolt évek őszén,
ha lomb lehullt, táj kopaszult:
hogy kitünt minden hegyi ösvény!
Mily messze nyilt és nyúlt az út!
Illyés Gyula: Szüret után
(részlet)
Ez a szüret, az enyém. Amíg
ti itt atyáink földjét kapa-szóra,
én ezért róttam tenger halmait,
a vad városokét, épp úgy hajladozva!
Adnék kóstolót, ám, ami nekem
vigasz és mámor, nektek még ma lőre.
Ti forrtok, értek, haj, míg derüsen
bölcselni tudtok, bólogatni tőle –


Szüret - Budapest (Fotó: Legeza Dénes István)

Szüret - Budapest (Fotó: Legeza Dénes István)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal