JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 29.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Passió - Veronika kendőt nyújt Jézusnak. Miseruha részlete (fotó:
                        Legeza Dénes István)

Passió - Veronika kendőt nyújt Jézusnak. Miseruha részlete
(fotó: Legeza Dénes István)

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Veronika, moldvai csángó alakjában Viron, legendabeli asszonyalak, aki a középkori jámbor néphagyomány, majd nyomában a keresztúti ájtatosság hatodik állomása szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak: a kendőn rajtamaradt az Üdvözítő képmása.

A kései legenda a vérfolyásos asszonnyal (Máté 9, 20), nyugaton néha Mártával, keleten pedig a Nikodémus apokrif evangéliumában feltűnő Kananeus Berenikével azonosítja, amelyből a verum ikon (= hiteles képmás) szóval való összecsengése következtében a Veronika név alakult ki. A legenda még azt is tudni véli, hegy a nagybeteg Tiberius római császár hall egy judeai csodatevőről, Jézusról, és már csak tőle vár gyógyulást. Ezért követet küld Jeruzsálembe, aki azonban már csak akkor érkezik meg a szentvárosba, amikor Jézust keresztre feszítik. Megismerkedik Veronikával, aki egy kendőn Jézus képmását őrzi. Meg akarja vásárolni. Veronika nem válik meg tőle, de kész arra, hogy a császárt fölkeresse. Tiberius a kép láttára meggyógyul, erre a kincset drága foglalattal látja el.

A legenda más változata szerint a Tiberiust meglátogató Veronika Péter és Pál római környezetébe került. Halálos ágyán a később Veronika kendője néven híressé vált képmást Péter utódára, Kelemen pápára hagyta.

Planctus Beatae Mariae
(részlet)
Kegyetlenek meg-rágadak
Édes Jesust el indétak.
Szent aszszonyok sirnak valá,
Urunk kinnyat lattyak valá.
Piros vére ki foly valá,
Szent orczáian csöpög valá.
Hollot â szent Veronika
Jesusnak keszkenyöt nyuita,
Hogy törülné szent orczáiat,
Vérrel edgyüt sidok nyálát.
Jesusnak gaszda aszszonya,
Szent Veronika siráttya.
Urunk keszkenyöt meg ada,
Szent képét keszkenyön hagya.
Ady Endre: Mária és Veronika
Máriától Veronikáig
Ívelnek el a férfi-karok:
Veronikám, asszonyom, Lédám,
Én most álmodni akarok.
Álmodni csecsemő-karokról.
Csókold meleg szájjal a szemem:
Kereszt előtt, Halál előtt, most
Máriára emlékezem.
Ő küldött csókkal az életbe
S tudtam, hogy testem miért töröm:
Az életért. És mi az élet?
Aszony-öröm, asszony-öröm.
Ki szült s ki tanított a csókra?
Asszony. S a halál hajnalán
Altass, Lédám. Hadd álmodjam, hogy
Te vagy az anyám, az anyám.
Oskar Kokoschka: Veronika kendője
(festmény)
Reményik Sándor: Veronika kendője
Ha élünk, száll még ránk sok álom,
Még járunk napsütéses tájon,
Ám egy felhő bennünk borong majd.
Egy képtől nem lesz maradásunk,
Egy arc ránk mered halaványan,
Kendőnk ha kiterítjük lágyan.
Mint Veronika Urunk képét,
Világok véres verejtékét
Mi a lelkünkkel letöröltük.
Gyurkovics Tibor: Keresztúton
(részlet)
Megütöttek, mint a villám üti meg a nagy fát,
s mint a guta az öreget, alig hall, alig lát,
én meg egyre hajladozom, tessék urak, tessék,
és mint Simon, nem éppen Megváltóknak keresztjét
cipelem, s ha Veronika látna most az úton,
nem tudom, miféle mesét kellene hazudnom,
mert ő nem adná oda a kendőjét, majd marha
lesz rápocsékolni azt a selymet ilyen arcra!
Faludy György: Óda a magyar nyelvhez
(részlet)
Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva –
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
 
és a jövendő.
Rákos Sándor: Sirató
(részlet)
de jaj, asszonyok szaladnak az úton, integetnek,
nekem integetnek az asszonyok, engem hívnak,
indulok már, futok feléjük, Veronika is közöttük van,
kendő nélkül jön, kezét tördeli, térde meg-megbicsaklik,
s most látom csak, tántorognak a többiek is, mintha súlyokat cipelnének,
tántorognak és sírnak mind, zokognak –
ó, most értem már a kopácsolást, most értem a sötétülő Napot,
most értem a jóslatokat és a csodákat,
Jézus, szerelmes fiam, most értelek meg téged először!

Szent Veronika - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó:
                        Legeza Dénes István)

Szent Veronika - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

Tóth Árpád: Gesztenyefa-pagoda
(részlet)
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, könnyesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás...
Szent Veronika – A Pallas nagy lexikona
(szócikk)
Simon Miklós: Veronika kendője
(festmény)
Kovács Krisztián: Veronika kendője
(festmény)
Simon András: Veronika kendője
(grafika)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal