JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. augusztus 18.Névnap: Ilona
    
 
Hónapok
MÁJUS 1. – SZENT VALBURGA (WALPURGIS) APÁCA - "WALPURGIS-ÉJ"
 
Szent Valburga (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum
                        című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Szent Valburga (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Valburga, másként Walpurgis angolszász királylány, majd bencés apátasszony (†779). Bonifáccal együtt résztvett a német térítésben. Ereklyéit Eichstätt városában őrzik. Apátbottal, illetőleg három kalásszal szokták ábrázolni. A Walpurgisnacht körül képződött német hiedelemvilág csak a naptári időpont miatt kapcsolódott a szent apáca alakjához. Előbb már láttuk, hogy a maga élettörténetétől függetlenül Fülöp és Jakab legendájában is megjelenik.

Tisztelete a magyar középkorban sem ismeretlen, de nyilvánvalóan Szent György napjának hiedelemvilága, illetőleg Fülöp és Jakab ünnepe miatt nem tudott erőre kapni. Egykorú misekönyveink számon tartják (febr. 25. és máj. 1.), ami liturgiánk rajnai-frank ihletettségéből is következett. A Walpurgis-kenyér és Walpurgis-olaj néven emlegetett, Nyugaton eléggé kedvelt szentelmények hazai virágzásáról azonban nem tudunk.

Valburgát választotta templomának középkori védőszentjéül az erdélyi szász Nagydisznód (Heltau, Cisnadie), továbbá a magyar Veszprémfajsz (1415). Illésházy Valburga emlékezetére szentelték Érd Valburga-oltárát (1760).

Szent Walburga apáca
Boszorkányok, ördögök – bűvölés, bájolás
(tematikus szám)
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Itt van május elseje…”

Ezen a napon ünnepelte a régi egyház Szent Valburga, másként Walpurgis angolszász királylányt és apátnőt (†779), akinek a nevét csak azért említjük, mert a német Walpurgisnacht, „boszorkányszombat” fogalom éppen az ő nevéhez kapcsolódik ünnepének dátuma miatt. (A magyar boszorkányok Szent György napját részesítették előnyben; a különbség nem lényegbe vágó, mindkét nap Venus havának első dekádjába esik.) Venus, az orgiasztikus szerelemistennő és aszkétikus banya-aspektusa, Maia áll a britek május 1-jei boszorkányszombatjának is a hátterében.

 


Boszorkány - Takácsi, Festett tojás kiállítás (fotó: Vimola Ágnes)

Boszorkány - Takácsi, Festett tojás kiállítás
(fotó: Vimola Ágnes)

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)
Májusi boszorkányok

Már Róheim Géza is felfigyelt arra, hogy a májusi-pünkösdi ünnepkörnek nálunk (a környező népektől eltérően) alig van rossz előjelű, boszorkányos, halotti jellege. „Annak aki a nyugati népek folklore-ját ismeri, a mi adatainkban az óvószertartások, boszorkányűzések hiánya, vagy legalább kevésbé szembeszökő volta a feltűnő” – írja. Hasonlóan nyilatkozik Szendrey Zsigmond is: „A gonosszal már nem sok bajunk van… Késmárkon még beszélnek valamit a Thököly várromok tündéréről, aki pünkösd hajnalán tisztára sepri a magyar kút környékét, s ott még tudnak valamit a május elsején járó és pünkösdi boszorkányokról, de a gonoszt mégis inkább már a tűz, a jég, a hernyó és a betegségek helyettesítik.” A XVIIII. századi boszorkányperekben azonban a pünkösd is szerepel még a legfontosabb boszorkányjáró napok között. – A germán néphitben május l. előestéje: a Walpurgis-éj a boszorkányjárás egyik legfontosabb dátuma, s bár nem mondhatjuk, hogy nálunk ilyesfajta hiedelmek nem fordulnak elő, e dátum mégsem jelentős ebből a szempontból.

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)
Gonoszjáró napok

Emlékezzünk meg most néhány olyan napról, amelyhez az európai néphit szerint a gonosz szellemek, boszorkányok járása fűződik. Az európai maszkos alakoskodások jelentős része ilyen „gonoszokat”, „démonokat” testesít meg, e napokhoz tehát sűrűn fűződnek jelmezes alakoskodások.

Az európai néphitben a gonoszjárás két fő dátuma a karácsony körüli és május elseje körüli időszak. Az első fő időszakon belül azonban Európa különböző tájain más és más kiemelkedő jeles napokat találunk. Ilyenek lehetnek Borbála, Miklós napja, Luca napja, a Lucától karácsonyig terjedő tizenkét nap vagy a karácsonytól vízkeresztig tartó tizenkét nap. A tavaszi periódus fő dátuma május elseje, de a boszorkányok és a visszajáró halottak megjelenése is fűződhet Szent György naphoz (április 24.) és pünkösdhöz, illetőleg a keleti szlávoknál a pünkösd előtti (vagy utáni) csütörtökhöz is, ezenkívül Szent Iván napjához. (A magyar boszorkányperek XVIII. századi tanúvallomásai is utalnak néha a Szent Iván nap szerepére.

Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok [Az erdő, melyben égettétek őket…]
Az erdő, melyben égettétek őket
Dárdás polgárok, már régen kivágva,
Egy-két nagyon magányos, nagyon árva
Nyárfa kesergi még a tűnt időket.
És ők, akik itt tűzben hamvadoztak,
Rég por és hamu már, elegy a földdel,
Mely tavaszonta frissen újra zöldel
És édes álmot ád a vándoroknak.
A boszorkányok többé nincsenek,
Szemük tűzvésze már nem incseleg,
Szavak bűbája rontást nem terem.
Csak néha, tele holdas éjeken,
Mikor rügy pattan s árad a folyó már,
Álmában borzong és fölbúg a polgár!
Somlyó Zoltán: Boszorkányos éj
A város csatakos. Sötét a lámpasor.
– Fiatalúr, az éjjel jól megáztál.
Nedvesen csillog pár sötét torony
s a szél a síkos háztetőkön mászkál.
Két mezítelen karját kétfelől
emeli, ejti gyáván hadonászva.
Most átugrott egy egész uccasort;
most leguggolt egy sötét, magas házra.
Most tápászkodik; újra lábraáll.
Ott egy eresz, – ijedten áll felette:
mi lehet ott?… Egy boszorkány talán
a seprüjét futtában ottfeledte.
Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok [Most kétszáz éve égették meg őket…]
Most kétszáz éve égették meg őket,
Poraikon ma pásztor furulyál
És nem vette be testüket az őskert
És hírüket nem vitte szét futár.
Szent Györgynek éjjelén és Luca napján
Megrontották a marhát, a vetést;
Lovagoltak az Ördögök fuvarján
S megvertek születést és temetést.
Szegények voltak, átkos, bélyeges nép,
Akiket ember és sors keze megtép,
Kiket a hóhér titkon temet el.
De kétszáz év után is bús, lidérces
Álmából a dárdás polgár fölérez
S rájuk gondolni csak nagy félve mer!
Kálnoky László: Walpurgis éj
(részlet)
A teremben folyt annak rendje-módja
szerint a bál. Loknit, vuklit, tupét
vagy parókát viselt minden boszorka,
s hímes tojásként hordta a fejét.
El voltak látva kezdetben ruhával.
Majomdzsessz játszott, refrént énekelt
egy szolgálatkész orrszarvú. Az álhaj
a csillárgyertyákkal versenyre kelt.
Gát Anna: Boszorkányégetés
(vers)
Tóth Eszter: A boszorkány átka
(festmény)
Bicskey Zsolt: Boszorkány
(festmény)

Gárdonyi Géza: Az utolsó boszorkány
(részlet)

Ma már nincsenek boszorkányok. A jó Isten tudja, miért nincsenek. A régi időkben bizony voltak. Ezt mindenki tudja. Csakhogy ma már mindent eltagadnak az emberek.

Emlékszem rá, hogy gyermekkoromban mindig meséért zaklattam a cselédünket. Mesélt is néha, különösen mikor engem a hideg lelt. Boldog szép betegség! Egyszer este az ágyam mellé ülve mondta a mesét. Március volt akkor és a szél fújt. A Tera cseléd egy helyen megakadt, nem jutott eszébe, hogy az elátkozott pirinc hogyan szabadult meg a sárkány őrzötte várból. A kakas odakünn kukorikolt egyet.

– Jaj - mondja a cseléd felfigyelve.

– Mi az, Tera?

– Itt jár a Baksáné.

Én már akkor tudtam, hogy ki az a Baksáné. Boszorkány. A faluvégén lakik a legelő mellett. Száraz, meggörbült kis öregasszony. Nincs senkije, csak egy özvegy leánya. Az sincs vele. Túl a hegyeken lakik. Megátkozta a boszorkány a tulajdon édes leányát. Miért átkozta meg, azt bizony ma se tudom, nem kérdeztem senkitől.

Lázár Ervin: A legkisebb boszorkány
(részlet)

Ott állt a vén boszorkány a világvégi háza előtt, a tornácnak támasztva egy elhasznált villám, cipője mellett egy elrongyolódott égiháború, cakkos szegélyű, csak azért nem dobta a szemétdombra, mert fösvény volt az istenadta, hátha jó lesz még valamire.

Most éppen kiabált.

– Rilla! Marilla! Amarilla!

A lányait hívta. A fekete, tenyeres-talpas Rillát, a szőke nádszál Marillát, és a vörös, szeplős kis vakarcsot, Amarillát.

– Hé, kezdődik a tanítás.

Mert egy valamirevaló boszorkánytanoncnak ugyanúgy végig kell járnia az iskolát, mint a magunkfajta embergyereknek az általánost meg a gimnáziumot. Csak azután jöhet az érettségi. Hogy az embergyerek mit tud érettségi után, arról fogalmam sincs, de az biztos, hogy az érettségizett boszorkány már tudja a helyes testtartást a seprűn, s ha összeszedi magát, bűvöl, bájol és igéz.

Futott a három lány.

– Milyen óra lesz az első? – tudakolta Amarilla.

Marilla rádörrent:

– Tessék megtanulni az órarendet!

– Gyerünk gyorsan – figyelmeztette őket Rilla. – Anya-Banya ma nagyon türelmetlen. És ha nem tudnád, az első óra igézés lesz.

Marilla pergő nyelvvel folytatta:

– A második rontás, a harmadik átváltozás, a negyedik… Hopp, mi is a negyedik?

– A negyedik gyakorlati. Helyes tartás a seprűn.

Faludy György: Démonológia és boszorkányüldözés
(részlet)

A boszorkányok, mondták, megmérgezik a kutakat, járványokat terjesztenek, szemmel verik a gyermekeket, szárazságot meg áradást hoznak, gyilkos füveket főznek és így tovább – mindezt a kereszténység elpusztítására. Érdekes, jegyzi meg Trevor-Roper, hogy pontosan ugyanezeket a vádakat hozták fel eretnekek, nemzeti kisebbségek, zsidók és mórok ellen. A zsidók mágusok: éjente farkassá változnak és úgy irtják a barmokat és keresztényeket. Az ördög is tud gyereket nemzeni: másként hogy születhetett volna Luther Márton? Húsvétkor a zsidók ártatlan kislányok vérét isszák, máskor összeesküsznek a világhatalom megkaparintására: egyszer Mohamed szultánnal, máskor a szabadkőművesekkel avagy Churchillel és Roosevelttel.

Katona Lajos: Folklór-kalendárium
(részlet)
Lucia

Az ötágú csillag, melyet a szíves olvasó e sorok élén lát, a híres, sőt hírhedt pentagramma, vagy pentalpha, magyarán boszorkányszög. Egyéb nevei még a druidaláb vagy druidakereszt. Püthagorász pedig, aki ez ábra jeles tulajdonainak első fejtegetője és a csodálatos erejébe vetett évezredes hit első ismert terjesztője volt, hügieinának, az egészség talizmánjának tartotta és nevezte. Tanítványai titkos szövetkezetük ismertetőjeléül használták. Ilyenül szerepelt a középkorban támadt műépítő és kőfaragó céhek tagjai közt is, s így lett belőle a szabadkőművességnek is egyik szimbóluma.

Boszorkányhit és varázserő a modern Afrikában
(tanulmány)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal